Kijelző, kezelés
A QVGA felbontású kijelző kellemesen finom képet biztosít. A telefonban használt színek illeszkednek a készülék külső megjelenéséhez, visszafogott, fekete-szürke-barna összeállítású a felhasználói felület. Ez sajnos nem változtatható meg, pedig valami élénkebb árnyalat opcionális beépítése talán jót tett volna. A menürendszer kezelhetőségét az F700-ból ismert megoldás próbálja emberközelivé varázsolni, ez az úgynevezett Croix rendszer, amelynek lényege, hogy az ujjal tapogatás hatására egy halvány kereszt rajzolódik ki a képernyőre, amelynek szárai pont ott metszik egymást, ahol éppen tapogatunk.
A készülék rezgős visszajelzést is küld a tapogatásról, így az ember pontosan tudja, hogy sikeresen érintette-e meg ujjbegyével a felületet. Ez sokat segít a navigálásban, de érdekes módon pont a legfontosabb funkciónál, a szövegbevitelnél hiányzik a visszarezgés. Ez teljesen érthetetlen, súlyos büntetés az egyébként sem túl precíz és könnyed szerkesztési felület mellett.
A főképernyőről kétféleképpen mászhatunk be a menübe, ha a kijelző közepén nyomkodjuk, akkor egy „gyorsmenü” ugrik fel villogva, ez négy funkciót és a főmenübe lépés lehetőségét kínálja fel. Ha ezt a lépést kihagynánk, akkor az alapképernyőn a felül elhelyezkedő három rajz közül a középső megnyomása javasolt.
Maga a menü az F700-ban látottak kisebb verziója – legalábbis méretileg. A szürkés rajzok elvileg szimbolizálják az egyes funkciókat, de vagy nekem nem áll rá a szemem az ennyire minimalista irányzatra, vagy a Samsung grafikusa ébredt másnaposan, de a híváslista, a telefonkönyv és a beállítások ikonja számomra eléggé misztikus, előbbi kettő leginkább egy USB modemre emlékeztet, az utóbbi meg gyakorlatilag akármi lehetne. Szerintem az ikonos menürendszerek fejlődése mellett a legtöbb funkciót szimbolizáló rajzocska gyártóktól függetlenül egyfajta hallgatólagos megállapodás kapcsán viszonylag hasonló. A beállításokat általában csavarkulcs, a hívásinfót egy kagyló és ide-oda mutató nyilak, a telefonkönyvet pedig valami füzet jellegű képződmény szokta szimbolizálni. Ezt az Armani teljesen felrúgta, szerintem felesleges egyénieskedés.
Természetesen a kezelés legnagyobb kihívása, hogy gombok és stylus nélkül kellett megoldani minden funkciót. Már az F700-nál is voltak ezzel gondok, de egy majdnem feleekkora képernyőn ezt tényleg művészet lett volna tökéletesen megvalósítani, nem is sikerült. A legnagyobb gond egyértelműen az egymáshoz túl közel eső ikonok és/vagy tapintható felületekben keresendő, a másik problémát pedig szokás szerint a görgetés jelenti, ami igen gyakori mondjuk a telefonkönyben való turkálás esetén. Az Armani már ismeri az F700-ból, vagy a Prada mobilból hiányzó egy gombos gördítés fogalmát, de sajnos a megvalósítás nagyon esetlen, kevéssé mondható felhasználóbarátnak, pedig nekem volt szerencsém több hasonló telefonhoz, az iPhone nyilván etalon, de az Armani még a HTC Touchtól is olyan messze van, hogy egy lapon említeni a kettőt hatalmas sértés a HTC szempontjából.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
