Hardver, menü

Miután a legolcsóbb telefonok között próbál sikert elérni a Huawei üdvöskéje, ezért hardveres épp csak a legszükségesebb van benne. Ez azt jelenti, hogy egy 800 MHz-en ketyegő Qualcomm MSM7227A jelű processzor teljesít szolgálatot a háttérben, ezt Adreno 200-as GPU segíti, illetve ijesztően kevésnek tűnő, 256 MB RAM. Ez ugye azért fontos, mert mostanság már illik ennek legalább a dupláját felszolgálni ahhoz, hogy biztosak lehessünk abban, hogy több alkalmazás egyidejű futtatása sem fog gondot okozni. A kis Huawei azonban nem tűnt gyámoltalannak a hétköznapi használat során, s nyilván van olyan helyzet, amikor memóriahiányra panaszkodva becsukogat, vagy meg sem nyit alkalmazásokat, velünk ez nem fordult egyszer sem elő. A trükk azonban nem ez, hanem az a meglepően fürge működés, amit ebből a viszonylag gyenge vasból a kínai mérnökök ki tudtak préselni. Ez konkrétan annyit tesz, hogy ezúttal nem azt írjuk, hogy a hétköznapok során elegendő a sebesség, hanem azt, hogy megdöbbentően gyors és azonnal reagáló felületen tudunk folyamatosan ügyködni, ami igazi mérnöki bravúrnak is felfogható.

A fenti sebességtesztek eredményei hozzák a hardvernek megfelelő értékeket, itt nem mutat semmi kiemelkedőt az Y200, de az látszik, hogy az ARMv7-es architektúra ugyanazon a frekvencián messze jobb értékeket hoz, mint a Qualcomm korábbi megoldásai, vagy a Broadcom modell, s nem marad el túlságosan a magasabbra lőtt G300-tól sem. A Huawei saját kezelőfelületet rakott a 2.3.6-os Androidra, amely némiképp barátságosabb, mint a gyári felület, hiszen jópofák az animációk, nagyobbak és plasztikusabbak az ikonok. A lezárt képernyőről a sima feloldás mellett három alkalmazásba is bepottyanhatunk, változott a töltőképernyő animációja, a fentről lehúzható tálca grafikája, a főmenü pedig nem vertikálisan, hanem oldalra görgethető. Csupa olyan apróság, ami könnyebben használhatóvá, logikussá és egységessé teszi a felületet, aminek az a legnagyobb előnye, hogy tényleg villámgyors, ennek szemléltetését az alábbi videóra bízzuk.

A tárcsázó-névjegyzék kombóba is belenyúlt a Huawei, kicsit más a design, illetve a virtuális gombsoron lehet neveket is pötyögni, akárcsak az ICS-ben. A névjegyzék görgetési sebességét nem érheti panasz, ifejezetten fürge és folyamatos a lista scrollozása. Az üzenetkezelés felülete is illeszkedik az általános kialakításhoz, funkcionalitás tekintetében csak a TouchPal beviteli interfész említhető meg, amit viszont mi kollektíve utálunk, de szerencsére a szokásos, androidos gombsor is elérhető, s ez is abszolút megfelel a célnak. A levelezés beállításain varázsló vezet végig, a felületet itt is kicsit módosították a mérnökök, de csak kozmetikázásról van szó. A naptár alsó sorában is vannak eltérések, itt tudunk váltani a havi, heti és napi nézetek között. A számológép a szokásos, van jegyzettömb, diktafon, az Office fájlokat a Documents To Go segítségével nem csak megnézhetjük, hanem szerkeszthetjük is, de csak akkor, ha a teljes verzióját megvásároljuk a programnak. Fontos apróság a fájlkezelő, a közösségi élményt, pedig a kissé szerencsétlenül Adatfolyamok alkalmazás hivatott megoldani, ami egy közös felületen mutatja meg ismerőseink Facebook és Twitter tevékenységeit.

A beszélgetési hangminőség kifogástalan, a másik felet tisztán, hangosan lehet hallani, a tesztidőszak alatt senki sem panszkodott nekem, hogy rosszul értene, ezt tehát kipipálhatjuk. A Huawei Y200 az alapfunciók tekintetében abszolút helytáll, s azon kaptam magam, hogy míg korábban az alsós okostelefonoktól minden erőmmel próbáltam mihamarabb szabadulni, addig ez a készülék - ha nem is lett életem szerelme - már simán hozza azt a szintet sebességben, tudásban és használhatóságban, aminél többre általában ritkán van szükségem. Persze jó dolog visszaköltözni mondjuk egy Sony Xperia S-be, de a Huawei csöppsége is megadja már az okostelefon élményét.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!