Hirdetés

Apple blog: Pulzusmérős óra a Mio műhelyéből

Hogy sportolás közben érdemes a pulzusunkat mérni, azt már a legtöbb hobbifutó is tudja. Erre többféle megoldás kínálkozik, kétségtelenül a legjobb eredményt mellkaspánttal érhetjük el, de sokak számára ez kényelmetlen, macerás és hát néha elég költséges is. Amikor a Samsung a Galaxy Geart és a Gear Fitet piacra dobta, akkor került be a köztudatba, hogy lehet ezt úgy is csinálni, hogy az ember csuklóján van az érzékelő, ha pedig már így van, akkor az lehet rögtön egy óra is. Nem mellesleg a legtöbb mellkaspántos megoldáshoz is tartozhat valamiféle kijelző, ami általában szintén valamiféle óra formájú karperec.

Az iCentre által biztosított Mio Alpha nem ígéri le a csillagokat az égről, de amit a dobozon ír, azt stabilan hozza. A fehér színű pakkban egy USB végű töltő és maga a szerkentyű leledzik, illetve egy elsőre vaskosnak tűnő használati útmutató, ami csak azért ilyen zömök, mert több nyelven is benne vannak az instrukciók. Sok trükk nincs is, be kell kapcsolni, össze kell párosítani egy telefonnal (de még ez sem feltétlenül szükséges), aztán már mehetünk is mozogni.

A Mio Alpha számos futós appal együtt tud dolgozni, felismeri az Endomondo és a Runtastic is. Ha a párosítás sikeres, akkor a telefonos szoftver folyamatosan kapja a pulzusunkra vonatkozó adatokat, hogy aztán grafikont rajzoljon az edzés végén és levonjon mindenféle kalóriaégetési következtetéseket. A Mio Alpha persze enélkül is tájékoztat arról, hogy mi újság, már csak azért is, mert ha a pulzusméréssel kapcsolatos funkcióktól eltekintünk, akkor egy sima, sportos óránk van. A kijelző monokróm, nagy méretben látszik az idő, illetve tájékozódhatunk az akkumulátor állapotáról. A telep nagyon sokáig bírja, ha nem használjuk pulzusmérésre a szerkezetet, akár hónapokig elketyeg egy töltéssel, az energiát maga a mérés, illetve a Bluetooth-kapcsolat szívja jobban, de ilyenkor is órákon át mozoghatunk, mire legalább egy "pálcika" eltűnik az indikátorról.

Edzés előtt beállíthatjuk, hogy mi legyen az elvárt minimális és maximális pulzusunk. Akrmelyik szélső értéket is lépjük át, az óra csipogni kezd és pirosan villog a lenti részen egy led. Ha visszakerül a pulzusunk a megadott értékek közé, akkor a villogás zöldre vált. A kijelzőn folyamatosan látjuk az aktuális értéket, mellette kis nyilacska jelzi a tendenciát, tehát azt, hogy az utóbbi másodpercekben nőtt, vagy csökkent a pulzusunk.

Az óra két oldalán egye-egye gomb akad. A bal felőlivel tudjuk beállítani az időt ha hosszan nyomjuk, rövid izgatásra az utolsó futásunk hosszát és az ehhez kapcsolódó átlagos pulzusszámot mutatja. A jobb oldali kezelőszervvel indíthatunk új aktivitást, illetve ennek segítségével állíthatjuk be azt a zónát, amit magunk számára kitűzünk a pulzusszám kapcsán. A szíj vaskos, gumis, szürke pánt, ami nagyon stabilan rögzül a csuklón, tág határok között állítható és egyáltalán nem kényelmetlen, felsem tűnik az embernek, hogy van egy szerkentyű a csuklóján. Bizonyos vélemények szerint a Mio Alpha óraként is egész menő, nekem egy kicsit oldschool a formavilág, de ez nyilván megítélés kérdése. A Mio maga nem csinál külön szoftvert az órához, hiszen az ismertebb fitnesz alkalmazások támogatják a kiegészítőt, de az alkalmazásboltban találunk néhány külsős appot, ami szintén alkalmas arra, hogy az okostelefonunk kommunikáljon a szerkentyűvel. A Mio Alpha ára viszont nem túl barátságos, valamivel több mint 50 ezer forintért lehet hozzájutni, ami a Galaxy Gear Fithez mérve elég sok (hiszen jóval kevesebb funkcióval bír), ugyanakkor abszolút univerzális, iOS és Android rendszerű (4.3 feletti) telefonokkal is együttműködik, ráadásul igen sokáig bírja a beépített akkumulátor is.

Bog

  • Kapcsolódó cégek: