Bevezető
Immáron másfél hónapja használom minden nap a T-Mobile LTE hálózatát Budapesten. A magenta szolgáltató ugyanis megkezdte az átállást a negyedik generációs hálózatra, s ennek kapcsán publikus felhasználó tesztet szervezett. A felhasználók között vannak teljesen átlagos ügyfelek, újságírók, bloggerek, celebek, akiktől visszajelzéseket vártak azügyben, hogy milyenek a tapasztalatok. Engem speciel nem kérdeztek, de szoktunk kommunikálni egyébként is, ha bajom lett volna, akkor sikítok, de a világon semmi gondom nem volt.
Ha viszont már úgy alakult, hogy kaptam egy ilyen kártyát, akkor hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Huawei Lajost, hogy nincs-e esetleg elfekvőben valami 4G router, hiszen bár meg tudom osztani úgy is a netet, hogy az operációs rendszerben kattintgatok párat a gépemen, az igazi mégis az lenne, ha az otthoni eszközök (két gép, két telefon, tablet, médialejtszó, Wii) egyetlen hálózaton csüngenének és nem lenne különösebb dolgom akkor, ha bármelyiken az internetet óhajtanám elérni. Lajos pedig – nem tudom, hogy honnan – előhúzott egy B593-as eszközt, elküldte, én pedig azóta használom megelégedéssel.
Hogy a hálózat milyen, arról nincsenek nagyon komoly tapasztalataim. A SIM-et otthon, a szülői házban, illetve a szerkesztőségben használtam jellemzően, a sebesség nemigen ment 20 Mbps alá, ami konkrétan bármire elég magáncélú felhasználás esetén. Sőt, azt gondolom, hogy kisebbfajta irodák online működéséhez is megfelelő, hiszen ezen a sávszélességen négy-öt gép simán elvan akkor, ha egyik delikvens sem áll neki HD videót streamelni. A router azonban nem egy filléres ketyere, megkérik az árát, itthon ugyan még nem kapható, de hazai fizetőeszközre átszámolva valamivel 80 ezer forintos bruttó összegre kell számítsunk. Ennyi pénzért pedig már lehetnek elvárásaink, nekem is voltak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
