Bevezető
Immáron másfél hónapja használom minden nap a T-Mobile LTE hálózatát Budapesten. A magenta szolgáltató ugyanis megkezdte az átállást a negyedik generációs hálózatra, s ennek kapcsán publikus felhasználó tesztet szervezett. A felhasználók között vannak teljesen átlagos ügyfelek, újságírók, bloggerek, celebek, akiktől visszajelzéseket vártak azügyben, hogy milyenek a tapasztalatok. Engem speciel nem kérdeztek, de szoktunk kommunikálni egyébként is, ha bajom lett volna, akkor sikítok, de a világon semmi gondom nem volt.
Ha viszont már úgy alakult, hogy kaptam egy ilyen kártyát, akkor hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Huawei Lajost, hogy nincs-e esetleg elfekvőben valami 4G router, hiszen bár meg tudom osztani úgy is a netet, hogy az operációs rendszerben kattintgatok párat a gépemen, az igazi mégis az lenne, ha az otthoni eszközök (két gép, két telefon, tablet, médialejtszó, Wii) egyetlen hálózaton csüngenének és nem lenne különösebb dolgom akkor, ha bármelyiken az internetet óhajtanám elérni. Lajos pedig – nem tudom, hogy honnan – előhúzott egy B593-as eszközt, elküldte, én pedig azóta használom megelégedéssel.
Hogy a hálózat milyen, arról nincsenek nagyon komoly tapasztalataim. A SIM-et otthon, a szülői házban, illetve a szerkesztőségben használtam jellemzően, a sebesség nemigen ment 20 Mbps alá, ami konkrétan bármire elég magáncélú felhasználás esetén. Sőt, azt gondolom, hogy kisebbfajta irodák online működéséhez is megfelelő, hiszen ezen a sávszélességen négy-öt gép simán elvan akkor, ha egyik delikvens sem áll neki HD videót streamelni. A router azonban nem egy filléres ketyere, megkérik az árát, itthon ugyan még nem kapható, de hazai fizetőeszközre átszámolva valamivel 80 ezer forintos bruttó összegre kell számítsunk. Ennyi pénzért pedig már lehetnek elvárásaink, nekem is voltak.
Doboz, külső
A B593 doboza elég jól felszerelt. Az eszközön kívül ott van a hálózati töltő, egy másfél méteres UTP kábel, illetve egy 17 centis USB hosszabbító is. A sárga hálózati drótra nem feltétlenül lesz szükség, wifin keresztül is üzembe helyezhető a jószág, az USB toldat sem fog okvetlenül kelleni, ha nem ormótlan végű külső cuccokat akarunk beledugni a Huawei berendezésébe. Van ugyan használati útmutató is, de egy informatikai szempotból közepesen jártas ember minden segítség nélkül el fog boldogulni a beállításokkal.
A router fehér színű, van némi mátrixos beütésű mintázat az előlapon. Alapvetően igen nagy, mi kaptunk külső antennát is hozzá, amit nem kellett használnunk, a wifi erőssége számunkra elegendő volt. A rádiós teljesítmény kapcsán az a tapasztalatunk, hogy a belső kialakítás okosan került megtervezésre, ezért aztán jobban észleli a térerőt, mint mondjuk az ugyanott próbált USB stick. Az előlapon felül egy ledsor található, itt kéken világítanak azok a funkciók, amelyek használatban vannak. Balról jobbra ezek a következők: power, wifi, WPS, egyes telefon, kettes telefon, hálózati kapcsolat, térerő szintje. Nagyon erős a megvilágítás, hálóba ne tegyük a gépet, mert bevilágítja a szobát, viszont messziről is jól látható, egyetlen pillantás elég a routerre akkor, ha esetleg arra gyanakszunk, hogy elszállt a netkapcsolat. Másfél hónap alatt ilyen csak egyszer fordult elő.
A hátlapon kicsit lentebb csúsztak a csatlakozók, balról jobbra haladva ide jön a táp, aztán vagy egy USB host csati, majd két vezetékes telefonhoz való bemenet, illetve négy darab hálózati kábel bekötésére szolgáló port. A kütyü bal felén találunk egy gombpárost, felsővel a WPS, alsóval a WLAN kapcsolható be, közöttük pedig reset nyílás található. A router jobb oldalán a SIM-et tudjuk becsúsztatni, alatta van a jókora, kerek power gomb, illetve még egy USB host aljzat. Alul-felül csak kékes rácsozat fedi a terméket, amely stabilan áll a kifelé hajló elő- és hátlap eredményeképpen a talpán, falra nem szerelhető. A hátsó rész felső szegmenséből egy panel eltávolítható, a nyílás mögött a külső antennák csatlakozója látszik.
A beüzemelés szögegyszerű, SIM be, tápkábel a konnektorba, power gombot meg kell nyomni, s máris üzemkész a berendezés. Ha wifin kersztül akarjuk inzultálni, akkor még azt is be kell kapcsolni, nagyjából 10 másopderc alatt feláll a rendszer. Első alkalommal a hálózati azonosító, a jelszó és az adminisztrációs felület belépési azonosítója a hátlapról olvasható le, utána mindenki arra változtatja, amire csak akarja.
Funkcionalitás
A Huawei B593 minden olyan funkciót tud, amit egy átlagos routertől elvárhatunk. 32 kliens egyidejű kiszolgálására ad lehetőséget, illetve két telefont lehet rákötni. Ha a kártyán van hanghívás opció is, akkor a becsörgő hívásokat fel lehet venni, illetve indítani is tudunk. Ha nincs 4G hálózat, akkor természetesen a router elmolyol HSDPA-n, UMTS-en, illetve EDGE-en is, nyilvánvalóan ez sebességcsökkenéssel jár.
A 192.168.1.1-es címen elérhető adminisztrációs felületen rengeteg beállítási lehetőségünk van. A titkosítási algoritmusokat mind ismeri a ketyere, van MAC filterezés, DHCP, beépített tűzfal és DMZ is. Az USB portokra dugott külső eszközöket FTP kliens segítségével érhetjük el akkor, ha előtte felvettük magunkat felhasználóként a megfelelő menüpontban. Arra is lehetőséget ad a rendszer, hogy egy FTP szerverről közvetlenül az USB-re kötött eszközre töltsünk le nagyobb anyagot, az elérési út megadása után szépen elmolyol az anyaggal a rendszer. Az USB portra nyomtató is dugható, a hálózati printelés nem ütközik nehézségekbe.
Természetesen megnéztük, hogy milyen a router jelerőssége is, a szerkesztőségi Netgear N150 mellé raktuk a Huawei berendezését, majd egy androidos programmal megnéztük az erősségét. A Netgear közvetlenül a routerek mellett állva kissé jobb értéket produkált, majd elmentünk három szobával arrébb (tégla), egészen addig a pontig, ahol a Huawei routert már nem látta a telefon, a szerkesztőségi netet megosztó Netgear berendezés viszont – ha nem is erősen – még látható maradt. A B593 tehát valamivel harmatosabb produkciót nyújtott, ezen külső antenna használatával lehet javítani.
Nagyobb méretű irodákba a fentiek miatt nem ajánlott önmagában ez a berendezés, a Huawei azonban küldött nekünk egy WS320 nevű repeatert is, amit egyszerűen csak be kell dugni egy – a hatósugár szélén levő – konnektorba, felkonfigurálni, s máris jelentősen megnöveli a hálózat kiterjedését. Ha nem is a duplájára, de úgy 80%-ot dob rajta. A WS320 már kapható itthon (és persze nem csak a tesztelt B593-mal működik), kiskereskedelmi ára bruttó 10 ezer forint körül alakul.
A magam részéről nyilvánvalóan elégedett vagyok a Huawei routerével, hiszen otthon bőven elég az ereje, stabil, gyors, többek között arra is használtam, hogy számítógépről a médialejátszóra streameljek videót, amit 720p-ig bezárólag zökkenőmentesen meg is tett, ezen keresztül frissült a Wii szoftvere a napokban, ezen netezünk szinte állandó jelleggel, egyetlen egyszer kellett hozzányúlnom, amikor a T-Mobile valamiért bontotta a kapcsolatot. Értelmeszerűen a 80 ezer forintos ár miatt, illetve a 4G jelenlegi elterjedtsége okán ez tipikusan nem az a készülék, amiből százával fognak venni itthon, viszont végre eljutottunk oda, hogy egy átlagos háztartás teljesen elfelejtheti a vezetékes függőséget, a tévézést meg lehet oldani DVB-T használatával, a netre, telefonra ott a 4G router, a lakáson belül wifit használó eszközök könnyedén együtt tudnak működni, s bár kissé ugyan körülményes, de egy külső merevlemezzel megoldható az is, hogy a családi zenék, videók, adatok egy helyen legyenek elérhetőek. Itthon ugyan még a készülék nem kapható, de azért egy tetszett plecsnit mindenképpen kiérdemel, reméljük, hogy hamarosan ezek a berendezések is egyre elterjedtebbek lesznek, s ez jó hatással lesz az árukra is.
 |
| Huawei B593 |
Bog
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
