Új hozzászólás Aktív témák

• #36926 #71562240 törölt tag #71562240 #36925

  Új Válasz 2013-03-26 12:20:07 #36926

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz #71562240 #36925 üzenetére

  Kammerer második törvénye:

  A hangmérnök az a hajszál, amin a hifista élette függ.

• #36927 sultansmith senior tag #71562240 #36925

  Új Válasz 2013-03-26 12:25:28 #36927

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  sultansmith

  senior tag

  válasz #71562240 #36925 üzenetére

  Ezzel az egésszel az a baj, hogy amit te leírsz az a 60-as években volt. Ma már elég unalmasak is ezek a felvételek, "vékonyak", "kevesek" na meg egyértelműen halkabbak.

  Szeretném levezetni, azt a stúdiósztenderdet, ami pl. egy gitárral történik. Alapvetően minimum 2 felvételt készítenek az adott témáról, monoban. Tádá, a gitár egy mono hangszer, mint ahogy MINDEN hangszer mono (talán a zongorát kivéve, és az orgonát kivéve, de ott a méretbeli különbségek miatt kapnak teret a hangok). Na a hangmérnöknek ezt kell sztereo térbe helyeznie, ami a következőképpen néz ki: egy mono sáv középről, 2 mono sáv szélről, vagy 4, vagy esetleg kihagyva a mono sávot. Ugyanakkor a két felvételt, amit ugyanarról a témáról készített a gitáros, célszerűen más pickup és/vagy mikrofonállásban és/vagy erősítővel és/vagy hangládával készült, egymásra keveri. És akkor még nem beszéltem a mid/side Eq-ról, kompresszorokról amivel még meg lehet bolondítani a dolgot. Így lesz egy szál gitárból olyan dögös felvétel, amit ma már sztenderdnek hívunk. S bár az egész erősen stílus és előadófüggő, az eljárás maga sztenderd.

  Az ének keverési technikáiról ne is beszéljünk...

  Nem tudom mennyire érződik, hogy pl. egy mai metallica albumnál olyan gitárt hallunk, ami gyakorlatilag soha nem jöhet létre. De ez felvétel, és a legtöbbet kell kihozni belőle, ez cél. A lényeg, hogy a mai stúdiókban a történet nem arról szól, hogy a valóságot kívánják visszaadni, hanem arról, hogy egy olyan anyagot adjanak ki, ami leszédíti a hallgatót. A valóság unalmas.

  Babakék is never ever motherfuckin' DIE!

Új hozzászólás Aktív témák