Multimédia

Nincs ráírva a hátlapra, hogy Cyber-Shot, az sem, hogy 3,2 megapixel, az sem, hogy autofókusz. Mégis - a villanófény erején kívül - ugyanazt nyújtja a T650i, mint a K800i, leszámítva, hogy a mobiltörténelem legbutábban kialakított optikájával kerülünk szembe, ugyanis egyrészt nem védi semmi az üveget, másrészt ezt még azzal is sikerült megfejelni, hogy ez a készülék egyetlen kidudorodó eleme. Nagyon kiváncsi lennék, hogy a tervezők ezt hogyan magyarázzák.

A horizontálisan tartott készülék teljes képernyős keresőt kínál, az opciók egy vízszintes sávban sorakoznak, de semmi olyat nem találni közöttük, amely ne bukkant volna már fel egy Sony Ericsson készülékben. A videorögzítés maradt 176x144 pixeles, ez említést sem érdemel, a képminőségről pedig beszéljenek az alant elterülő tesztfotók.

A zenei képességeket a jó öreg lejátszó teszi teljeskörűvé, azaz éppen csak egy dolog hiányzik belőle, a hangszínszabályozóból ugyanis kimaradt a Megabass, az ezentúl is a Walkman telefonok kiváltsága, de akkor mit keres a P1i-ben? Sebaj, már rég letettem arról, hogy megértsem a Sony Ericssont két szempontból: melyik készülékbe tesznek autofókuszt, illetőleg melyikben található meg a Megabass.

Walkman fülessel próbáltam a muszikát hallgatni, minőségileg semmi gond nincs vele, nyilván majd a gyári headset egy kissé szegényesebb verzió lesz, hiszen ez "csak" egy business modell. A memóriakapacitásról a jelek szerint 512 megabájtos M2 kártya gondoskodik majd, tekintve, hogy a tesztelt telefonban is ilyen lapkát találtam. A kártyát a hátlap eltávolítása után lehet behelyezni, de nem szükséges levenni az akkumulátort. A T650i szolgáltatásai közé tartozik a jó öreg, RDS-képes FM-rádió is, itt sem tudok semmi újdonságról beszámolni. A készülék kihangosítva nem túl lehengerlő, a hátlap alatti egy szem hangszoró ennyire predesztinálja.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!