Új hozzászólás Aktív témák

• #228 Dißnäëß veterán borix #213

  Új Válasz 2020-02-03 09:02:49 #228

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dißnäëß

  veterán

  válasz borix #213 üzenetére

  A vinyl a világ legnagyobb átbaszása ma már Hatalmas faszaság volt, mikor indult, tartott is egy jó darabig, aztán a CD (bocs: PCM 44.1/16) jött és felmossa vele a padlót azóta is. A CD formátummal semmi baj, ja de, már a korong és a transzport sem kell, de amúgy a formátum kiváló, a gond a DAC-ok minőségével van, sokszor vagy halálgagyival dekódolják (lásd első CD játszók, hulladék DAC-okkal), vagy még ha jó is a DAC chip, a körítés lesz szar, filtering, analóg line stage mögötte... Ha ezek rendesen helyén vannak + egy fasza rendszer mögötte, azt semmilyen vinyl nem veri, dinamikában a CD meg alapból bucira veri a vinyl-t, halláskárosodásra képes dinamika van benne (a 24 meg már egyenesen overkill consumer-ben).

  A vinyl és a CD ugyanarról a - többnyire - alsóhangon második generációs, tehát 3dB dinamika-bukott, tehát másolt mesterszalagról kerül továbbmasterelésre. Jobb helyeken a formátumok ugyanolyan masteringet kapnak defaultból, vagy analóg módon (és akkor újabb 3dB bukta a tape -> tape másolással), vagy sokbites digitálisan, jobb helyeken. Bárhogy is legyen végül, a CD "csak" egy 16bitre lehozást kap, a redbook formátumnak megfelelőt és jónapot, a vinyl-en történik még olyan, hogy RIAA korrekció, amikor is gyártótól függően ~80Hz környékétől jelentősen csillapítják a mélyeket, hogy beférjen a barázdába a tű a mélyhangokra, kap ugyanez a mélytartományt egy mono konverziót (!), a magasak kiemelést kapnak, majd így kerül az egész írársra egy zajos médiumra. Tehát szét van b*va a jó kis analóg hangod n+1 filterrel, fázist és hasonlókat nem ecsetelnék, mindez forrás szinten már, mielőtt betolnád bármilyen hiper erősítőbe az LP-d jelét. Aztán jön lejátszáskor a tű milyensége, hangszedő és annak kábelezése, előerősítő milyensége, újabb RIAA korrekció, ami visszahozza a mélyeket és a magasakat is normál szinre hozza le, így kapunk egy viszonylag flat frekimenetet, majd ezt nyomja ki olyan minőségben, amilyenben, a Line-Out-ra. És a fél világ erre veri.

  Sosem értettem. Sem dinamikatartományban, sem minőségben közelében sincs a CD-nek.

  Az angolul értőknek mindig ezt a linket szoktam javasolni, szíves tanulmányozásra, Dr. Mark Waldrep HD Audio engineer előadása arról, mi Hi-Res és mi nem. Bár az alaptéma a Hi-Res világ kamuja és próbálja az egyszerű embert megvédeni a nagy átveréstől, csodásan kitér a fentebbiekre és arra is, mennyi de mennyi hülyítés megy most az audio érában, beleértve a vinyl-t is.

  Azt azért hozzátenném - vele egyetértésben - hogy imádom én is a vinyl hangját, de ez nincs összefüggésben azzal, hogy rohadtul köszönőviszonyban sincs a felvételhez legközelebb álló reprodukcióval. A kettő elválik, csak ezt az élvezeti értéke miatt nagyon sokan nem ismerik fel, mert a minimum szintet már a vinyl is megugorja, sőt, olyan torzításokat és hangvilágot hoz, ami kifejezetten kellemes a fülnek, agynak. A CD ennél többet tud és tisztességes rendszeren hozza is.

  Szóval a vinyl minden, csak nem precíz

  Megnyugtatok mindenkit, a nagy lemezkiadók úgy működnek már lassan, mint valami spermabankok. Kell egy vinyl új kiadás mondjuk egy Elvis-ből, de legyen egy Jean Michel Jarre, egy Queen, egy Dire Straits, vagy bármi hasonló, annak forrásául ma már nem is a kőeredeti master tape első vagy második generációs másolata szolgál (attól függően, mennyire kopottak), hanem egy 24/96-os digitális nyers "scan", amit a hangmérnök aztán saját ízlése szerint remasterel, nyilván már tökdigitális domain-ben az egész, majd ez megy ki LP-re és CD-re, online streaming-be, akármibe, ki hogy kéri.

  A mastering lehet ugyanúgy szar vinyl és CD és SACD és bármi esetén, nem függ attól, milyen a médium, amin megkapod. Nagyon jó példa erre pont a Jean-Michel Jarre Equinoxe, ami az eredeti CD kiadásban és egy új, Remastered kiadásban eléggé eltérő. Az eredeti CD kiadás anno-ról (+LP persze) a formátumból adódó eltérésektől eltekintve ugyanúgy ugyanazt a zajszűrt verziót kapták meg és szólnak, ahogy szólnak (szépen amúgy - nekem legalábbis). De a Remastered verzió meg mikor beteszed, úgy indul, hogy "pffffffffffffffffffffff" és az egész album alatt hallasz egy kis szalagzajt, ami csendes passzusoknál, főleg az album elején nyilvánvaló, amikor pedig beindul, már tök "eltűnik" (az agyad miatt). Én az utóbbit szeretem, nincs rajta annyi Dolby, olyan nyersebben, élénkebben szólnak a szintik, a magasak csodásan csilingelnek, a közepek selymesek mint az állat, egyszerűen imádom. Feleslegessé teszi az összes vinyl-t belőle.

  És ugyanígy felesleges minden 24/96-os (vagy még nagyobb) formátum, tele lesz nullákkal, a DSD meg zajjal, szóval kicsit hülye irányba ment el a világ audio téren, de 7.5 milliárd emberből mindig lesz, aki megvezethető mindenfélével.

  A CD-nél jobb minőséget ma egyetlen dolog jelenti: ha eleve instant 24/48, 24/96-os analóg-digitál konverzió történik már felvételkor minden mikrofon mögött, de azonnal. Nincs se szalag, se egyéb analóg cucc, a forrást azonnal teszik digitális domain-be. Ezt csinálja a fentebb linkelt Mark Waldrep is, ott azért lehet látni rendesen a teszt fájljain, hogy egyrészt spektrogramon is hihetően audiofil a zene minősége, láthatóan 44.1kHz határai fölé megy, másrészt hallva is azonnal "uhhhh" feeling van. Az egyetlen baj ezzel, hogy nem éppen egy Metallica, vagy akár Dire Straits, vagy Led Zeppelin, vagy LoreenaMcKennitt, vagy akármi fogyasztható, hanem ilyen nagyon réteg zenék, van köztük jó, de leginkább tesztelni jó csak, az élvezhetőbb produkciók még ma sem így készülnék. Még Mark Knopfler SACD-i sem, pedig a Shangri-La egy mestermű szvsz.

  De amikor valaki a Money For Nothing bevezető dobpergőjével tesztel audiofil rendszert, legyen tisztában azzal, hogy szalagot hallgat és annak masteringtől függően szét-EQ-zott változatát tehát ha a rendszere elismerően hozza annak dinamikáját és mindenki bólogat, még közelében sem jár az ember a CD dinamikatartományának. Per pillanat az egyetlen előnye a 24/96/192-nek lejátszáskor az a DAC filtering eltérő módja, így ugyanaz a 16/44.1-ből, vagy analóg szalagról készült felvétel máshogy szólhat lejátszáskor, nem véletlenül rendelkeznek komolyabb DAC-ok ma többféle filtering móddal, kinek mi az ízlése hangzásban. De ehhez olyan rendszer is kell, ami ezt tudja nyilván.

  Nézd meg a youtube vidit, érdemes. Nem kell messzire menni se formátumban, se semmiben a minőségért, csak helyén legyen az eszed, amikor a vinyl szóba kerül (ugyanúgy, mint amikor a mai Hi-Res-nek csúfolt anyagok szóba kerülnek).

  Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

Új hozzászólás Aktív témák