Tudtuk, hogy ez durva lesz, mondták is mások, hogy nem fogunk csalódni. De ez mindegy is, mert ugyan lesznek ebben az anyagban képek, élőben csapatni a parti úton mégis más. És kábé 100 méterenként meg lehetett volna állni fotózni, de akkor sosem értünk volna Los Angelesbe, így is reggel 8-kor indultunk és fél 10-re jutottunk el a szállásunkra, de menjünk sorjában, másképp nem is lehet.
Onnan még az élére állított K.I.T.T. sem tudna kiállni [+]
Nem aludtuk bucira a fejünket, de készen álltunk az útra, kiderült, hogy a hotelünkben tök ingyenesen van reggeli (tegnap is láttuk, de azt hittük, hogy perkálni kell érte), úgyhogy így spóroltunk egy kis időt magunknak. Aztán el is indultunk volna, de Bocha azzal jött vissza a ház mögött parkoló autótól, hogy "van egy kis gond". Micsoda, kérdeztem, a válasz pedig az volt, hogy double parking. Ezzel a beszédes kifejezéssel még tegnap ismerkedtünk meg, amikor este a hotelhez érve nem volt parkolóhely, a recepciós nő pedig vállat vont és azt javasolta, hogy do a double parking, ami magyarul annyit tesz, hogy álljuk rá egy random autóra, aztán ha az el akar menni, akkor majd ő szól nekünk. Hát most fordítva alakult, két Lexus is a kiváló Altima mögé duplaparkolt, elsétáltunk a recepcióra, az ottani fickó felhívta a szomszédos fogászatot, kijött egy csaj meg egy tag egy percen belül és arrébb gurultak. Ja, ha ez így megy, akkor tényleg nem probléma a double parking.
[+]
Az első megállónk mintegy két órányi autópályázás után Monterey volt, ahol egy jókora öböl partjára érkeztünk kávézni egyet. Vakító napsütés, frankón megcsinált part, jegeskávé, bagel, burrito és két sirály jellemezte a tízórainkat. Nyilván nem véletlen, hogy a sirályok kábé 30 centire oda mernek jönni az asztalhoz, az egyik megállás nélkül sípolt, kapott két morzsát, de még akkor is ott pittyegett az asztal mellett, amikor már rég elfogyott a kaja. Monterey után Carmel volt a következő megálló, itt megnézegettük a hullámlovasokat, akik nem lovagoltak meg egy hullámot sem, csak fetrengtek a parthoz közeli vízben a deszkákon, aztán végigsétáltunk a sziklákon, gondoltuk, hogy ez milyen remek és szép környék a citrusokkal és a Csendes Óceánnal, de hát tudatlanok voltunk, mert Carmel csak a kezdet volt.
Bocha looking at things sorozat: Carmel [+]
Utána ugyanis elindultunk az 1-es úton délre és az simán mindent levert, amit eddig láttunk. A sziklás parton kanyarog az út végig, olyan látvánnyal, amivel nem lehet betelni, nem is csoda, hogy irgalmatlan sok helyen félre lehet húzódni és kiszállni fotózgatni, mi is meg-megálltunk itt-ott, mert tényleg zseniális.
[+]
[+]
Van pár híresebb pont (például a Bixby Bridge, ahol annyian voltak, hogy esélytelen volt parkolni), de igazából bárhol szállsz ki, az biztos irgalmatlanul durva lesz (meg ha nem figyelsz kamerázás közben és lezuhansz, az is), aki az anyósülésen ült, az készenlétben tartotta a kamerát, mert bármelyik kanyar után leszakadhatott az ember álla váratlanul a látványtól. Persze nem lehetett komoly tempót menni, egyrészt mert az út szélére állandóan kiállt valaki, illetve megpróbált visszacsatlakozni a forgalomba, másrészt erősen kanyargós volt a nyomvonal, néha 15 mph-t javasolt a helyi közútkezelő a kihelyezett táblákon kommunikálva és ezt nem viccből tették.
[+]
[+]
Autóztunk, kiláttunk, aztán eljött az ebéd ideje. A Big Sur közepén jártunk (ez egy nemzeti park), hirtelen faházak vettek minket körül, ezekben éttermek működtek, úgyhogy leraktuk a verdát egy találomra kiválasztott kunyhó mellett, bementünk és roppantul meglepődtünk, amikor a pincér srác magyarul szólt hozzánk. Bocha alkoholmentes sört kért, én meg magyarul kérdeztem meg tőle, hogy ez mégis mi, a pincér pedig szintén magyarul válaszolt. Kiderült, hogy 20 éves korában lelépett itthonról és láthatóan azóta sem ment vissza, de mintha a kapcsolatot se tartaná senkivel (erre nem mertünk rákérdezni), mert nehezen váltott vissza az anyanyelvére és kereste a szavakat. Viszont megtudtuk, hogy mit érdemes rendelni és amikor a fizetésre került a sor, akkor eszembe jutott, hogy van nálam kemény 80 forint apróban, ezt hozzácsaptam a borravalóhoz, ember nem örült még ennyire három remek magyar érmének, de rég láttam ezeket, mondta és nagyon megköszönte.
Ebben az étteremben rendeltünk magyarul gyömbérsörbe rakott fagyit. [+]
Innentől még jó egy órát tartott az elképesztő látvánnyal megtámogatott kanyargás, aztán iszonyat hirtelen ellaposodott a táj és végre megálltunk ott, amire már nagyon készültünk, a hely neve Elephant Seal Vista Point, ebből pedig az olvasó már kitalálhatta, hogy fókát nézni mentünk. Az elefántfókák ugyanis ide járnak a téli időszakban, itt születnek a kis fókák is. Utánanéztünk, kétféle elefántfóka létezik, az északi nagyon barátságos az emberrel, nem zavarja a jelenlétünk, a déli viszont morcos és nem tanácsos közel menni hozzá. Egész úton odafelé azon gondolkodánk, hogy egy elefántfóka-támadás milyen valós veszélyt jelenthet, mert hogy vízben egy csöppet fordulékonyabb egy ilyen több tonnás jószág, mint az ember, az tiszta sor. De a szárazföldön pont úgy mozognak ezek az állatok, mint ha egy rohadt nagy zoknit kereszteznénk egy hernyóval, szóval nem mondanám őket túl tempósnak és az sem várható, hogy bármelyikük hasbarúg.
[+]
Az biztos, hogy az út melletti parton fetrengő fókakolónia olyannyira nem jelent bármilyen veszélyt, hogy inkább őket kell védeni az ultracukiságra fogékony emberseregtől, ezért nem lehetett odamenni haverkodni az egyébként tényleg nagyon jámbor állatokhoz, akik (amik?) között volt egy-két egészen aktív példány is, közlekedtek, csipogtak-röfögtek, homokot szórtak magukra, ami úgy fest, mintha roppant játékosak lennének, pedig a hőháztartásuk miatt fontos, ezzel ugyanis hűtik magukat.
[+]
Itt már javában ment le a nap, úgyhogy próbáltunk csak kisebb megállásokkal továbbmenni Los Angeles felé. Bele kellett férjen egy tankolás is, az Altima fogyasztásából és a benzin itteni árából kiszámoltuk, hogy 8 forintra jön ki egy kilométernyi út, otthon ennek - autótól függően - kábé háromszorosával lehet kalkulálni. Egyébként a Big Sur után vagy 200 kilométeren keresztül nincs se büfé, se klotyó, se benzinkút, az első helyen éppen ezért 8 dollárért mérnek egy gallon üzemanyagot, ami amúgy máshol valamivel több mint 2 dolcsi.
Erről jut eszembe, hogy szerintem Bekersfield előtt láttuk a világ legszebb autópálya pihenőjét, úgy meg volt csinálva, mint egy tetszőleges magyar kisváros EU-s pénzekből felújított főtere, külön épületben volt a női és a férfi vécé, egyenként olyan kapacitással, ami egy kisebb koncerten is bőven elég lenne. Egy harmadik házikóban pedig nyolc (8) étel-ital automata volt, egy igazi vending machine Paradise.
Az autópálya pihenők szépségversenyének dobogós helyezettje [+]
Los Angelesben a csábító nevű Royal Pagoda Motelben szálltunk meg. Ezt mindenki képzelje maga elé, megvan? Na, pont olyan. Elég lepattant kívülről, de a szoba kifejezetten nagy és tiszta, a recepción egy idős kínai bácsi fogadott minket, akinek segítettünk fel és lehúzni a pultnál levő rolót (mert ő már ehhez "too old"), de egyébként tök kedves volt eddig (reméljük reggel is az lesz), engedélyezte, hogy a ház mögötti ingyenes parkolóban hagyjuk a reggeli kijelentkezés után is a kocsit, amíg körbenézünk a városban. Irgalmatlan sok videót vettünk útközben, de mivel 0,5 Mbps a feltöltési sebesség a Pagoda falai között, ezért ezekből majd később vágunk össze valami értékelhetőt.
