Külső
Ismerős a formavilág? Minden bizonnyal az. A méret sem sokat változott az elődökhöz, vagy inkább testvérekhez képest, a Nokia 2710 egy kompakt kis készülék, kiterjedése 111,2 x 45,7 x 13,7 milliméter, tömege 87 gramm, teljesen megfelelő méret ehhez a tudáshoz, talán egy picit vékonyabban viszont valószínűleg még kellemesebb lenne. Az anyaghasználattól senki nem fog elájulni, de alapvetően panaszra sem lehet okunk, a masinát mindenhol kellemes tapintású, enyhén bársonyos, ellenállónak tűnő műanyagok borítják. Az összeszerelés minősége megfelelő, recsegést és ropogást sehogy nem tudunk előcsalni a telefonból, illesztési hézagok viszont minimális mértékben, de sajnos előfordulnak.
Az előlap tetején a telefonhangszórót és a gyártó logóját láthatjuk, másodlagos kamera nincs, mivel a telefon nem 3G-s, a távolságérzékelő és fénymérő szenzor pedig szintén hiányzik, mivel az efféle kiegészítők nem épp ennek az árkategóriának a sajátjai. Ha lejjebb visszük a szemünket, akkor rácsodálkozhatunk a TFT-kijelzőre, melynek átlója 2,2 hüvelyk, felbontása pedig 240 x 320 pixel. Lehet, hogy csak a körülötte körbefutó fémes csík teszi, de ez a kijelző ezen a telefonon óriásinak hat, gyakorlatilag nem is igazán lehetne nagyobbat belerakni, nekem nagyon tetszett, ráadásul az ismerőseim is ezt vették észre elsőnek a telefonon. Maga a panel mondjuk sajnos nem a minőség bajnoka, szemből nézve gyönyörű ugyan a képe, de a betekintési szög gyakorlatilag nulla, színhelyes képet csak és kizárólag akkor kapunk, ha tényleg pontosan szemből nézzük a megjelenítőt. Efféle megoldásokkal eddig jellemzően csak a kínai készülékeknél találkozhattunk, mostanában kezdenek megjelenni ezek a kevésbé minősége panelek a nagyobb gyártók készülékeiben is, nem örülök a dolognak. Az előlap aljára nem meglepő módon a billentyűzet került, melyről már szerencsére csak kellemes dolgokat lehet mondani, ugyanis a gombok jó minőségűek és kellemes méretűek, magyarán gond nélkül lehet őket használni, az ilyesmi pedig szintén nem mondható el a napjainkban kapható összes telefonról. Érdekességként egyedül a hívásbontó (piros) és a jobb oldalon lévő szoftveres gombok közé ékelődött billentyűt lehet megemlíteni: az ikonból valószínűleg mindenki rájött, hogy ez jelenti az utat a navigációhoz. Erről azonban kicsit később lesz szó.
Most ugyanis a hátlap bemutatása következik. Olyan sokat mondjuk nem kell mutogatni rajta, mivel meglehetősen puritán, de a fémes díszcsíkokat kellemesen eltalálta a gyártó, hátulról nézve a 2710 sokkal elegánsabbnak tűnik, mint amilyen bárhonnan máshonnan nézve. Főleg a mélyen ülő kamera néz ki jól, a hozzá tartozó feliratot viszont kevésbé fogjuk szeretni: 2.0 megapixel. Vaku nincs hozzá, egyedül a levehető rész aljára került kihangosító hangszóró töri meg a kopár vidéket, ugorjunk is az oldalsó részekre.
A masinán körbefut egy szintén krómozott hatású műanyag "díszléc", ebbe került bele minden csatlakozó és egyéb dolog, ami a telefonok oldalán szokott lenni. Alul mondjuk pont nincs semmi, de felül a vékony csatlakozós Nokia töltő és a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenetet is megtalálhatjuk, melyek között érthetetlen üresség tátong, kicsit úgy néz ki ez a rész, mintha a Nokia tervezett volna egy gombot az említett két csatlakozó közé, mely végül kimaradt, ezért inkább befoltozták a helyét. Jobbra a kamera exponálógombját találjuk, balra a fedlapokkal takart micro-kal találjuk, azaz a microUSB csatlakozót és a microSD kártyahelyet. Hangerőszabályzó gombok? Azok kérem, nincsenek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
