Bevezető, csomagolás

Még csak két napja, hogy publikáltuk előzetes írásunkat a HTC új csodagépéről, most pedig itt a teszt, ami remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy mindenkinek jól induljon ez az egyébként kicsit szürke, borús szerdája. Nem szeretem ismételni magam, de jelen cikket is hasonló gondolatokkal indítom, mint a már említett kedvcsináló írást...

...ez a gondolatmenet pedig a mai Pocket PC-k kijelzőiről szól. Ezek ugyanis kicsik. A legelterjedtebb képátló 2,8 hüvelyk, amire sok dolgot lehet mondani, csak azt nem, hogy nagy, ami nem csak az olvashatóságot, hanem a kezelhetőséget is erőteljesen befolyásolja, mivel ugye érintőkijelzőkről beszélünk. Ráadásul manapság ugyebár az ujjal történő irányítás a menő, de lássuk be, egy ekkora panelt nyomkodni a lehető legvékonyabb ujjakkal is meglehetősen nehézkes lehet bizonyos körülmények között. A túloldalon pedig ott az iPhone a maga 3,5 hüvelykes kijelzőjével, amit lássuk be, már csak a mérete miatt is sokkal egyszerűbb nyomkodni, mint mondjuk egy Touch Diamondot - arról most ne beszéljünk, hogy az almás gép megjelenítője technológiai szempontból is jóval fejlettebb. A legnagyobb PDA gyártók közül pedig úgy tűnik, hogy csak a HTC vette észre mindezt, így került piacra a 3,8 hüvelykes képátlójú kijelzővel ellátott gépe, a Touch HD.

[+]

A tesztpéldányt a SpeedShoptól kaptuk, köszönjük. A doboz a gyártótól megszokott kinézetű, fekete színű, elegáns, szépen záródik, a gép mellett hálózati töltőt, adatkábelt, egy 8 GB-os microSD kártyát és egy 3,5 mm-es jack csatlakozóval ellátott fülest rejt.

Külső

Persze a nagy kijelzőnek ára van, ami nem csak az árcédulán, hanem a fizikai kiterjedésen is látszik. A Touch HD nem egy apróság, 115 mm magas, 62,8 mm széles, a konyhai mérlegen pedig 146 grammot nyom. Mindezt a mérnökök úgy kompenzálták, hogy mindössze 12 mm vastagra csinálták a készülékházat, ami úgy alapjáraton is impozáns érték lenne, egy ekkora masinánál pedig végképp az. Emiatt ha ingzsebben nem is, farmerünk oldalában a lehetőségekhez képest kényelmesen tudjuk hordani a gépet, némi kellemetlenséget csak a tömeg okozhat. Az anyaghasználatra is odafigyeltek Tajpejben, az újdonságot nagyon kellemes minőségű műanyagokból rakták össze, illesztési hézagot pedig nagyítóval sem találhatunk.

[+]

Az előlap kis túlzással egy hatalmas kijelző, teljesen sík felületű, strapabírónak tűnő, csillogó felületű műanyagból készült. Persze azért más dolgok is kerültek ide, mondjuk egy HTC logó a bal felső sarokba, vagy épp egy videótelefonáláshoz használatos másodlagos kamera a túloldalon lévőbe. Közöttük bújik meg a telefonhangszóró és az állapotjelző LED, a kvartett alatt pedig a már sokat emlegetett TFT panel üldögél. A képátlóról már volt szó, a felbontásról viszont még nem: 480 x 800 pixel. Látható, hogy nem egy 4:3-as képarányú megoldásról van szó, sőt, még csak nem is 16:9-ről, az oldalak hossza ugyanis úgy aránylik egymáshoz, mint öt a háromhoz. A közvetett elődnek tekinthető Diamondban ugye 2,8 hüvelyken volt 480 x 640 pixel, magyarán ott a képpontok fizikailag kisebbek voltak, mint a HD-n, a képminőség tehát ebből a szempontból nem jobb az újdonságon. A panel színhűsége persze tökéletes, napfényben is meglehetősen jól olvasható, a hatalmas méret pedig kis túlzással új szintre emeli a felhasználói élményt - mondom ezt én, akinek egyébként már több éve 3,8 hüvelykes kijelzővel ellátott PDA-ja van. Összefoglalva tehát azt mondhatnám, hogy a kijelző nagyon állat, raádásul a HD-t gyerekjáték kezelni is, mert minden felirat nagy méretű, ezért nehéz félrenyomni. Alul négy érintőgomb kapott helyet, a szélsők a híváskezdeményező/befejezők, közöttük egy vissza és egy alapképernyőre visszarepítő található. Az efféle megoldásokért ugye sokan nem rajonganak, megmondom őszintén, hogy én sem feltétlenül kedvelem őket, az új Touch-nál viszont nem volt bajom a kezelhetőséggel, már csak azért sem, mert nagyon ritkán használtam ezeket a gombokat.

[+]

A hátlap nagyrészt kellemes tapintású, gumiszerű plasztikból készült, mely biztos fogást biztosít a masinának. Alulra azért került egy kemény műanyagból készült, csillogó sáv is, ehhez viszont csak akkor fogunk hozzáérni, ha épp a ceruzát bányásszuk elő, az ugyanis a jobb alsó sarokban lakik. Pont olyan, mint a Diamodné, tehát a mágneses zár is megmaradt, ennél jobb megoldás véleményem szerint nincs a piacon. Visszatérve a hátlapra: nem mondhatjuk rá, hogy túlságosan zsúfolt, mivel csak a kamera és az annak tulajdonságait taglaló felirat került rá. Pontosabban errefelé található a kihangosító hangszórója is, mely az optikát körülölelő, szálcsiszolt fém felület szellemiségéhez hűen fém rácsot kapott. 5 megapixel, autofókusz, vaku nélkül. Erről majd kicsit később.

[+]

Felül a bekapcsológomb és a 3,5 mm-es jack kimenet található. Örvendetes, hogy a HTC mindig képes a fejlődésre, amit jól mutat a "jobb későn, mint soha" elv alapján érkezett kimenet is - ez ugyanis az első Touch szériás masina, amivel átalakító nélkül tudjuk használni saját fülhallgatónkat. Alulra került a HTC ExtUSB kimenet, amit a jack-csatlakozó megléte miatt csak töltéskor és szinkronizáláskor fogunk használni. A hangerőszabályzó gombpáros bal oldalra került, a reset nyíláshoz pedig a hátlap levétele után tudunk hozzáférni, az ugyanis a SIM és a microSD kártyahelyek között kapott helyet, csak tollal lehet megnyomni.

[+]

Hardver, sebesség

Az operációs rendszer természetesen a Windows Mobile Professinal legújabb tagja, a 6.1-es verzió. A hardver elég robosztus, a szuflát egy 528 MHz-es Qualcomm MSM7201A processzor biztosítja, a RAM mérete 288, a ROM-é pedig 512 MB, ebből adattárolásra 288, programok futtatására pedig 127 MB áll rendelkezésre. Memóriabővítés és SDHC-kompatibilitás ide vagy oda, én örültem volna egy legalább 4 GB-os flash háttértárnak is, ennek hiányát marketinges okokkal magyaráznám, mivel ha ilyen is lenne a gépben, akkor egyrészt nem lehetne egy esetleges utódot eladni, másrészt szinte tökéletes lenne a masina, ilyet pedig elvből nem csinálnak a gyártók. Vicces, de sajnos így van.

[+]

Bekapcsolás után kissé szomorúan konstatáltam, hogy a felhasználói felület a fekete színű TouchFLO 3D, tehát az, ami a Gyémánton is van, nem pedig a Vivából megismert kék színű, kevesebb animációval dolgozó, de jóval gyorsabb megoldás. Pár másodperc nyomkodás után viszont kellemes meglepetés ért, nevezetesen az, hogy a HD nagyon gyors, a Diamondnál jóval gyorsabb, ráadásul minden tekintetben, tehát a programok is fénysebességgel indulnak el. A görgetőrutin is határozottan jónak tűnik, még mindig nem az iPhone szintje, de bőven beleesik a használható kategóriába.

Az alábbi táblázatban láthatók a Pocket PC Mark tesztprogram eredményei. Az általunk szintén kedvelt VsBenchmark sajnos nem futott le, ennek oka a széles (azaz hosszúkás) kijelzőben keresendő. Igen, ez sajnos okoz némi gondot szoftveres kompatibilitás terén, a Windowsos felületet használó programok gond nélkül elindulnak, a grafikus GUI-val ellátott cuccok (tehát a játékok) viszont nem igazán szeretik ezt a felbontást.

A processzortesztek és a memória pontszámai nagyjából azonosak az előd eredményeivel, a fájlrendszer viszont rengeteget gyorsult. A grafikus teszt csak egy hajszállal adott gyengébb eredményt a Gyémánténál, tehát ez a rész is rendben van. Megjegyezném azonban, hogy a QVGA kijelzős Touch 3G gyorsabb az újdonságnál, de nem annyival, mint amennyivel kevesebb pixelt használ. Összességében nagyon elégedett vagyok, a teszteredmények reális képet adnak a HD sebességéről.

TouchFLO, szoftverek

A TouchFLO-ról nem szeretnék túl sok dolgot írni, mivel ide kattintva bővebben is lehet róla olvasni. Az újításokra persze kitérek, ugyanis ilyenek is akadnak. Az elsőt rögtön akkor láthatjuk, amikor becsukunk egy programot, a képernyőváltás ugyanis ezúttal már animált, az aktuális képernyő úgymond összemegy, az animáció teljesen olyan, mint az iPhone-on, amikor visszatérünk a menübe. Mondhatnánk, hogy lopás, de mivel egy látványos és gyors megoldásról van szó, ezért nem mondjuk, jót másolni nem bűn. Nagyszerű dolog továbbá, hogy a TouchFLO elemeinek sorrendjét szabadon variálhatjuk, plusz a nem használt füleket el is távolíthatjuk.

A kinézet mondjuk egy szempontból kicsit furcsának, mondhatni összecsapottnak tűnik. Ahogy az a képeken is látszik, a fekete képernyőket a már ismerős szürke négyzetek dobják fel egy kicsit, ez eddig is így volt. Viszont most ugye 160 pixellel hosszabb a kijelző, de a programozók szemmel láthatóan nem fektettek sok energiát abba, hogy ennek megfelelően átszabják a grafikus felületet, egyszerűen betoltak a négyzetek alá egy fekete részt. Szerintem fölé kellett volna, de ez tulajdonképpen nem egy zavaró hiba, inkább csak amolyan érdekesség.

A fülek már ismerősek a korábbi HTC-kből, az időjárás-előrejelző ismét nagyon látványos, a zenelejátszót is irányíthatjuk "kintről", van program gyorsindító, gyorstárcsázó, SMS és e-mail fül, képnézegető, netes téma YouTube-bal és Opera gyorsindítóval, plusz egy újdonság: tőzsde. Nem vagyok nagy szakértője a dolognak, tesztelés gyanánt véletlenszerűen beírtam pár karaktert, találtam is olyan részvényt, aztán kaptam szép grafikonokat meg számokat. Gondolom ez a dolog lényege, szóval kipipálhatjuk, jól működik. Az infókat egyébként a Yahoo! Finance-ről rántja le a gép.

Beállítási lehetőségekkel és kezelést könnyítő finomságokkal ezúttal is el vagyunk látva. A Start menü elemei nagyíthatók, a Tálca elemeit is könnyedén elérhetjük ujjal, arrafelé böködve ugyanis kijön egy külön menü, rajta az ottani elemek méretes ikonjával. A mágneses cerkának a stabil tartás mellett további előnyeit is élvezhetjük, telefonálás közben ugyanis elég csak kihúznunk ahhoz, hogy elinduljon a jegyzettömb. Giroszkóp is van a gépben, ezt leginkább a Teeter nevű golyós-labirintusos játékot játszva fogjuk élvezni, de egyébként sem rossz, mert a képnézegetőben maguktól irányba fordulnak a gépek, plusz a már ismert etiquette mode is megtalálható a masinában, azaz bejövő hívás esetén elég a kijelzővel lefelé asztalra tennünk a gépet ahhoz, hogy lenémítsuk. Feladatkezelő is van, az X gomb tehát valóban bezárja a programokat, nem csak háttérbe küldi őket. A virtuális billentyűzet kiváló, pontosabban maga a szoftver teljesen olyan, mint az eddigi HTC-ken, csak ugye most a kijelző is elég nagy ahhoz, hogy gyakorlatilag félrenyomás nélkül írjuk meg leveleinket.

Programok is akadnak szép számmal, a teljesség igényével íme egy felsorolás: Adobe Reader, Google Maps, Java környezet, JETCET Print 5 (vezeték nélküli nyomtatáshoz), MP3 Trimmer (csengőhangok vágásához), Opera Mobile 9.5, RSS-olvasó, hangtárcsázó, WorldCard Mobile (névjegykártyák digitalizálásához), ZIP.

Adatkommunikáció, telefonálás, GPS

Az adatkommunikációs repertoár teljes. A GSM-modul négynormás (850/900/1800/1900 MHz), van 3G támogatás is, adatátvitelre pedig GPRS-t, EDGE-t, UMTS-t és 7,2 Mbps sebességű HSDPA-t is használhatunk. WiFi természetesen van, 802.11b/g kompatiblis, a Bluetooth pedig 2.0-s, ami ugye a gyorsabb adatátvitelben és a sztereó fülesek támogatásában nyilvánul meg.

Telefonálás közben semmi problémám nem akadt, a hangminőség a telefon- és a kihangosító hangszórón egyaránt rendben volt. Térerő is mindig volt, a 2G/3G hálózatok közötti váltás sem fektette két vállra a gépet. A telefonálással kapcsolatos szoftverek a szokásosak, a telefonkönyv és az üzenetkezelő tehát az Outlook, mely a belső tárhely erejéig tud tárolni neveket, amikhez rengeteg extra mező tartozik. Rövid szöveges üzeneteinket a TouchFLO-n chat-szerű nézetben láthatjuk, e-mailjeinket pedig akár hitelesített IMAP szerverekről is leránthatjuk, a csatolt fájlokkal együtt. A PIM funkciókról szándékosan nem írok túl sokat, mivel az itteni dolgok is teljesen gyáriak, ami persze a Windows Mobile rendszernél mint pozitívum említendő.

[+]

A masinában található beépített GPS-vevő, melynek pontos típusa ismeretlen, azt viszont tudni róla, hogy cellainfók alapján jó gyorsan pozicionál. A tesztidőszak alatt technikai okok miatt nem tudtam kipróbálni, hogy fut-e az iGO 8, pedig ez finoman szólva is kardinális kérdés. Remélhetőleg egy-két napon belül erre is lesz lehetőség, természetesen egyből pótlom a hiányosságot.

Multimédia

A kamera 5 megapixeles, autofókuszos. Nagyon kíváncsian kezdtem el fotózgatni, elvégre ez az első HTC készülék, amibe ilyen nagy felbontással rendelkező képérzékelő került. A fotók készítésének menete elég furcsa, a hatalmas kijelzőn az élőkép mellett ugyanis csak két gomb található, a nagyobbikkal exponálunk, a kisebbikkel a beállításokat hozzuk elő. Mondhatni tehát, hogy ez is olyan, mint az iPhone-é, de mégis több, már csak azért is, mert ugye van lehetőségünk állítgatni a dolgon. Azonban nem ez az egyetlen különbség: a Touch HD fókuszálási metódusa ugyanis olyan, mint a Sony Ericsson G900-é, tehát a gép oda fókuszál, ahova nyomunk a kijelzőn. Épp ezért külön makró mód nincs is, elég csak közel tennünk a gépet egy tetszőleges tárgyhoz, majd rányomnunk arra. Maga a folyamat mondjuk elég lassúcska, ráadásul a rendszer érzésem szerint úgy 10 százalékban téveszt, de ezt mondjuk túl lehet élni, mivel a fókuszálás után nem exponál egyből a gép, hanem megvárja, hogy megnyomjuk a már említett szoftveres gombot. Összességében tehát nem rossz a dolog.

A felbontás egy érdekes dolog, a gép ugyanis legfeljebb 2592 x 1944 pixeles állóképeket tud csinálni, de bekapcsolhatjuk az úgynevezett "széles módot is", ahol is a kijelző oldalarányának megfelelő fotók készülnek, ami 2592 x 1552 pixeles fotókat jelent. Mozgóképeket a nagyfelbontású képérzékelő ellenére csak 320 x 240 pixeles felbontásban tudunk rögzíteni, a sebesség 30 képkocka/másodperc. Egyéb beállítási lehetőségek akadnak szép számmal, piszkálhatjuk a fehéregyensúlyt, a JPEG-tömörítés mértékét, a fénymérést (átlagoló és középre súlyozott), lehetőségünk van expozíció-korrekcióra (+/- 2 fényérték), kikapcsolhatjuk a zárhangot, tehát az érzékenység (ISO) kivételével kvázi mindent piszkálhatunk. A képminőség viszont nem az igazi, az új Touch nem veszi fel a versenyt az ugyanilyen felbontású mobiltelefonok kameráival. A képek színek tekintetében nagyon visszafogottak, a zajszint elég magas, de a fotók ennek ellenére sem túl részletgazdagok, ami többek között a gyenge vonalélesség számlájára írható. Ez így nagyon rosszul hangzik, de azért a fotók nem csúnyák, sőt, a HD-val már tulajdonképpen lehet érdemben fotózni, de ettől függetlenül nem az 5 megapixelesek csúcsa. A legnagyobb gond viszont kétségtelenül a vaku hiánya, gyenge fényviszonyok között elkerülhetetlen, hogy bemozduljanak a képek. A visszafogott tesztfotó-felhozatalért egyébként ezúton is elnézést kérek, sajnos a tesztidőszak is rövid volt, plusz az időjárás sem kedvezett a dolognak, igyekszünk majd pótolni a dolgot!

A 3,5 mm-es jack kimenetnek köszönhetően az újdonság sokkal inkább alkalmas zenelejátszásra, mint bármelyik elődje. No nem azért, mert a gyári füles olyan kiváló, sőt, ami azt illeti, szerintem kis túlzással használhatatlan. A hangminősége elég közepes, kicsit dobozhangja van, a magasak erőteljesebbek a kelleténél, a mélyek pedig visszafogottak. A legnagyobb gond azonban nem is ez, hanem a fülbe ülő részek kialakítása: gyémántos dizájn, a képen is megcsodálható, de sajnos a használhatóság kárára. Alul ugyanis van két hegyes sarok, amik egyszerűen szúrják a fül alatti bőrt viselés közben, borzalmas. A hangminőség egy normális fülessel viszont kiváló, a Sennheiser fejhallgatómmal nem éreztem különbséget az iPodom és a Touch HD között. A zenelejátszó szoftver semmi újat nem hoz, továbbra is teljesen rendben van: ID3 információk alapján tud szűrni a dalok között, megjeleníti az albumborítókat, tud tekerni, fut háttérben is (ilyenkor ugye a TouchFLO-ról irányíthatjuk), van benne hangszínszabályzó, bár az csak bedugott fülessel elérhető. FM-rádió is van a gépben, RDS-es, jól teszi a dolgát. Filmezni elméletileg tudunk, ehhez azonban nem árt feltelepíteni a TCPMP-t. Az biztos, hogy a hardver elég erős ahhoz, hogy szaggatásmentesen vigye a számítógépekre optimalizált DivX/XviD tömörítésű fájlokat.

Akkumulátor, összegzés

Az akkumulátor 1350 mAh-s, ami elsőre kicsit soványnak tűnhet a méretes kijelzőhöz képest. Ennek ellenére elég jól bírta, bár ez persze relatív dolog: nálam intenzív használat mellett két napig hajtotta meg a gépet. Ez egy Pocket PC-nél teljesen átlagos érték, mondhatjuk tehát, hogy a gép ebből a szempontból nem váltotta meg a világot.

[+]

Összegzés: sokféleképp tekinthetünk a HTC új üdvöskéjére. Mondhatjuk, hogy ez a gyártó első igazi iPhone-konkurense, lévén most először van megfelelően nagy méretű kijelzőnk. Mondhatjuk azt is, hogy ez egy nagyobb kijelzővel és jobb kamerával szerelt, megnövekedett méretű Diamond. Mindkét esetben van igazságunk, de talán úgy kapjuk a legjobb összképet, ha egy harmadik oldalról világítjuk meg a masinát. A Touch HD ugyanis egy kiváló gép, mindent tud, megfelelően gyors, ráadásul mérete sem olyan nagy, hogy az a használhatóságot befolyásolná. Ráadásul azt sem mondhatjuk, hogy egy újabb rókabőr, elvégre vannak újítások mind szoftveres, mind hardveres téren, egyedül a vaku és a beépített háttértár hiánya lehet fájó pont, de talán majd legközelebb. A boltok polcaira az előzetes információk szerint novemberben fog felülni a gép, a tervezett ár elég borsos: bruttó 180.000 forint. Ennek oka persze a jelenlegi gazdasági helyzetben is keresendő, csak remélni tudom, hogy ennél pár tízessel olcsóbb lesz, amikor ténylegesen megjelenik. Persze ha az iPhone 3G kártyafüggetlen árát nézzük, akkor nem is olyan nagyon drága, de azért olcsónak sem nevezhető. Én ajánlom.

HTC Touch HD

Bocha

A tesztkészüléket a www.speedshop.hu biztosította, köszönjük. Vásárláshoz kérem kattintson ide.

Specifikáció

HTC Touch HD
	Technológia	GSM/GPRS/EDGE 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz + HSDPA (7,2 Mbps)
	Operációs rendszer	Windows Mobile 6.1 Professional
	Méret	115 x 62,8 x 12 mm
	Tömeg	146 gramm
	Processzor	528 MHz-es Qualcomm MSM7201A
	ROM / RAM	512 / 288 MB
	Kijelző	3,8 hüvelyk átlójú, 480 x 800 pixel felbontású, 16 bites színmélységű érintőkijelző
	Bővíthetőség	microSD
	WiFi	802.11b/g szabványú
	Infra / Bluetooth	nincs / 2.0 (A2DP is)
	GPS vevő	van
	Audio	3,5 mm-s jack kimenet, mikrofon, monó hangszóró
	Fényképező	5 megapixeles, autofókuszos
	Akkumulátor	1350 mAh-s cserélhető Li-Ion
	Egyéb	HTC TouchFLO, sztereó FM-rádió RDS-sel