Bevezető

Bog tudtán kívül különleges élménnyel ajándékozott meg, amikor a Benq-Siemens az európai gyártásból való kivonulása előtti utolsó készüléktriójának egyik tagját adta nekem tesztelésre. Az élményt leginkább a paleontológus izgalmához tudom hasonlítani, igaz, a tudósnak nincs lehetősége élő példánnyal találkozni, nem úgy, mint nekünk, feltéve, hogy hajlandóak vagyunk előítéleteinket egy kicsit félretenni.

Ha belegondolunk abba, hogy a Siemens gyakorlatilag a kezdetektől komoly energiát fektetett mobil kommunikációs üzletágába, és olyan legendás készülékek szerepeltek repertoárjában, mint az S4, az egyik első lítium-ionos akkumulátorral szerelt készülék, vagy az S10, a maga színes (igaz, csak 4 színű) kijelzőjével, vagy az első slider (SL10), majd később az ME45/S45 páros, amivel igazán felért a csúcsra, joggal gondolhatnánk, hogy helye van a nagyok között. Sajnos a menetelés nem volt szakadatlan. Hatalmas mélyrepülés következett, és csak a fanatikusok tartottak ki a márka mellett.

A cég hibát hibára halmozott, és képtelen volt megújulni, felvenni a ritmust a feltörekvő márkákkal, ráadásul fő piaca Európa volt, így a hatalmas Távol-Kelet előbb kimaradt, majd teljesen elérhetetlenné vált számukra. Ahogyan az sok más céggel megesett, itt is jött a felmentő sereg a Benq képében, aki kizárólag a már bejáratott brand megszerzése érdekében látott fantáziát a Siemensben. A történet egyáltalán nem happy enddel zárul: a legfrissebb hírek szerint a már Benq-Siemens nevet viselő formáció kivonja a gyártást az európai piacról. Még azzal sem vádolhatjuk őket, hogy nem próbálkoztak: tesztünk alanyának is azt a szerepet osztották, hogy feltámassza a reményeket. Az eredményt tudjuk, de azért lássuk, milyen tűzerőt vetettek be a tábornokok.

A száraz tényeket nézve, papíron középkategóriás modellel van dolgunk. Az adatok biztatóak, a megvalósítás azonban nem tökéletes.

Külső

A készülék egyszerű, mondhatni puritán dobozban érkezik, igaz a dobozon vágtak egy nyílást a tervezők, így ezen keresztül kinyitás nélkül látható a telefon. Ez jó döntés volt, hiszen még a legelvetemültebb ellendrukkernek is el kell ismernie: elegáns darab lapul a lila-fehér csomagolásban.

A tüzijáték a dobozon belül nem folytatódik: a készüléken kívül mindössze egy töltő található. A hírek szerint az alapcsomag része még a használati útmutató és a CD is a szinkronizációs szoftverrel, de valljuk be, ez azért nem egy középkategóriás telefon átlagos alapkészlete. Hiányzik az adatkábel, headset és a memóriakártya is.

Lássuk a telefont! Szép, elegáns, kicsi. Az előlap alumíniumot és magnéziumot tartalmaz, ami eleganciát sugároz, ráadásul, ha elromlana a vaku, simán meggyújthatjuk az előlapot, lesz ott villanás rendesen. Viccet félretéve, igazán kecses kis slidert sikerült alkotni. A gyárnak is ez volt a célja, a tájékoztatóban utalnak arra, hogy egy kávézóban az asztalra téve minden szemet magára vonz. Ez igaz is lehetett volna egy éve, ezzel a kinézettel, ezzel a tudással egy évvel ezelőtt még a visszatérés sem lett volna lehetetlen, mostanra azonban semmiben nem nyújt olyat, amit mások ne vetettek volna már be.

Becsukva kicsi. A gombok fémnek mutatják magukat, csakúgy, mint az előlap, ám ez utóbbival szemben itt már szemfényvesztéssel találkozunk, még akkor is, ha ügyesen csaltak vele – ez bizony műanyag. Nincs az ujjunknak kapaszkodó, aminek segítségével a kinyitást megoldhatnánk, jobb híján a navigációs gyűrű peremét használhatjuk, vagy a kijelzőt, de az ugyebár nem mutat jól összetapogatva. A nyitómechanika példás, könnyen mozog, rugó segíti (félautomata fegyverrel van dolgunk). Nem annyira jó, mint az SL75-ben, ami számomra az etalon, de közel van hozzá. Itt síneken csúszik a mechanika, ez kinyitás után a készüléket megfordítva látható jól, ahogy a csavarok is, ami nem volt jellemző eddig a Siemensre.

Járjuk körbe a telefont! Elöl a négyirányú navigációs gyűrű, benne az OK funkciójú gomb, két gyorsbillentyű, valamint a zenelejátszáskor használatos gombok. Igen, ez működik a háttérben is. Bal oldalt a hangerőgomb, jobb oldalt egy ugyanolyan formájú, kétfunkciós billentyű. Ennek egyik iránya a fényképezőgép exponáló gombja, valamint alaphelyzetben hosszan taposva a vaku, azaz segédfény be/kikapcsolásáért felelős eszköz, tehát egy bónusz elemlámpát is kapunk. A másik irány – hosszas nyomozás után – egy telefonszám gyorstárcsázására alkalmas, igaz, ha automata billentyűzárat alkalmazunk, akkor semmit nem nyerünk vele. Hátul egy 1,3 megapixeles optika található segédfénnyel, tükörrel, a készülék tetején pedig a hátlap leszedéséhez hozzásegítő pöcök látható. Az adatcsatlakozó oldalra került, az eddigiekkel nem kompatibilis „nano” névre hallgató fejlesztés. Sajnos semmi nem védi a portól. Két hangszóró került a készülékbe, az egyik az előlapon található rács mögött, ennek egy plusz kivezető nyílást vágtak a telefon tetején, valamint egy másik hangszóró található a hátlap alatt is. Ez azt is jelenti, hogy elbuktuk a „befogom a hangszórót” típusú mozdulatot. Vagy némítunk, vagy legyen nálunk egy pohár víz a hang elnémítására. Az általános összeszerelési minőség elsőrangú, nem recseg-ropog a ház még erősebb nyomogatásra sem. Van egy állapotjező LED a kijelző felett, ez mindenféle villogásra képes a jó öreg Ericsson emlékére (netán kiárusították a megmaradt LED-eket?). Kinyitva a készüléket a hagyományos, németes, katonás rendben sorakozó gombokat találjuk, ezüstre fényezett gumírozott anyagból. A nyomáspont határeset, itt most kihagyták az EF81 Motorolás remake-jét.

Kijelző, menü

Na igen, kijelző. Ez az utóbbi időkben nem ment a gyártónak. Most összekapták magukat és sikerült szerezni egy QVGA felbontású (240x320), 262 ezer színt felvonultatni képes ablakot, melynek fizikai méretei: 31x42 mm, azaz 2 inch. A fényerő rendben van, még nappali világosságnál is olvasható marad.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy forradalmi kijelzőt láthatunk, a mezőnyben ennél sokkal jobbak is vannak, pixel itt is felfedezhető, de a kategória átlagát simán hozza. A menürendszer nem tagadhatja le az S75-tel való rokonságát, igaz, sokat csiszoltak rajta. Siemens fan-ok a patchelgetést, moddolást itt változatlanul meg tudják tenni – gondolom ez jelentős vonzóerőt képvisel számukra.

A menü sebessége közepes. Az ikonok a minimáldesign-t követik, 3x4-es kivitelben. A navigációs billentyű jól teszi a dolgát, a kezelés gyerekjáték. A slide zárásához hanghatás, zárási funkció is rendelhető. Remekül használható mások őrületbe kergetéséhez a megfelelő effekt kiválasztásával, majd a csúszka ki-betologatásával.

A menü könnyen átlátható, siemenses logikát követ. Semmi extra, bár a fordításban a tervezők jó humorérzékükről tettek tanulságot: a német gyártónál szokásos és kedvelt file manager alkalmazás a „saját cucc” elnevezést kapta. Talán így szerették volna a fiatalok komfortérzetét növelni. Van még egy érdekesség, a dátumszámláló. Két nap között számolja ki az eltelt időt és mindezt a következő egységekben képes megjeleníteni: év, hónap, hét, nap, óra, perc, másodperc. Valóban izgalmas megtudni, hogy hány millió másodpercesek vagyunk, de nem sok gyakorlati hasznát látom, hacsak azt nem, hogy egy közeljövőben megjelenő könyv/lemez, miegyéb megvásárlásáig még hátralévő percek számolásában segítsen.

Telefonkönyv, üzenetek

A névjegyzék 1000 férőhelyes. Minden névhez több telefonszám és rengeteg, összesen 20 féle adat rendelhető. Természetesen ezek között van fénykép is, valamint csoportokba is rendezhetjük ismerőseinket. A telefonkönyv képességeit valóban nem érheti panasz, nincs olyan funkció, amely hiányozna. Rengeteg testreszabási lehetőségünk van, valódi értéket képvisel.

Az üzenetkezelésben szintén nagyot alkottak. SMS, MMS, email egyaránt szerepel a fegyvertárban. Az SMS-ekből akár 755 karaktereset is gyárthatunk, ráadásul kép csatolásakor, vagy ennél több karakternél automatikusan MMS-ként folytathatjuk üzenetünket. Magyar nyelvű T9 szótár segíti munkánkat, bár ez már természetes ebben a kategóriában. Címlistát is összehozhatunk, akár 100 bejegyzéssel. Gonduljunk csak bele: egyszerre 100 csajnak vallhatunk szerelmet egy mozdulattal! Ha pedig legalább 3 eljön a randira, akkor így vagy úgy, de már garantált a jó buli.

MMS-ben szöveget, képet, videót, illetve hangot küldhetünk, a határ 195 KB, bár ezt saját magunk lekorlátozhatjuk 100 KB-ra, amennyiben szükséges. A készülék ismeri a hitelesített SMTP szervereket, akár 6 postafiókunkat képes egy időben kezelni. Sajnos a lekérdezés nem automatikus, így a mosoly kevésbé széles. A maximális hely 1, más értesülések szerint 3 Mb, és nincs lehetőség a memóriakártya használatával bővíteni.

Kamera, szervező

A készülék hátoldalán fedezhető fel az 1,3 megapixel maximális felbontásra képes kamera. A modul a Samsungtól származik, közepes teljesítményre képes. Legnagyobb felbontásban 1280x1024 pixel rögzíthető, ötszörös digitális zoom áll rendelkezésre. Ötféle méretben készíthetünk alkotásokat, videót QCIF méretben (176x144 pixel). Rengeteg jó nőstényt fotóztam volna vele, ha lett volna értelme, de igazából csak a kijelzőn mutatnak jól a fotók. Persze a zárhang kikapcsolhatatlan, úgyhogy lesifotósok nem leszünk. Érdekes, hogy a legjobb minőséget választva sem mennek 200KB fölé a képméretek.

Hangügyben csak jókat mondhatok. Megbirkózik a következőkkel: MP3, AAC, MIDI, AAC+, AAC++, AMR-NB, WAV, SP-MIDI, XMF. A hangerő garantálja, hogy ne mulasszunk el egy hívást se: irgalmatlan vehemenciával szól a két hangszóró. Aki a rezgő üzemmódra „izgul”, annak is jó híreim vannak: erős vibra, 6 féle választható ritmusban. Hihetetlen. Zenehallgatásra sajnos nem volt lehetőségem a hiányzó headset miatt, de ha a hangszóró képességei átjönnek fülesben is, akkor nem lehet gond.

A szervezőfunkciók régi siemenses erősségeket hoznak. Havi, heti és napi nézetű naptárunk van, emlékeztető, feladat és jegyzet típusú bejegyzésekkel, összesen maximum 3 megabájt méretben garázdálkodhatunk. Az ébresztőóra egy időpontot tárolhat, de beállíthatjuk, hogy a hét mely napjain ébresszen. Van szundi üzemmód, számomra ez létkérdés. Van világóra, mértékegység-átváltó, akár 100 órányi felvételre képes diktafon és stopper. Játékok és Java alkalmazások simán telepíthetőek, gyárilag kettő van a telefonban: egy hagyományos falbontós és egy New York Nights nevű Sims klón. A telefon belső memóriája, ahová elvileg nem csak képek és hangok, hanem bármi kerülhet, 16 megabájtos.

A gyárilag telepített alkalmazások között van egy Blog&Go névre hallgató okosság, amellyel egy specifikus weboldalra tölthetünk fel szöveget és képet. Ebben a modellben is benne van a Download Assistant (magyar neve: letöltési segéd), van egy elég lassan dolgozó fotószerkesztő, illetve egy e-book olvasására felkészített szoftver, bár a Háború és békét nem biztos, hogy ekkora kijelzőn élvezetes feldolgozni.

Adatkommunikáció, akkumulátor

Nincs infra, van Bluetooth. Ez nem mondható a telefon erősségének, nekem recsegett vele a fülesem, mással viszont nem, tehát a telefon a ludas, igaz ez még nem kereskedelmi darab. A telefon GPRS adatátvitelre is képes, a funkciók között 2.0-s verziószámú WAP böngészőt találhatunk. Van EDGE, de a sebességfetisiszták nem örülhetnek: sem 3G, sem HSDPA nincsen. Nem tudom nem megemlíteni, hogy a telefon wap beállítása a rémálom kategória. Ilyen eszement logikával még nem találkoztam, aki szeretné kézzel beállítani (mert máshogy nem hagyja magát) az készüljön fel két ideggörcsre vagy előtte igyon két jéger-sör kombót. Ennek meglesz az az előnye is, hogy legalább már nem lesz annyira fontos az a beállítás.

Elérkeztünk a gyenge ponthoz. Hiába fém a hátlap, hiába lehet microSD-vel (leánykori nevén Transflash) bővíteni. Alatta egy 570 mAh-s akksi figyel, amire a legszolidabb kifejezés: harmatos. Nem kell ahhoz hardcore mobilosnak lenni, hogy kevesebb, mint egy nap alatt kifektessük a telepet. Persze el lehet érni két, sőt akár három napot is készenlétben, de akkor maximum levélnehezéknek használjuk, amihez viszont egy kicsit drága. Tudom, hogy a szépségért meg kell szenvedni, de megdögleni nem kellene, ekkora méretbe más gyártók 7-800 mAh-t bele tudnak préselni.

Összegezve: aki nem játszik, az nem is nyer. Próbálták, vesztettek. Ha kirúgnak pár programozót és olyanokat vesznek fel, akik nem csak tuningolják a zsákutcás szoftot, és mindezt egy évvel ezelőtt, talán több esélyük lett volna. Látszik, hogy a Benq legalább megpróbálta, de nem minden arany, ami fénylik, még akkor sem, ha magnézium. Bízzunk abban, hogy ha el is vesztettünk egy patinás európai gyártót, a Benq nem adja fel és a jövőben még sok jó telefont látunk a Távol-Keletről, persze az már nem lesz többé Siemens. Örülünk vagy sírunk? Ki-ki döntse el maga.