Bevezető
Míg a tavalyi Google I/O mentes volt az új Android verzióktól, idén kitett magáért a keresőóriás, az Android Wear, Android TV, Android One és Android Auto mellett ugyanis a platform következő iterációja is bemutatásra került. Az új variáns a legnagyobb horderejű frissítés az elmúlt években, a Holo UI érkezése óta nem változott ennyit a Google mobil operációs rendszere. Érdekesség, hogy az újdonság egyelőre csak az L névre hallgat, ellentétben az eddigi édességnevekkel, a végleges verzió elnevezéséről viszont nem szól a fáma.
Jelenleg csak a Nexus 5 és Nexus 7 (2013) készülékekre érhető el az L fejlesztői előzetese.
Az L az első olyan Android variáns, mely a végleges verzió befejezte előtt publikussá vált, a rendszerképeket a rendezvény másnapjától bárki szabadon letöltheti. Ez egy win-win szituáció: a fejlesztők jóval a megjelenés előtt adoptálni tudják a platform újdonságait, a Google viszont ingyen és bérmentve szerez magának rengeteg bétatesztert, megkönnyítve az esetleges bugok szűrését és begyűjtve egy rakás előzetes visszajelzést. Az L developer preview (azaz fejlesztői előzetes) egyelőre Nexus 5 és a tavalyi Nexus 7 készülékekre érhető el, letölteni itt lehet, a telepítés módja megegyezik a mezei factory image-ek esetén tapasztalhatóval.
Bár a nyitóbeszéd általában a Google aktuális évre vonatkozó csapásirányát is felvázolja, az I/O továbbra is a elsősorban a fejlesztőket célozza meg, a két napos rendezvény alatt rengeteg érdekes és hasznos előadást lehetett látni, az elmúlt évekhez hasonlóan idén is mindent lehetett nézni YouTube-on. A rengeteg új API mellé új Play Services könyvtár és Support Library is érkezett, arról nem is beszélve, hogy a tavalyi I/O-n bemutatott Android Studio fejlesztőkörnyezet kilépett a developer preview státuszból, immár bétaként folytatja a pályafutását. Az érdeklődők számára a hivatalos fejlesztői blog, az L Preview oldala és a Google Developers YouTube-csatorna számos olvasni- és néznivalót tartogat.
Material design
Bár az elmúlt néhány verzió mindegyikében módosult valamelyest a felhasználói felület, a Jelly Bean variánsok és a KitKat is a Holo UI-ból építkezett, egyre tökéletesítve, ám nem alapjaiban megrengetve azt. Az idő viszont rohan, a Holo irányzat ugyanis több, mint három éve (2011. februárjában) debütált a Honeycomb névre hallgató variáns hátán. És bár a sok apró frissítésnek köszönhetően jelenleg sem elavult, az ember már jogosan várt valami frisset a Google-től; mindez teljesült is az idei Google I/O-n.
Az új irányelvet Material designnak (a material magyarul anyagot jelent) hívják, a Google szerint egyszerű geometriai formák jellemzik. Ezt tökéletesen illusztrálja az újrarajzolt navigációs sáv, a képernyő alján ugyanis egy háromszög, kör és négyzet látja el a vissza, főképernyő és alkalmazásváltó gombok feladatait. Fontos újdonság, hogy a felületek mélységet kaptak, az elemek z-tengelyen lévő pozíciója is szabadon állítható, melyre eltérő méretű árnyékokkal reagál a rendszer. Igen látványosak az új érintési visszajelzése is, klikkre egy folyamatosan növekvő kör rajzolódik ki a felületeken, az ujjat lenyomva tartva pedig több átmenetet is láthatunk.
Az alul található navigációs sáv és a képernyő tetején lévő állapotsáv a KitKatben áttetszővé vált, az L pedig a 4.4-ben lévő fekete gradiens effektet is levette, az így teljesen átlátszó felületek immár a fejlesztők és dizájnerek játékterévé avanzsálódott. Az új áttűnési animációk a felületek közötti váltásokat csinosítják, segítségükkel eddig nem látott hatásokat érhetünk el. Egy új betűtípus is jár a fentiek mellé, a font le is tölthető itt. Mindez remekül mutat mozgás közben, néhány nap használat után nem lenne könnyű visszatérni a KitKathez. Az összhatáshoz nagyban hozzájárul a színválasztás, a paletta vidám pasztellszíneket tartalmaz, szinte rikító hatást keltve a Holo kissé Tron-szerű látványvilágához képest.
A Google egyelőre még nem materialosította át az összes gyári alkalmazást, egyelőre csak a tárcsázó és a számológép változott meg, előbbiről már lapunk is beszámolt. A beállításokat tartalmazó felületet is átvariálták, az új ruha mellett immár végre kereshetünk is az opciók között, megkönnyítve ezzel az ember dolgát. A billentyűzetet is átöltöztették, és bár elsőre zavaró volt a betűket jelképező gombok határainak leradírozása, öt perc használat után már nem hiányoztak a vonalak. Az átrajzoláson kívül viszont ezen a téren nem találtam változást.
Alkalmazásváltó, képernyőzár és értesítések
A multitasking is komoly ráncfelvarráson esett át, az új felület a külső jegyeiben és viselkedésében egyaránt a Chrome böngésző tabváltó felületére emlékeztet. A legutóbb használt programok egy függőlegesen lapozható listában sorakoznak, melyből egyenként oldalra lökve, vagy a jobb felső sarokban található x-et megnyomva lökhetjük ki őket. Fontos megjegyezni, hogy egy app akár több kártyával is megjelenhet itt, az I/O-n a böngészőfüleket említették példaként.
Az új képernyőzárra sem könnyű ráismerni. Az eddig megszokott kör alakú feloldóelem száműzve lett, helyette egy felfelé irányzott ujjmozdulat a nyerő. Ujjunkat jobbra húzva továbbra is a fényképezőbe jutunk, ugyanez balra a tárcsázóba vezet. Apró, ám figyelmes újdonság, hogy töltés során a készülék azt is mutatja, hogy mennyi idő kell még a feltöltéshez. Fájó pont viszont, hogy a zenelejátszás közben megszokott, kissé átvariált lockscreen is kimaradt, ám a madarak azt csiripelik, hogy hamarosan vissza fog térni valamilyen formában. A képernyőzári widgetektől búcsút mondhatunk (legalábbis a jelenlegi verzióban nincs ilyen), a helyüket az értesítések vették át.
Ha már az értesítéseknél tartunk, a képernyő tetejéről lehúzható notifikációs felület is megújult, az egyes elemek a Google Now kártyáira hajaznak, persze kisebb kivitelben. A panelt túlhúzva a gyorsbeállításokhoz jutunk. Mindez nagyon szépen animálva, gyönyörű folyamatossággal. Erre a lapra tartozik a do not disturb, azaz ne zavarj mód is, melyet a hangerőszabályzó gombok lenyomásakor megjelenő dialogon keresztül érhetünk el, bekapcsolásával blokkolva a bejövő hívásokat; mindez részletesen testre szabható és automatikusan, időhöz kötve is aktiválható. Fontos kiemelni, hogy az eddig megszokott visszafogott módszer helyett egy kis felugró ablak látható a képernyő tetején az értesítések beesésekor.
A motorháztető alatt
Az ART névre hallgató futtatókörnyezet a KitKatben debütált, ám első körben csak a fejlesztői beállítások között lehetett átállni rá. Az L érkezésével viszont visszavonul a több éve szolgáló Dalvik virtuális gép, a helyét az Android Runtime szavakat takaró megoldás veszi át. A számos optimalizációval (mint az Ahead Of Time fordítás és a javított garbage collection) rendelkező runtime a 64 bites architektúrát is támogatja.
A folyamatos működést megcélzó Project Butter és a gyengébb hardvereken való futást lehetővé tévő Project Svelte mellé egy új project érkezett, mely a Volta nevet kapta. Az üzemidő megnövelését megcélzó szolgáltatás egy csomag, mely számos összetevőből áll, az ART jótékony hatása mellett az adaptív fényerőt és az új JobSchedulert is érdemes megemlíteni, mely a körülményekhez alkalmazkodva időzíti a feladatokat. Ide tartozik a Power Saver is, mely automatikusan bekapcsol, ha a töltöttség egy bizonyos (a felhasználó által megadható) százalék alá csökken. Az akkumulátorkímélő üzemmód többek között a fényerő, az áttűnések, a CPU-frekvencia és a képfrissítés redukálásával operál, átlagban állítólag másfél órával kitolva a Nexus 5 használati idejét.
Üzleti téren is beerősített a keresőóriás az Android for Work program segítségével. A natív Office támogatás, a munkahelyi és magánéleti adatok készüléken történő szeparálása, az appok irányított, csoportos telepítése és a Samsung KNOX biztonsági szolgáltatásainak átemelése mellé havi 10 dollárért végtelen Google Drive tárhely vásárolható. Mindez integrálva lesz az L szériában, ám állítólag Ice Cream Sandwich-től felfelé is kompatibilis lesz.
Úgy érzem, hogy elégedettek lehetünk az Android L-lel, számos téren fejlődött a Google rendszere. Jelen sorok írója a megjelenés óta aktívan használja az L bétáját, mely egy developer preview-hoz képest kimondottan stabil. Persze előfordul egy-egy váratlan hiba: nem ment a hivatalos Twitter app (ez azóta javításra került a Twitter bétájában, ám addigra már átnyergeltem a Talonra - remek döntésnek bizonyult), jelszóval védett WiFi-hálózatot pedig azóta sem tudok hozzáadni. Összességében tehát már most egy kiváló csomagot kaptunk, ám mindez csak egy előzetes, egy rakás újdonság fog még érkezni a hivatalos premierig.
dr. Kind
A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.
