Bevezető

Néha megkapjuk a törzsolvasóktól, hogy minek nyüstölünk teljesen alapszintű telefonokat. A statisztika is őket igazolja: hiába nem fog 30-40 ezer ember holnap, esetleg a jövő héten HTC Desire-t vásárolni, mégis a csúcsmodellek tesztjei váltják ki a legnagyobb érdeklődést. Aztán idővel a kép változik, tavalyi, vagy még régebbi cikkek statisztikáit böngészve kiderül, hogy középtávon már többen kíváncsiak egy-egy nagy darabszámban eladott, olcsóbb, elérhetőbb telefon tesztjére.

A legolcsóbb mobilokat is pont azért vesszük górcső alá, mert ezeket jellemzően azok vásárolják, akik nem is óhajtanak tízezreket telefonra költeni. Anyagi, elvi, vagy esetleg racionális okokból döntenek így, viszont ebben a mezőnyben elég sok gyártó próbál halászni a zavarosban, s itt már nem csak a nagyok rúgnak labdába. Évek óta itt focizik az Alcatel, a Sagem, számos noname kínai gyártó, s persze az ismert nevek is. Egyáltalán nem mindegy, hogy azt a tizenpárezer forintot mire költjük, a szórás ugyanis igencsak nagy.

Ebből a szegmensből válogatnak azok is, akiknek sürgősen kell egy telefon. Elromlott, elveszett, ellopták... ha gyorsan kell megoldani, hogy elérhetők legyünk, akkor az ember nem válogat, megveszi az útjába kerülő legolcsóbb modellt. Sokan vásárolnak második telefonnak is ilyen árfekvésű készüléket, amit aztán nem sajnálnak elvinni zűrös éjszakákra, biciklis túrára, vagy egyszerűen csak tudják, hogy úgysem tudnának bizonyos élethelyzetekben egy márkás és drága gépre vigyázni.

Úgyhogy ezek mind oda vezettek, hogy az XXL GSM-től elkértük a jelenlegi alap Nokiát tesztelésre. Nem is bántam: a zürichi Samsung rendezvényre utazva nem vágytam semmi különösre, csak legyen nálam valami, amin elérnek. Külföldön úgysem kell a net, az MMS, a 3G, kamera egyébként is van nálam, zenét is inkább a gépen hallgatok. Viszont nem akartam még töltőt is csomagolni, ezek a lowend modellek pedig híresen sokáig bírják.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!