Bevezető

A Sony Ericcson K sorozatának aktuálisan legnagyobb verziószámú telefonjai jelentik mindig a gyártó csúcsmodelljét, legalábbis a nem operációs rendszerrel szerelt készülékeket tekintve. A japán-svéd gyártónak az a szokása, hogy később ezen modellek tudását más házba csomagolva elérhetővé teszi középkategóriás telefonokban is, így egy új csúcskészülék tulajdonságai már csak azért is érdekesek, mert ezekkel még néhány évig fogunk találkozni más formában a jövőben is.

A K850i megjelenését hatalmas érdeklődés övezte, hiszen a remekül sikerült K800i után kellett ezt a vonalat továbbvinni úgy, hogy komoly fejlődés legyen tapasztalható. Bár a hazai bemutatón ennek eredményességéről még nem voltam meggyőzdve (nagyon bétás volt a kütyü), a most kézbevett modell már meggyőzött arról, hogy nagy százalékban siker koronázta ezt az erőfeszítést.

A bemutatón megtekintett telefon szoftvere még lassúcska volt, a kamera gyenge képeket produkált, a gyártótól ebben a kategóriában szokatlan érintőgombok pedig igen rapszodikusan reagáltak. Elvileg a most hozzánk került telefon sem tekinthető abszolút véglegesnek, ám semmiféle zavaró hibát nem tapasztaltam benne, ha leszámítom, hogy csak olyan készüléket tudtunk szerezni, amely a Vodafone menürendszerével készült.

Ehhez pedig már most - a cikk elején - fűznék némi magyarázatot. Természetesen nem voltam túl boldog, amikor konstatáltam, hogy a gyári ikonoknak búcsút inthetek, ám némi nyomkodás után világossá vált, hogy ezúttal nincs egyéb funkcionális korlátozás, mint az ikonok lecserélhetőségének hiánya. Ezt viszont azért nem tekintem komoly hátrányként, mert a W910i esetében gyári modellt sikerült beszereznünk, a két készülék menüje pedig igen hasonló így sem én, sem pedig az olvasók nem maradnak le semmiről. Ugyanakkor az a helyzet, hogy vannak szituációk, amikor nem vagyunk válogatási pozícióban. Itt egy K850i, kell? Naná! Akkor is, ha live-os? Nincs más? Nincs. Mit lehet tenni?

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!