Bevezető, doboz, külső

Az Ulefone a Note szériába tömöríti azokat az okostelefonokat kínálatában, amik nem kapnak ütésálló kivitelt, sem spéci kültéri vagy munkahelyi használathoz szánt extrákat, legyen szó kempinglámpáról, műholdas üzenetküldésről, DMR rádióról vagy hőkameráról. A Note telefonok klasszikus értelemben vett okosmobilok, egyszerű hardver, rendben összerakott ház, kedvező ár. Legalábbis eddig ez volt a helyzet. Az elmúlt évben a Note 14 és a Note 16 Pro jutott el hozzánk, ezek szállítással együtt 130-140 dolláros árral bőven a belépőszinten mozogtak. Aztán az MWC-n bemutatták a Note 17 Pro modellt, amiről ez a teszt szól, és amiből egyébként nincs sima (nem Pro) változat. Viszont a 320 dolláros ár (itthon 90 és 114 ezer forint között mozog) azért elég erős ugrás a korábbiakhoz képest, és ugyan látványos a fejlődés külsőleg, becsúszott az Ulefone egy olyan árszegmensbe, ahol már az aktuális Redmi Note-ok, Galaxy A-k, Motorola Moto-k és Edge-ek mozognak, de felbukkan itt Poco, Honor és akár OnePlus is.

Ebből a szögből azért nem feltétlenül mondja meg az ember, hogy egy Ulefone készülék van a kézben [+]

Az Ulefone csomagolást tekintve korrekt ajánlatot rak le az asztalra, a nagy fehér dobozban a telefon mellett SIM-tű, egyszerű átlátszó védőtok, 33 wattos USB-C kimenetes fali adapter és egy mindkét végén USB-C töltőkábel is van, utóbbi piros színű.

A doboz és tartalma [+]

A Note 17 Pro külsejét tekintve elég erősen inspirálódott a Huawei P50 Próból, a kamerák elrendezése, a jobb és bal szélen ívelt kijelző, de még a jobb szélre rakott bekapcsoló gomb, rajta a kis piros vonallal is az egykori fotós királyt idézi. A készülékház 163,8 x 74,2 x 9 milliméter, a hátlap is üvegnek tűnő műanyag, az előlapot Corning Gorilla Glass 5 fedi, a keret alumíniumnak tűnik. 197,8 grammjával nem vészesen nehéz a mobil, de a készülékház anyaga csúszik, érdemes a dobozban mellékelt TPU tokot rárakni.

[+]

Alul USB-C csatlakozó (USB 2.0), bal szélen semmi, felül infravörös port és mikrofon, a keret jobbján pedig hangerőszabályzó és bekapcsoló gomb. A vékony kávába építve találni felül a beszédhangszórót, de média lejátszásakor csak a keret alján található szólal majd meg. Szintén alul kell keresni a SIM-kártyák helyét, két nanoSIM fér a kis tálcára, de microSD kártyát nem fogad a készülék. Cserébe 256 GB-nyi UFS 2.2-es tárhelyet kínál, amiből 240 GB elérhető.

A keret teteje és alja [+]

Három színből lehet választani: fekete, narancssárga, fehér. Hozzánk a fehér változatot küldte el a gyártó, ez kissé csillog, az MWC-n látottak alapján a fekete és a narancs modell sem matt. A hátlapból kiemelkedik a kamerasziget, melyben két körben elrendezve találjuk a 108 megapixeles főkamerát, az 5 megapixeles makrót és az egy tónusú segédfényt. Feleslegesen nagynak érződik a kamerasziget, cserébe legalább billeg a készülék sík felületen fektetve.

Jobb oldalra kerültek a gombok [+]

3,5 mm-es audio csatlakozót keresni nem érdemes, mert nincs, az ujjlenyomat-leolvasót pedig a kijelzőbe integrálták. Ez kissé alacsonyan van és pontosságával kapcsolatban kettősek tapasztalataink. Amikor egy alkalommal regisztráltam ujjamat, akkor felismerése nem ment a telefonnak háromból egyszer biztosan. Viszont ha a beállítások közt mégegyszer hozzáadtam ugyanazt az ujjat frissen regisztrálva, akkor nem volt ilyen probléma, minden alkalommal felismerte az optikai ujjlenyomat-leolvasó. Adott egyébként a 32 megapixeles előlapi kamera használata is 2D-s arcfelismeréshez.

[+]

Ahogy említettük, AMOLED kijelzős a Note 17 Pro. 6,78 hüvelykes panelről van szó, két szélén ívelt, felbontása 1080 x 2400 pixel (388 ppi), a maximális frissítési ráta pedig 120 Hz. Az élessége jó, a megjelenített színek is rendben vannak, ahogy a panel érintési érzékenysége is. Az ívelt széleken viszont továbbra is szemmel láthatóan törik a fény, illetve tükröződik kissé, ami annyira nem jó. Szintén nem jó, hogy bár az Ulefone által ígért maximális 500 nites fényességet át is lépi a panel, az automatikus fényerőszabályzás káosz. Ezt úgy értem, hogy ha leraktam a telefont egy fix pontra a szerkesztőségben, ahol nem voltak a telefon körül változó fényviszonyok, akkor is ugrált a fényerő fel-le teljesen random ütemben. Feltételezem, hogy a környezeti fényérzékelő van rosszul kalibrálva, szóval szoftveres baki a dolog. A telefonból kinyert adatok alapján a Sensortek gyártotta környezeti fény- és közelségérzékelő található a készülékben, nem az előlapi kamerát használja virtuális szenzorként. A közelségérzékelővel pedig nem tapasztaltunk problémát, időben altatja és ébreszti a kijelzőt, amikor a fülünkhöz emeljük vagy lerakjuk a telefont.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

A panel olvashatósága kinti környezetben is elfogadható, a maximális fényesség viszont a nyári erős napsütésben már kevés lehet árnyék nélkül. Tartalom fogyasztásához Widevine L3-as biztonsági szint adott, így maximum SD-ben játszanak le a streaming szolgáltatók, HDR képességei pedig nincsenek a beépített panelnek. A rezgőmotor is inkább csak jelzésértékű, a rezgés erőssége nem állítható, így a rendszerhaptika minősége is csak éppen megüti az átlagos szintet. Van lehetőség mindig éber kijelzés bekapcsolására, és a frissítés állítható fixen 120 - 90 - 60 Hz-es értékekre, illetve dinamikus módra, amikor ezek között váltogat a panel. Ám általában ilyenkor is inkább 120 Hz-en marad, akár az AoD-n is, ami ismét arra a feltételezésre juttat, amire a fényerőszabályozás problémája: szoftveres oldalról a vezérlés nincs rendbe rakva.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!