Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Algieba

    őstag

    LOGOUT blog

    válasz South Velen #2938 üzenetére

    Az isten-hit érdekes. Az emberi értelemben és pszichében változás történik, mint amikor két szemmel közelről nézzel egy elmosódott képet, és kiderül, egy órát ábrázol. (Nem jut eszembe az optikai illúziót keltő képtípus neve, de gyerekkoromban még naptár is volt ilyen.)
    Isten olyan, mint a víz. Előtted van egy tó, nagy, alaktalan víztükör, belemersz egy pohárral, és pohár alakú lesz a víz, de nem változik pohárrá. Amit hiszünk az "istenről", az közel sem az, amilyen lehet egy mindenható lény. A pohár a hitünk, a vágyunk, belemerünk valamit, de az, nem lesz soha olyan, amilyennek elképzeltük.
    Azonban a víz alapvető anyag a földi életben, és ugyan bele lehet fulladni, de sem rossz, sem jó, egyszerűen kell, mert nincs nélküle élet.

    Ezt gondolom a hitről, meg az istenről, legyen a nagy Ő, akármilyen. Ha valaha is lemegyek a tó partjára és belemerek a poharammal, úgy sem az istent fogom megismerni. A saját tévképzetemnek adok majd alakot.

    Ui.: Komolyan érdekel, hogy mit gondolnak rólam a tengerimalacaim, mert az állatkáim szemszögéből nézve egy mindenhatónak tűnő gigász vagyok, amit teljes egészében nem is képesek felfogni. Látják a kezemet, mint sötét árny, közeledni feléjük, cojognak félelmükben, hiába tapasztalták már meg sokszor, hogy a nagy valami nem bánt. Aztán érzik az ujjaim szorítását a mellkasukon és a hasuk alatt, amint kiemelem őket a ketrecekbül, behatárolt életterükből. Hogy be lehetnek gyulladva szegénykék! Holott csak dédelgetni kívánom őket, kiélni természetes, emberi gondoskodási vágyamat.

    Na, az ember hasonlómód lehet az istenével. Összecsunyizná magát, ha valóban lenyúlna érte az úr keze. :DDD

    A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Új hozzászólás Aktív témák