Multimédia

A kamera 5 megapixeles, autofókuszos. Nagyon kíváncsian kezdtem el fotózgatni, elvégre ez az első HTC készülék, amibe ilyen nagy felbontással rendelkező képérzékelő került. A fotók készítésének menete elég furcsa, a hatalmas kijelzőn az élőkép mellett ugyanis csak két gomb található, a nagyobbikkal exponálunk, a kisebbikkel a beállításokat hozzuk elő. Mondhatni tehát, hogy ez is olyan, mint az iPhone-é, de mégis több, már csak azért is, mert ugye van lehetőségünk állítgatni a dolgon. Azonban nem ez az egyetlen különbség: a Touch HD fókuszálási metódusa ugyanis olyan, mint a Sony Ericsson G900-é, tehát a gép oda fókuszál, ahova nyomunk a kijelzőn. Épp ezért külön makró mód nincs is, elég csak közel tennünk a gépet egy tetszőleges tárgyhoz, majd rányomnunk arra. Maga a folyamat mondjuk elég lassúcska, ráadásul a rendszer érzésem szerint úgy 10 százalékban téveszt, de ezt mondjuk túl lehet élni, mivel a fókuszálás után nem exponál egyből a gép, hanem megvárja, hogy megnyomjuk a már említett szoftveres gombot. Összességében tehát nem rossz a dolog.

A felbontás egy érdekes dolog, a gép ugyanis legfeljebb 2592 x 1944 pixeles állóképeket tud csinálni, de bekapcsolhatjuk az úgynevezett "széles módot is", ahol is a kijelző oldalarányának megfelelő fotók készülnek, ami 2592 x 1552 pixeles fotókat jelent. Mozgóképeket a nagyfelbontású képérzékelő ellenére csak 320 x 240 pixeles felbontásban tudunk rögzíteni, a sebesség 30 képkocka/másodperc. Egyéb beállítási lehetőségek akadnak szép számmal, piszkálhatjuk a fehéregyensúlyt, a JPEG-tömörítés mértékét, a fénymérést (átlagoló és középre súlyozott), lehetőségünk van expozíció-korrekcióra (+/- 2 fényérték), kikapcsolhatjuk a zárhangot, tehát az érzékenység (ISO) kivételével kvázi mindent piszkálhatunk. A képminőség viszont nem az igazi, az új Touch nem veszi fel a versenyt az ugyanilyen felbontású mobiltelefonok kameráival. A képek színek tekintetében nagyon visszafogottak, a zajszint elég magas, de a fotók ennek ellenére sem túl részletgazdagok, ami többek között a gyenge vonalélesség számlájára írható. Ez így nagyon rosszul hangzik, de azért a fotók nem csúnyák, sőt, a HD-val már tulajdonképpen lehet érdemben fotózni, de ettől függetlenül nem az 5 megapixelesek csúcsa. A legnagyobb gond viszont kétségtelenül a vaku hiánya, gyenge fényviszonyok között elkerülhetetlen, hogy bemozduljanak a képek. A visszafogott tesztfotó-felhozatalért egyébként ezúton is elnézést kérek, sajnos a tesztidőszak is rövid volt, plusz az időjárás sem kedvezett a dolognak, igyekszünk majd pótolni a dolgot!

A 3,5 mm-es jack kimenetnek köszönhetően az újdonság sokkal inkább alkalmas zenelejátszásra, mint bármelyik elődje. No nem azért, mert a gyári füles olyan kiváló, sőt, ami azt illeti, szerintem kis túlzással használhatatlan. A hangminősége elég közepes, kicsit dobozhangja van, a magasak erőteljesebbek a kelleténél, a mélyek pedig visszafogottak. A legnagyobb gond azonban nem is ez, hanem a fülbe ülő részek kialakítása: gyémántos dizájn, a képen is megcsodálható, de sajnos a használhatóság kárára. Alul ugyanis van két hegyes sarok, amik egyszerűen szúrják a fül alatti bőrt viselés közben, borzalmas. A hangminőség egy normális fülessel viszont kiváló, a Sennheiser fejhallgatómmal nem éreztem különbséget az iPodom és a Touch HD között. A zenelejátszó szoftver semmi újat nem hoz, továbbra is teljesen rendben van: ID3 információk alapján tud szűrni a dalok között, megjeleníti az albumborítókat, tud tekerni, fut háttérben is (ilyenkor ugye a TouchFLO-ról irányíthatjuk), van benne hangszínszabályzó, bár az csak bedugott fülessel elérhető. FM-rádió is van a gépben, RDS-es, jól teszi a dolgát. Filmezni elméletileg tudunk, ehhez azonban nem árt feltelepíteni a TCPMP-t. Az biztos, hogy a hardver elég erős ahhoz, hogy szaggatásmentesen vigye a számítógépekre optimalizált DivX/XviD tömörítésű fájlokat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!