Hálózati gyorstalpaló

5G még nincs és egy ideig nem is lesz, talán ezzel a fontos ténnyel érdemes kezdeni a dolgokat. A teljesen új műszaki alapokra helyezett hálózat szabványa még nyitott, szolgáltatói, készülékgyártói és hálózatépítéssel foglalkozó nagy cégek próbálják összerakni, hogy végül hogyan is fog kinézni, noha bizonyos sarokkövek már adottak, ahogyan bizonyos célkitűzések is. Nagyon gyors válaszidő és rengeteg eszköz egyidejű kiszolgálása a cél, az csak kvázi hab a tortán, hogy sebességben is megint ugrunk egy nagyot, de fontos tudni, hogy nem ez a lényeg. Az IoT terjedésének irtózatos sebessége miatt nem a tempó növelése az elsődleges cél, hanem a netre kapcsolódó rengeteg készülék magabiztos kezelése.

De ez a jelenlegi állás szerint leghamarabb 2020-ban lehet valóság, addig azonban itt van nekünk a 4G, amit lehet és kell is fejlesztgetni tovább, eddig is látszott, hogy az eredetileg 150 Mbps sebességű hálózatból ki lehet facsarni többet, a hazai szolgáltatók is ugrottak már a 300 Mbps irányába, de különböző fejlesztésekkel ennél lényegesen gyorsabb és több ügyfelet kiszolgáló infrastruktúra is összerakható.

A három hazai szolgáltató három különböző beszállítóval dolgozik, a Vodafone-nál a Huawei, a T-nél az Ericsson, míg a Telenornál a ZTE építi a hálózatot. Ennek azért vannak történeti okai, korábban a Vodafone és a Telenor is a Nokiát preferálta, 2011-ben a norvég cég a ZTE-t bízta meg a hálózat fejlesztésével, majd kisvártatva a piros operátor lépett és teret adott a Huawei számára, hogy megépítse az első, európai hálózatát, amit ugródeszkának is használt a kínai cég olyannyira, hogy saját statisztikájuk alapján a világ 4G hálózatainak 75%-át már ők csinálták. A Telenor és a ZTE viszonya nagyon hasonló, ők most — a többiekhez hasonlóan — gőzerővel dolgoznak azon, hogy az LTE-A névre keresztelt, továbbfejlesztett 4G infrastruktúra minél több helyen megvalósulhasson. Hazánkban is.

[+]

Az újítások elsősorban szoftveres jellegűek, de természetesen kellenek a kapacitásbővítéshez plusz hardveres elemek is. Leginkább magukon az adótornyokon, de természetesen a tornyok és a központ közötti optikai hálózatnak is bírnia kell majd a megnövekedett forgalmat. Noha korábban a nehezebben megközelíthető átjátszók mikrohullámú kapcsolaton keresztül kommunikáltak egymással, ez a megoldás egyre inkább háttérbe szorul a rendelkezésre álló adatátviteli sebesség karcsú mivolta miatt. Tegyük azt is hozzá, hogy az LTE-A eleinte egyébként is városi környezetben lesz elérhető, hiszen itt szeretné használni a hálózatot egyidejűleg több ügyfél. Ebben a környezetben pedig egyébként is az optikai kábelen történő adatátvitel kiépítése a kézenfekvő.

[+]

Az LTE-A három módon tud komolyat domborítani az eddigi LTE technológiákhoz képest. Egyrészt a rendelkezésre álló frekvenciák összefogásával, amelyről viszont tudni kell, hogy a magasabb sávokban tesz hozzá jelentős sebességtöbbletet az eddigiekhez, például a 800 MHz-es, videéken előszeretettel használt tartomány esetében ez nem sokat változtat a jelenlegi kapacitáson és sebességen. Ugyanakkor viszont a több antenna implementálásával az eddigi 2x2 MIMO helyett 4x4 MIMO használható, ami szintén a magasabb frekvenciájú sávokban jelent előnyt, ám mindezek mellett magasabb rendű modularizációt is bevetnek a cél érdekében, ami viszont minden frekvenciasávon érezteti hatását. Ez önmagában is harmadával gyorsítja a sebességet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!