Hirdetés

Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • trialboj

    őstag

    válasz jjeahh #130107 üzenetére

    Én is túrázni szeretek inkább, de azért ne mond nekem hogy jobb érzés, a szinte járhatatlan tövises kavicsos szutyok úton lefele zúzni, tele avarral és faágakkal, mert nem az, azért kell visszavedd a tempót, mert nem látod mi lehet a levelek alatt, és nem azért mert nem mered.

    Ha nem is ilyen ugrálós részen, de egy flow trail szerűségen én szívesen eltöltenék pár órát, mert rengeteget lehet tanulni, másokat látva rájössz hogy mennyire nem is vagy igazából király.

    (#130109) IMIIKE1998
    Én vettem egy kínai üvegszálas nyeregcsövet, ami csak 2mm-el volt keskenyebb a 27.5nél, karbon pasztát is kapott mégis használhatatlan volt terepen, amellett hogy csúszott lefele, lötyögött a fenekem alatt, nagyon kényelmetlen volt. Ennek tudatában nem is tudom hogy tudtad beszorítani a tiedet :P

    "Do not go where the path may lead, go instead where there is no path and leave a trail." // Ralph Waldo Emerson //

  • Hasaggymeg

    Topikgazda

    válasz jjeahh #130107 üzenetére

    +1,ugyanakkor ugratnék én is néha párat,ha...mernék...lenne kerékpárom hozzá...lenne közelben ahol...nem tölteném hamarosan az ötvenet,ami miatt meglehetősen féltem már csontjaimat. :DDD

    (#130108) sebgutkopf...a szél az kell,kis hátszéllel megugrod azt is amit amúgy nem. ;]

    (#130111) trialboj...még nem sikerült lefilmeznem ahol mászni/ereszkedni szoktam,talán majd egyszer ha sikerül felaplikálnom sanyi telefonomat a fejemre,de...lehet olyan nem kifejezetten kerékpároknak előkészített terepen is zúzni,pl. erdei gyalogos ösvényeken,amiken már néhányszor végigmenve,megismerkedtél velük és többedjére már bátrabban ereszkedsz.Én is azt szeretem ahol embert csak elvétve látok,nem ahol esetleg várok a soromra,hogy leereszkedhessek végre egy mesterségesen előkészített pályán.Mászni meg pláne,ott bármit bevállalhatsz,és én szoktam is,sportot űzök a gyalog is nehezen járható helyeken próbálkozni,hisz gyalogos,10km/h körüli tempóban bármi lehet az avar alatt,legfeljebb eldőlsz. :DDD

    "Végy egy kerékpárt,nem fogod megbánni...feltéve ha életben maradsz."Samuel Langhorne Clemens link: https://cdn.rios.hu/dl/upc/2024-02/02/91209_d2j2gi0v6zwls7lx_1000006503.jpg

  • Runner_fxr

    Ármester

    válasz jjeahh #130107 üzenetére

    Szerintem ha ilyen vadulós bringád lenne, te is másképp állnál ehhez a kérdéshez, ezek a gépek kívánják az ugrásokat, nem úgy mint egy XC, aminek szabályosan fáj ha elugrassz vele. :) Ha korrektül akarsz lejönni komolyabb terepeken, akkor az ugrásokat is érdemes begyakorolni, márpedig erre jobb egy ilyen épített pálya. Nyilván jobb bringázni a teljesen természetes terepen, de nem árt néha technikai edzést tartani. :)

    haarmaan: 44,5cm a nyeregvázcső hossz az M-es Neuron-on azzal szerintem semmi baj nincs. persze nyilván érdemes méregetni, belső lábhosszt is, mielőtt méretet választasz. 176 centivel az M egy jó választás.

    [ Szerkesztve ]

  • sebgutkopf

    őstag

    válasz jjeahh #130107 üzenetére

    Megvan annak az íve, hogy kit merre felé visz az érdeklődése az évek során. Nyilván nem vagyunk egyformák. Aktívan kb 9 éve montizom és nagyon sokáig xc jelleggel tekertem, jártam az általad is említett ösvényeket, sokszor kerestem új útvonalakat. Ahogy fejlődött a tudásom egyre bátrabban eresztettem a lejtőket, egyre jobban élveztem, amiből jött az első fully-m, ami még szintén xc gép, de már az egy fantasztikus plusz élményt adott. Ekkor kezdődött, hogy egyre jobban elvártam a mászás utáni "jutalmat". Sokszor viszont a jutalom ízét csökkenteni kezdték olyan faktorok, mint turisták, kutyasétáltatók, út teljes szélességét elfoglaló a világon másról tudomást venni nem hajlandó emberek, amihez egyre kevesebb kedvem van. Plusz ott van a kiszámíthatatlan, vagy nem látható tereptárgyak, amire 50+ km/h-val rámenve veszélyes lehet. Így a nettó öröm arányának fokozása érdekében egyre jobban a már eleve bringás fícsörökkel ellátott nyomvonalak felé fordultam és most már ehhez való bringát is vettem.
    Idővel biztosan bike parkokba is menni fogok, ahol nem kell attól tartani, hogy a kerék felveri a számba a kutyaszart (itthoni kiránduló kultúra).

    Ebben a postban írtam le mekkora csalódás volt a múlt hétvégi tekerésem.
    Lassan csak ott lehet bringázni, ami teljesen jelöletlen és akár spontán kialakult út és szépen lassan a bringások a maguk igényeire formálnak. Legalábbis a budai hegyekben ez a realitás.

    Ettől még értékelem mindegyik műfajt, most épp ez érdekel, ennyi :)

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés