2. Fórumok
  3. Kultúra, művészet, média
  4. Az év legjobb zenei albumai
Keresés

Hirdetés

  • Téma összefoglaló
    Utoljára frissítve: 2014-01-19 20:55

    Mobilarena

    A topicba kizárólag az aktuális naptári évben, vagy az előtte lévő évben megjelent albumokat ajánljuk egymásnak. Ezzel elkerüljük azt, hogy 10-20 éves kiadványokról legyen szó, amik ugyan lehetnek kedvencek, de azt szeretném ha itt kifejezetten az aktuális dolgokról esne szó. Remélhetőleg pár év alatt elég tekintélyes mennyiségű ajánlás érkezik majd amiből lehet szemezgetni, és örülnék neki, hogy ha jól olvasható maradna a topic, ezért legyen itt egy kis útmutatás:

Új hozzászólás Aktív témák

  • #1202 AMDFan addikt Audison #1201
    Új Válasz #1202
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    AMDFan

    addikt

    válasz Audison #1201 üzenetére

    Hát igen, bár nekem a LP és a Korn elektronikus albuma is bejött, csak hát nagyon megosztotta a már kialakult közönséget.

    De hogy egy kicsit ellensúlyozzam a sok metált, ezért jöjjön egy kis glitch - IDM :)

    Machinedrum - Vapor City (2013) / glitch, idm, hip-hop

    kultblog.hu kritikai kivonatosan:

    "Machinedrum leigazolt a Ninja Tune-hoz, ami valószínűleg nagy löketet ad majd hírneve globális szélesítéséhez. Kellett-e vajon ehhez bármilyen kompromisszumot kötnie a kiadóval, és hallatszik-e ez az új lemezén?

    A Machinedrum művésznév mögé bújt Észak-Karolinai Travis Stewartnak az utóbbi években minden összejött. Az egész ott kezdődött, hogy 2011-ben megírta a Room(s) című albumát, ami az év egyik legtöbbet emlegetett, elképesztően komoly kritikákkal illetett megjelenése lett (emlékszem, a Resident Advisor maximális pontszámot adott rá, pedig ők aztán semmire sem szoktak).

    Az biztos, hogy a Vapor City nem a legmerészebb és legelőremutatóbb Machinedrum-album az életműben, de a zenetörténeti fontossága így is megkérdőjelezhetetlen. Ez ugyanis az a gyűjtemény, ami úgy van összerakva, hogy egy szélesebb zenehallgató rétegnek is meg lehet mutatni és meg lehet szerettetni velük, ráadásul a Ninja Tune az a kiadó, aki ezt a feladatot az utóbbi években több remek előadóval is – pl. The Bug, Emika, FaltyDL stb. – hibátlanul elvégezte. Stewart a formátum tekintetében előszeretettel alkalmaz már-már popzenei, de minimum rádióbarát megoldásokat: a felvételek alapvetően dallamközpontúak és zömmel tartják a 4-5 perces hosszt, ráadásul csak annyi instrumentális megálló van, amennyi mellett nem érzi az ember túladagoltnak a vokálokat.

    Végighallgatva az albumot rögtön feltűnik, hogy a számok az egyértelmű juke/footwork stíluselemektől eltekintve megint rettentően Anglia központúak. A ritmusszerkezetekben többször előkerül a drum & bass, a breakbeat és a triphop, míg a vokálok (amik természetesen hangminta alapúak) hol a garage-re, hol a dubstepre utalnak; utóbbi esetben szerencsére Burial hatása nem érezhető annyira, mint attól esetleg tartani lehetett más előadók hasonló próbálkozásaiból kiindulva. Sok a jó szám: a Gunshottával kezdődik a lemez, ami borzasztó bátor húzás, mert egy nagyon erős és hosszú darab, de nem igazán inog meg Stewart a folytatásban sőt, nem egy alkalommal még felül is tudja múlni a kezdeti percek csúcsra járatott állapotát.

    Ha van valami, amiben nem variál sokat ez a lemez, akkor az leginkább a hangulata. Nem hátránya azonban: sokadik alkalommal élhetjük át azokat a melankolikus, befelé forduló, meghitt, néha szomorú, de esetenként vidám érzéseket, amikért például régen nagyon szerettük Four Tet There Is Love In You című albumát (nem beszélve a Buriallel közösen szerzett Moth-ról), vagy az idei Zomby-lemezt."

    forrás: kultblog.hu

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák