Motorola Moto G30 - helló újra

A Motorola a középmezőnyben próbál erős alternatívát kínálni, ami tulajdonképpen sikerült is. Vannak kompromisszumok, de semmi vállalhatatlan.

Multimédia

A kamerarendszer teljesen szokványos a kategóriában. Van egy indokolatlanul nagy felbontású főkamera quad-Bayer szűrővel (64 MP, f/1,7, PDAF), ami így alapértelmezett beállításokkal 16 megapixelen rögzít, mellette egy 118 fokos látószögű, 8 megapixeles (f/2,2) ultraszéles és egy teljesen használhatatlan, 2 megapixeles makró a szintén 2 megapixeles mélységszenzorral karöltve. Az előlapon pedig egy 13 megapixeles egység áll rendelkezésre.

A makrók bűn rosszak, már ha egyáltalán sikerült fókuszt találni, az ultraszéles szenzor pedig nem hajlandó 8 megapixelen dolgozni, a képek 16 megapixelen rögzülnek és hát, nem valami meggyőzőek. A kép közepén is nagyon gyenge a vonalélesség, a homogén textúrák teljesen összefolynak, és még a fókusz is bizonytalan. Fogalmam sincs, miért nem opció a natív felbontás, nincs is külön beállítási lehetőség a két szenzorhoz. Kizárólag a Pro módban kapunk 8 megapixeles ultraszéles képeket, ami roppant körülményes, egyben teljesen érthetetlen. (Érdekes, hogy ez sok külföldi tesztoldalnak nem tűnt fel. Mondjuk nekem is már csak akkor, amikor elfogyott a napsütés.)

8 MP ultraszéles

64 MP

A 64 megapixeles natív felbontás részletessége sem igazán lenyűgöző, a fehéregyensúly viszont megbízhatatlan, továbbra sem érdemes erőltetni. Újabb furcsaság, hogy a maximális felbontást nem a vonatkozó beállításokban találjuk, hanem a kameramódok között. A Pro mód viszont nem tud 64 megapixelt, ami így egy kicsit kaotikus. Cserébe a manuális fehéregyensúly, záridő, érzékenység és expozíció még a makró kamerához is elérhető.

16 MP

Ultraszéles 16 MP

A főkamera 16 megapixelen egészen korrekt, megfelelő a dinamika, ami az automatikus HDR-nek köszönhető, a vonalélesség is rendben van, kicsit azért sok az élesítés, de nincs zajosodás, a színek valószerűek, de beltéren, hiába a kiváló fényviszonyok, gyakran értékelhetetlen az eredmény. Pedig a macska meg se moccant. Este pedig az automatikus éjszakai mód ellenére is megáll a tudomány. Az ultraszéles konkrétan használhatatlan, a főkamera olajfestményeket gyárt, 64 megapixelen azért több a kontúr, de ordít a zaj is.

A videófelételt minden látószöggel maximum FHD 30 fps-ben lehet készíteni, ami manapság már kevésnek érződik, ha hozzászoktunk a 4K-hoz, de a dinamika a főkamera esetében megdöbbentően jó és rendkívül alkalmazkodóképes. Az ultraszéles sem rossz, leszámítva, hogy elég részlettelen. Este viszont mindkét szenzor használhatatlan. Mintha lenne valami stabilizálás, nem is látszik, hogy sétáltam pár lépést, de nagyjából más sem. A kép már a főkamerával is olyan, mintha feszített víztükrön keresztül vettük volna fel, az ultraszélesről meg beszélni sem érdemes.

Videólejátszó úgy konkrétan nincs, a galéria vagy a fájlkezelő nyitja meg a tartalmat, így mozgásterünk sem nagyon van, érdemes letölteni egy dedikált alkalmazást, ami szélesebb körben támogatja a formátumokat, értelmezi az AC3 hangot, kezeli a feliratokat és hangsávokat. Widevine L1-es támogatás viszont van, úgyhogy akár HD-ben is netflixezhetünk.

[+]

Zenelejátszót is érdemes betárazni, hacsak nem kedveljük a YouTube Musicot, mert csak az van. Hangszínszabályzó azért akad és az FM-rádió is opció, ha kerítünk egy fülhallgatót. A monó multimédiás hangszóró egyáltalán nem szól rosszul, maximum hangerő alatt kicsivel telesen értelmezhető és még egy kevés mély is előkerül. A BT kodektámogatásról viszont sajnos mélyen hallgat a specifikáció.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés