Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Geller72

    veterán

    válasz Bubee82 #280 üzenetére

    Ahogy jobban belegondolok, lehet, hogy nem feltétlenül ebben a korban következik be, de talán a legtöbb igen. Mondjuk Einsteinnél is ez nagyjából a 12 éves korára tehető. Van akinek nagyon korán, van, akinek későn. Azt nem tudom eldönteni, hogy ez "áldás, vagy átok"? Talán a pozitívum az benne, hogy fel tudunk készülni az elkerülhetetlenre, el tudjuk fogadni. És amíg haladunk ebbe az irányba, jobbá tudjuk tenni életünkte és azokét, akik körülvesznek minket - pontosabban, akiket szeretünk, szerettünknek tekintünk. Amit érzek, az nem közöny bizonyos dolgok iránt. Sokkal inkább megnyugvás. Ideges lehetnék, mert nincs munkám, ami kezd veszélyes lenni a családunkra nézve anyagiakban, de nem vagyok. Olyan nyugodt vagyok, mint még soha. Olyan, mintha érezném, (TUDOM?) hogy nem kell aggódnom, mert egyrészt megoldódik a dolog, másrészt nem lennék előrébb azzal sem, ha fekélyesre aggódnám magam. ez most amolyan kellemes érzés, olyan, mintha kapnál egy kis szabadságot, hogy hozd rendbe a gondolataid, törődj egy kicsit magaddal, kényeztesd a lelked. És ilyenkor van időnk gondolkozni olyanon is, ami máskor eszünkbe sem jut. Valóban humánabb beállítottságú vagyok. nem bántam volna, ha az általad említett megvilágosodás mondjuk 25 évvel ezelőtt tör fel bennem ;).

Új hozzászólás Aktív témák