Aktív témák

• #34992 Xantomas őstag Lirion #34985

  2010-03-23 09:38:10 #34992

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Xantomas

  őstag

  válasz Lirion #34985 üzenetére

  Bevallom, ezekkel belül tisztában vagyok, de ugyanúgy, ahogy minden más kapcsolati dolog két emberen múlik, ez sem tisztán az én hibám. Látva őt, hogy éveken keresztül elmenekült a kapcsolataiból, mihelyst a másik többet akart, ha hosszabb hétvégéket szeretett volna vele tölteni, esetleg kicsúszott a száját bármi a távoli jövővel foglalkozik, pl összeköltözés, vagy netántán közös jövő, utána az illető pánikszerűen dobva és felejtve lett. Ha éveken keresztül ezt látod valakinél, egy idő után elmúlik a remény, hogy talán te lennél az akitől nem menekülne el, ha veszélyeztetnéd a szabadságát.

  A kiszámíthatatlanság mindig is része volt a kapcsolatunknak. Ha már kezdtünk kiszámíthatóak lenni a másiknak, valami mindig előbukkant, ami váratlan, és új. Mindketten bele tudunk őrülni az állandóságba, a monotonitásba. De ez a múlt. Hibát hibára halmoztunk, amit egy ideig mint barátok elviseltünk (leginkább ő) de a lelkiismeretfurdalás, a dolgok nem kiengedése megmérgezte köztünk az őszinteséget, a bizalmat, és a lufi csak nőtt, és nőtt. Majd kipukkadt. Az utolsó két hétben már alig néztünk a másik szemébe, mikor egymás mellett sétálva beszéltünk, s csak meredtünk előre. Mikor a szokásos rituáléban feltettem a buszára nem vártam meg hogy az elinduljon, ő nem állt az alsó lépcsőn, és én nem álltam az ajtó előtt, hanem mentem a dolgomra, ő meg leült. Ezek mind mind olyan dolgok, amit akkor nem vettem észre, de így tisztább fejjel visszagondolva furcsálom, hogy nem bökték ki a szememet.

  A durci, a harag és a felelősség áthárítása most csak önvédelem. Nem tudom elengedni, és valami mindig történik ami eszembe juttatja. Ezek legalább segítenek felejteni, és a felejtésre a haragnál nincs jobb társ.
  Változtatni már nem lehet a helyzeten. Elmehetek hozzá, elé állhatok az ajtóban, elmondhatom, hogy hogyan érzem, milyen hibákat követtem el, mit tennék másképp, és a jövőben nem fogom elkövetni újra, de ahogy írtad, megszégyenítettem, megaláztam, és ezt megbocsájtani sosem fogja. Ha mégis így tennék, az csak az én önzőségem, az egóm megnyugtatása érdekében történne.

  A dolog végszójára még legyen annyi: Tegnap találkoztam egy kedves, aranyos, mosolygós lánnyal. Ugyanúgy fanatikus városi bringás, imád fotózni, szereti az autókat, és nem csak kukán bólogat ha arra terelődik a téma. Portréfotózáshoz modellt keresve kérésre, szó nélkül felírta a számát a tenyeremre, meg alá rajzolt nekem egy biciklit, és egy napocskát. Aranyos helyzet volt, és pillanatok alatt megragadott a kisugárzásával.

  "Megint eggyel hülyébb vagyok, mint tavaly"

Aktív témák