Az elmúlt hónapokban több olyan sajtóeseményen is volt szerencsénk részt venni, ahol a hálózatépítésben érdekelt cégek már a következő generációs mobilhálózatról, az 5G-ről beszéltek. Itthon egyértelműen a Huawei a szócsöve ennek az egész témának, pár hónappal ezelőtt több újságírónak is lehetőséget adtak arra, hogy a cég vezetőivel folytathassanak egy kerekasztal-beszélgetést, amitől őszintén szólva nem vártam túl sokat, lévén viszonylag ritka az a hozzájuk hasonló multicégeknél, hogy a felsővezeti réteg képben legyen szakmailag. Csalódnom kellett, a kérdezz-felelek részben rengeteg új információhoz jutottam hozzá, de azért még így is ködös volt számomra, hogy miért gondolja a Huawei ennyire kardinális kérdésnek az 5G-t, amikor még a 4G-n sem vagyunk túl. Prezentációjukban egyébként ők sem tudták megválaszolni ezt a kérdést, szuperemberekről beszéltek, akik delfin módjára, lubickolva úszkálnak az információk között egy olyan világban, ahol amúgy minden össze van kapcsolva mindennel... bevallom őszintén, nem értettem, de szerintem ők sem, viszont a hálózat felépítésére irányuló kérdéseimre tényleg kaptam válaszokat.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, hogy akkor mi lett a konklúzió, így hangzana: az 5G marhára nem arról szól, mint a 4G, nem a puszta sebességnövekedés, hanem a hálózati kapacitás optimalizálása a cél, mert amikor az 5G megjelenik, akkor már rengeteg gép fog a hálózaton lógni, azok pedig máshogyan terhelik az egész rendszert, mint a humán felhasználók. Bővebben: a gépek közötti kommunikáció során sok-sok, ám kicsiny adatmennyiség száguldozik a hálózaton, ám egyidejűleg sokmilliárd eszköz lesz fent, ami nyilván sok eladott SIM-kártyát jelent majd az szolgáltatóknak, ezért is vannak ők is teljes mellszélességgel az IoT/M2M mögött. Ezzel viszonylag összhangban is van, hogy pár nappal ezelőtt kiderült: rendszerszállítóként a Huawei Technologies Hungary, generálkivitelezőként pedig az Antenna Hungária Zrt. vesz részt vesz részt az MVM NET Zrt. 450 MHz-es LTE-hálózatának kiépítésében, ami elsősorban kormányzati célú távközlési igényeket szolgál majd ki, a digitális közszolgáltatások fejlesztéséhez járul hozzá. Ez a hálózat már kimondottan a gépek közötti kommunikációhoz épül, ezért is a 450 MHz-es frekvenciatartomány, ami ugyan kisebb terhelést bír el, de sokkal kevesebb bázisállomással kiépíthető, mint a lakossági célú mobilhálózatok.
A tender lebonyolítása körül persze voltak homályos foltok, többek között az a kérdés merült fel, hogy mennyire megbízható hálózatépítő egy kínai cég, a Kínai Népköztársaságnak, mint olyannak van-e köze hozzájuk és a többi; a teljesség kedvéért persze hozzá kell tenni, hogy a száz százalékban magántulajdonban lévő Huawei egyrészt tagadja, hogy rajtuk keresztül információk juthatnának jogosulatlan kezekbe, másrészt a kibertér egy annyira összetett valami, hogy szkeptikus hozzáállással senkiben sem lehet bízni. Biztonsági szempontból mondjuk egy amerikai cég sem feltétlenül jobb egy kínainál, de azért beszélgetési alapnak jó ez az egész, gondoltam én, amikor a Budapesten tartott ITU konferencián egy erre irányuló kérdést tettem fel David Francisnek, aki a Huawei Technologies európai kiberbiztonsági főnöke. Egy angol úriemberről beszélünk, aki korábban a British Telecomnál, majd a Symantecnél dolgozott, és úgy tűnt, hogy érti a dolgát.
Azzal kapcsolatban nyilván nem tudott mit mondani, hogy a tender hogy zajlott, a Huawei által épített hálózatok biztonságosságával, megbízhatóságával kapcsolatban viszont egészen mást mondott, mint amire számítottam. Szerinte nem csak rajtuk múlik ez az egész, egy megbízható komponensekből épített hálózatot is lehet silány módon üzemeltetni, aminek a sérülékenység az eredménye, illetve a dolog fordítva is működik. Viszont nem győzte hangsúlyozni, hogy a jelenlegi hálózatok véleménye szerint nem feltétlenül arra készültek, amikre ma használjuk, hiába 450 MHz-es egy hálózat, önmagában ettől még nem lesz a legjobb platform a gépek közötti kommunikációra. Örökségnek nevezte mind a 3G-t, mind a 4G-t, amelyek biztonságossá tételét a foltozás műveletéhez hasonlította, ami alatt persze nem azt értette, hogy ezek sérülékeny hálózatok lennének, hanem az 5G-ben lévő lehetőségekre és felelősségre akarta ráterelni a gondolatainkat. Az 5G-t ugyanis a nulláról építik fel, nem pusztán az a cél, hogy legyen, hanem az, hogy kiszolgálja azokat az igényeket, amelyek egy részéről lehet, hogy most még nem igazán tudunk, de egy részük már látszik. Itt jön képbe az M2M, az IoT, a gépek közötti kommunikáció. Még gyerekcipőben jár ez a terület, de az irányok azért már láthatók, önvezető autók, egymással kommunikáló háztartási berendezések; ha egy olyan világot építünk, amelyben efféle megoldások működnek majd, akkor a kommunikációjukat kiszolgáló mobilhálózatnak nagyon biztonságosnak kell lennie. Sokkal biztonságosabbnak, mint a mai hálózatok, amiket nem feltétlenül erre terveztek.
David örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy most tényleg megvan a lehetőség arra, hogy megfontoltan és átgondoltan haladva specifikálódhasson az 5G mögötti architektúra, de aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy mi történik akkor, ha ezt valaki elrontja. „Abból katasztrófa lesz.”, mondta, majd elárulta, hogy nagyon reménykedik abban, hogy sem a Huawei, sem a többi cég nem fogja elrontani. A kulcs véleménye szerint egyrészt az, hogy nem szabad rohanni, másrészt a piac résztvevőinek folyamatosan kommunikálniuk kell egymással, hogy mindenki láthassa az igényeket és ennek megfelelően épülhessen fel az a hálózat, amin 10-20 év múlva jó eséllyel az autóink fognak kommunikálni egymással, hogy mi életben maradhassunk.
Kevés tehát a konkrétum az 5G kapcsán, de elég logikusnak tűnik mindaz, amit az említett beszélgetésekből sikerült összeraknunk. Egyben ez a válasz arra a kérdésre is, hogy miért beszélnek ilyen sokat az 5G-ről egyes cégek: azért, mert kell róla beszélni.
