A wish.com, mint olyan

Sejtettük, hogy ez lesz, de pont ez volt a lényeg. Van az internetnek egy olyan mély bugyra, amit wish.com néven ismer a világ, jó esetben csak hallott róla, hogy amit innen rendel az ember, az nagy eséllyel egy selejtes, szörnyű minőségű, a hirdetett termékkel köszönőviszonyban sem lévő, teljesen hasznavehetetlen holmi lesz. De teljesen evidens, hogy amikor a közösségi oldalakon szembejön egy hirdetés, ami egy iszonyú király telefont ábrázol olyan specifikációval, hogy az minden gyártónál minimum a középkategória felső szegmensére vidáman elég lenne, akkor azért biztosan lesznek, akik kattintanak. Ne csináld… már késő…

Lementettem az eredeti hirdetés képeit [+]

Szóval rendeltünk egy ilyen holmit, itt van fent az eredeti hirdetés, ugye milyen baromi jól néz ki? Meg hát 10 magos chipset, 12 GB RAM, 512 GB tárhely, ujjlenyomat-olvasó a kijelző mögött, Android 10, 24 megapixeles kamera, szóval kinek kell ennél több? Jó, hát ez a Hauwei márkajelzés egy kicsit fura, de hát amaz is kínai, ezek biztos egymástól is lopnak, akármennyire is gány a szoftver, azért ezzel a hardverrel sok baj nem lehet. És ez igaz lenne is, HA ezzel a hardverrel jött volna, ugye…

Figyeljük meg az előlapi kijelző méretét és a kávák vastagságát, majd hasonlítsuk össze azzal, ami ténylegesen érkezett... [+]

De mielőtt még elmerülünk egy C kategóriás horror okostelefonos megfelelőjében, azért megosztanék pár általános észrevételt az egészen markánsan pofátlan és átverős Wish.com alapvető működésilehúzási modelljéről, mert amúgy irtó ügyes. Egyrészt ha csak úgy felmész, akkor nincsenek árak, ahhoz be kell regisztrálni. Na, onnantól a napi 8-10 wish.com spam az garantált. Utána egy iszonyú hosszú, folyamatosan gördíthető listát fogsz látni állati vonzó akármikkel, sok esetben filléres áron, még olyan is van, hogy tök ingyen rendelheted, csak a szállítási költséget kell kifizetni. Persze az esetek zömében a konkrét termékoldalon már csak pislogsz, mert ahogyan választasz mondjuk egy méretet, vagy egy színt, hirtelen nem 150 HUF lesz az ár, hanem több ezer forint. De tény, hogy van, amit a kosárba lehet tenni a hirdetett összegért.

Rendelt termékek, amik sosem érkeznek meg, mindegyik 150 forintba került. Volna. [+]

Oké, elmész fizetni, mi ezt konzekvensen egy egyszer használatos virtuális kártyával tettük meg, le is vonják szépen a zsetont, azonnal jön a visszaigazolás, már örvendezel, hogy szereztél 150+75 forintért (a 75 HUF a szállítási költség) egy videokamerát (megtörtént), vagy egy okosórát, aztán másnap kukorékol a Wish, hogy jaj, nagyon sajnáljuk, de mégsem tudjuk teljesíteni a rendelést. Visszautaljuk, vagy kéred a manit Wish cash nevű egységben (amit megint levásárolhatsz). Persze, hogy a mani az napokkal később jön vissza a számládra, de tény, hogy visszajön. Én mondjuk kitartó csávó vagyok, szóval nagyjából 50 rendelésemből jelen állás szerint olyan 7-8 tétel teljesül, ebben 6D headset, mindent tudó okosóra, hangfal és egyéb ostobaságok is vannak, ezekről is lehet majd adott esetben írni, de a telefonnál nem bíztuk a véletlenre, a Hauwei Mate 40 összesen 17 lepedőnkbe került. Ha azt mondom, hogy minden fillért megért (mert hát egy hónap alatt meg is érkezett), akkor azt csak azért mondom, mert iszonyú sokat röhögtem, s ebből a felhőtlen kéjhömpölyből próbálok most átadni valamit a következő oldalakon.

Az okosórás kínálat egy szeletkéje, a Hauwei Watch is vonzónak tűnik... [+]

Mielőtt kérdezné valaki, hogy akkor itt mi a buli, ha amúgy is visszaküldik a dellát, annak elárulom, hogy az emberi pszichológiára gyúrnak. Hogy nem tudtad megvenni az okos karperecet 225 forintért, de amikor legközelebb felmész a Wish-re a kis virtuális pénzecskéddel, akkor hopp-hopp, ott lesz egy pont ugyanolyan 2349 forintért és azt fogod gondolni, hogy igazából még ennyit is megér. Elárulom: nem. Ha szerencséd van, akkor az időt esetleg mutatja, ennyit fog tudni. Ez nem csupán egy szkeptikus vélelmezés, ilyet is rendeltem, mondanám, hogy lesz róla teszt, de mit írjunk? Hogy hány óra? Legalábbis még két hétig, amíg megy benne a gombelem, mert tölteni sem lehet. Szétszedni sem.

Külső, mert doboz nincs

Jó, igazából valami doboz volt, egy jelöletlen kartonba volt beledobva a készülék, mellé volt szórva egy olyan headset, ami teljesen újraírja a “satnya” szó jelentéstartalmát, plusz egy töltőfej, a felirat szerint 2 amperes. Ezt nem tudom megerősíteni, de vitathatatlanul működik. De ez mindegy is, a lényeg a 14 ezer forintért beszerzett Hauwei, aminek a hátulján megváltozott a felirat, mire ideért, mert a “Maimeite” szöveg olvasható rajta. És bár én erről a büdös életben nem hallottam, ha rákeresünk, akkor kiderül, hogy ez egy létező gyártó, amely több, valószínűleg méltán ismeretlen okostelefonnal is jelen van a piacon. Még a kanadai Walmart is listázza egy terméküket, bár ettől a némileg meglepő találattól eltekintve csak dzsunka jellegű webshopokon bukkan fel. Nagy nehezen kiderítettem, hogy a márkanév a Shenzhen Yibaifen Electronic Technology Co. Ltd. tulajdonát képezi, annyit lehet tudni róluk, hogy valami lakótelepre van bejelentve a székhelyük. Biztató.

Kvíz! Az egyik telefon egy Huawei Mate 40 Pro, a másik pedig egy Hauwei m40. Találd meg a hasonlóságokat! [+]

A termék megjelenése természetesen köszönőviszonyban sincs azzal, mint amit a képeken láttunk a rendelés pillanatában, örülök, hogy ezt a csodálatos narancs árnyalatot kértem, így még röhejesebb az egész. És egyébként a hátsó fertály csillogós műanyag borítása bár szokatlan, de nem is annyira rettenetes, mint ahogyan kinéz, kissé a korai Lumiákat juttatja az ember eszébe, meglehetősen ellenállónak tűnik. Ha már hátul vagyunk, akkor tekintsük meg a Huawei formatervére hajazó kamerás modult, arra ugyan nem volt arcuk, hogy ráírják, hogy Leica, de a Vario-Summilux szöveget szemrebbenés nélkül lopták el, csak rátettek egy lapáttal, mert öt szenzort láthatunk, plusz egy vakut. Ugye nem kell mondanom, hogy az öt szenzorból négy, az konkrétan egy kamu üveglap, ami üres? Az egyetlen tényleges kamera pedig… na arra majd visszatérünk, érdemes!

A Hauwei készüléken eggyel több kamera... elnézést, kameralyuk van hátul [+]

Az előlapon 6,1 hüvelykes a kijelző (szerintem csak 5,5 a méréseim alapján), mindjárt méltatom kicsinykét (mert megérdemli), de előbb tekintsük meg a 8 évvel ezelőtti szintet ostromló kávákat. Felül harmatcsepp alakú kamerasziget lóg bele a kávába (frankón meg van csinálva a sziget, csak nem a kijelzőből vesz el helyet, hanem az amúgy is fekete kávából), de ebben nem kamera van, hanem hangszóró. Ettől jobbra van a fényérzékelő, ami működik, plusz a tényleges előlapi kamera. Ami szintén működik, de kicsit húzom még az időt, mire a konkrétumokra rátérnénk.

Az a kis piszok ott bal felül nem képhiba, hanem a gyári kijelzővédő fólia alá installálták még Kínában [+]

Itt van ugyanis a világ legszarabb kijelzője. És ennél csak erősebb jelzőim lennének. Ez egy hitvány LCD panel 480 x 960 pixeles felbontással és olyan képminőséggel, hogy konkrétan nincs olyan betekintési szög, ahonnan értelmezhető lenne a látvány. Olyan szinten invertálódnak a színek, hogy ha nagyjából úgy érezzük, hogy na, ez az a pont, ahonnan látok is valamit, akkor kiderül, hogy a kijelző alját (vagy tetejét) már megint nem látom, ha meg úgy döntöm, hogy azt mégiscsak lássam, akkor a közepén nem fogok látni semmit, ez mindennek az abszolút mélypontja, amit az iparág az elmúlt 20 évben kitermelt magából. Iszonyat. Lemértük rendesen, a minimum fehér fényerő 116 nit, az gyakorlatilag úgy kisüti a szemed esti környezetben, hogy napokkal később is csak hunyorogsz.

Kijelző mögötti ujjlenyomat-olvasó, vagyis annak látszik [+]

És akkor jöjjön az abszolút bónusz, van ugyanis kijelző alatt ujjlenyomat-olvasó, nem viccelek. Benne is volt a hirdetésben, szóval nem vették félvállról. Az ember belehalad a megfelelő menüpontba, hogy beállítsa (mert van ilyen), nyolc alkalommal kell odaérintenie az ujját, aztán a rendszer örömmel közli, hogy innentől működik a dolog. És tényleg: a lezárt kijelzőhöz odarakom a kirajzolt helyre az ujjam és egyből fel is old, mint a villám. Kissé árnyalja a képet, hogy bárkinek, bármelyik ujját teszem oda, ez ugyanúgy megtörténik. Első a biztonság! Én ilyet még nem láttam (pedig láttam már pár dolgot), gyakorlatilag imitáltak egy ujjlenyomat-olvasót, de úgy, hogy végig is zavarják a júzert a folyamaton (és nyilván a fülemet is odaérintgethettem volna a rögzítés során), hogy aztán tényleg eljátsszák, hogy akkor oldják fel a kijelzőt, ha az ujjat érzékel. Szenzációs, egészen odáig voltam az egészért, mert azt is lehetett volna, hogy nem szánnak energiát a dologra, hanem csak egyszerűen nincs ilyen funkció és ennyi, de nem, ezek leültek és leprogramozták a komplett felhasználói felületet egy nem létező szenzor köré. Csodálatosan értelmetlen.

Üdvözöljük Önt abból az alkalomból, hogy nem tört bele a körme az akkumulátor kiszedésébe [+]

Mindehhez képest fájdalmasan unalmas, hogy a készülék oldalán levő gombok úgy zörögnek, mint egy doboz Tictac, az alsó hangszóró mellett van egy vakrács, és felül találunk 3,5 mm-es jack dugaszt, valamint egy microUSB csatlakozót. Oké, de hol kell betenni a SIM-et? Kiderült, hogy borzalmas erőfeszítések árán le lehet hántani a hátlapot, így megpillanthatjuk az akkumulátort, amire az van írva, hogy 4800 mAh (muhaha), ha kivesszük, akkor az alján öles betűkkel van egy felirat, hogy “welcome”. És ezt miért? Hogy az volt a logika, hogy ha megveszed a terméket, akkor megküzdesz a hátlappal és a teleppel és utána üdvözöl? Vagy? Mindenesetre egy microSD és két mini (nem nano) méretű SIM is betolható. Kissé félve, de éltem a lehetőséggel, ideje foglalkozni a menürendszerrel és a hardverrel, mert az is jó buli lesz.

Hardverszerűség, UI

Egy szellemileg visszamaradott ötévesnek is elsőre egyértelmű, hogy itt nincs tízmagos chipset és 12 GB RAM. A MÁV-ra nem vártam ennyit összesen, mint most arra, hogy magához térjen a telefon, de — csodák csodája — eljutottam a főképernyőre. Beletelt némi időbe, majdnem annyiba, mint amennyi eltelt azóta, hogy Android 4.4.2-t láttam. Mert ez bizony az. Egészen szürreális, hogy a fejlesztőcsapat valószínűleg több munkaórát töltött el azzal, hogy elhitessék majdnem az összes szoftverrel, hogy ez egy Android 10, mint azzal, hogy működőképes terméket készítsenek. De sikerült. Az egy dolog, hogy a rendszerinfó is Android 10-et ír, de a CPU-Z és az AIDA64 is így ismeri fel, meg egy csomó egyéb app is, de a DevCheck Prót már nem tudták átverni. (Igazából a többit is csak félig, mert a Dalvik 1.6.0 azért árulkodó annak, akinek van némi fogalma az Android történelméről.)

[+]

Szóval 4.4.2. KitKat. Még volt neki külön fantázianeve. Play Store, régi ikonnal. Minden a régi időket idézi (a zenelejátszótól kezdve a YouTube-ig), de arra azért maradt idő, hogy egy korabeli iOS-ből lelopják a tárcsázó, az üzenetek és a Safari ikonját, mesteri. És bár néhány szoftvert át tudtak verni (azok bőszen írják, hogy MT6889, 12 GB RAM, 512 GB tárhely és 1440 x 3040 pixeles felbontás), de tényszerűen ez egy kétmagos, 1,3 GHz-es MediaTek MT6572, a RAM mérete 512 MB, a belső tárhely 1,2 GB. A kijelző felbontását pedig már megosztottam.

[+]

Ennél gyengébb telefont akkor sem tudsz venni Európában, ha direkt keresed a lehetőséget. Ez iszonyú régi vas, irgalmatlanul karcsú erőforrásmennyiség, folyamatosan 100%-on pörög a CPU, olyan szinten lassú és kezelhetetlen, hogy csak arra 17 percet vártam, hogy a Play Store-ból első indításnál Play Áruház legyen, direkt mértem. A gombsor hosszú másodpercek alatt szaggat elő alulról szövegbevitelnél, az egész miskulancia elképesztően darabos, már-már képeregény-üzemmódban fut, egy konkrét kínszenvedés. Nulla darab benchmark fut el rajta a jelenleg használt szortimentből, egy jó Quadrant milyen jól jött, fel is tettem rá.

[+]

No, hát azért böcsülettel beleköltöztem a termékbe és elkezdtem használni. Ez kín. Emberiesség elleni bűntett. Ha meg onnan nézzük, hogy mit ígérnek, akkor pofátlan lehúzás és konkrét genyóság. Az egy dolog, hogy a Google szoftvercsomag gyakorlatilag a Play Áruházra korlátozódik, de lehet telepíteni a hiányzó összetevőket (Maps, GMail, Drive), ezek el is futnak — úgy, ahogy. Csak hát, hmm, az a papíron 512 GB-os tárhely a valóságban 1,2 GB. Viszont alkalmazástelepítés a microSD-re is lehetséges, és minden félelmem ellenére a 32 GB-os kártyát (kisebbet nem találtam) simán írja-olvassa a termék. El kell mondanom azt is, hogy a beszélgetési hangminőség tökre nem gáz, ráadásul a közelségszenzor is jól működik. Azt hiszem, hogy ezzel a pozitívumok végére is értem.

[+]

A 4.4.2-es Androidhoz nem sokat adott hozzá az a fejlesztőcsapat, amelynek arra azért volt kapacitása, hogy az összes létező helyen átverjék a szoftvereket, meg még kamu biometrikus szenzor köré is írjanak alkalmazást. Van arc alapú feloldás, hát ez valami rettenet lassú, de itt legalább nincs átverés, más ember feje alapján nem oldja fel a telefont a szoftver. Gyárilag fent van a Facebook alkalmazás, de nem lehet belépni (unexpected error, én mondjuk kicsit azért vártam), fent van a WhatsApp, de olyan fiókom pont nincs, lehet, hogy az is problémás. Kapunk diktafont, fájlkezelőt és FM-rádiót.

[+]

Elkezdtem telepíteni ezt-azt, csak úgy viccből. A Waze felment, elindult, de hát GPS-jelet nem látott, nagyon sokáig keresett műholdat, 10 perc után talált egyet, aztán 20 perc után még mindig csak egyet látott, itt feladtam. Akkor nézzünk meg egy primitív játékot, gondoltam, leszedtem a minden telefonon röccenés nélkül futó Ridert. Játszhatatlan, de úgy, hogy befagyott az első bukkanónál, nyomtam egy home gombot, visszakaptam a főképernyőt és még egy percig szólt a játék zenéje. Irgalmatlan. Bármilyen felületnél a virtuális gombsorra hosszú másodperceket kell várni, a bevitel pontossága pedig véresen gyenge, de hát ha ilyen a kijelző, akkor milyen legyen az érintésérzékenység, ugye. Szóval az egész miskulancia masszívan átlépi a falhozvágós szintet, lehetne még cizellálni, de teljesen felesleges, a termék az alapfeladatok ellátására is képtelen.

Maszatolás, sistergés

No, elérkeztünk a következő olyan ponthoz, ami várhatóan roppant szórakoztató eredménnyel kecsegtet. Arról már esett szó, hogy öt helyett egyetlen működő kamera van hátul, ez a specifikáció szerint 24 megapixeles. A kezelőfelület a 4.4.2-es Androidból jön, elég primkó, de például van menüpont a képméret állítására, megbököd és egy opciód van: 24 megapixel. Gondolom nem okozok meglepetést azzal, ha tájékoztatom a továbbra is kitartóan önsanyargató olvasóközönséget arról, hogy ez egy 3,7 megapixelre képes szenzor, ami még ennél is kisebb felbontású képeket izzad ki magából. Egyébként van valami autofókusz is benne, mondjuk egy lajhár is gyorsabb, de nem akarok én egy haldoklóba belerúgni: van és működik.

Már a keresőben is szaggat a kép, az exponálás több másodpercet késik, de elkészülnek a felvételek és fájl is keletkezik belőlük. Az előlapi kamera is egy létező alkatrész, papíron 13 megapixelt tud, a valóságban 0,9 megapixeles a szenzor. Mindenképpen mutatnék egy felvételt, mert csodálatos, megfejelve azzal, hogy olyan szűk a látószög, hogy akkor sem fér bele a fejem a képbe, ha totál kinyújtom a kezemet. És a maximális felbontás végeredményben VGA (640 x 480). De most következzen egy varázslatos képcsokor a hátlapi kamera felvételeiből, saját felelősségre:

Juhú, kell még valamit mondanom? A 24 megapixeles fotók 1280 x 960 pixelesek, de azok is úgy néznek ki, mintha QVGA-ból lennének felnagyítva, igazán szörnyű. Eh, hagyjuk is, bármit írnék, az nem tudná olyan plasztikusan kifejezni azt a rettenetet, amit maguk a képek képviselnek. Viszont a dolgot lehet fokozni, kettő darab videót hoztam még magammal, hogy a fájdalomtól való vinnyogás még hangosabb lehessen, az előlapi kamerával VGA felbontásra vagyunk predesztinálva, a hátlapon úgyszintén, előbbi 10, utóbbi 7,5 fps-sel valósul meg, ez minden vlogger álma.

[+]

Ennyi dráma után evezzünk nyugodtabb vizekre, a zenelejátszót nem lehetett igazán elrontani, az alsó hangfal is szól rendesen. A gyári headsetet bal váll felett, nagy ívben érdemes a kukába hajítani, bár a rádióhoz a zsinórja antennának még jól jöhet. Ez legalább működik rendesen, még felvételt is lehet az adásról készíteni. A zenelejátszó nagyon régi ismerős, de ezzel sincs probléma, noha a headsetre jutó hangban van egy alapszintű, szerintem elég markáns sistergés. Meg is lepődtem volna, ha nincs… Egy mondatban még szeretnék kitérni a videolejátszási képességekre, csak hogy adalékként hozzátehessem az általános terrorhoz: ha a YouTube-on indítunk el valamit, akkor semmiképp ne forgassuk el döntő momentumban a telefont, mert akkor a lejátszás képileg leáll, majd egy darabig a fél kijelzőn folytatódik, miközben a hang elkezd szaggatni. Aztán végül összesikeredik a dolog, de ehhez kell egy 30-40 másodperc a hardvernek. Köszönöm, hogy megoszthattam.

Adat-nem-átvitel, akkumulátor

Egyszerűen nincs olyan fejezete ennek a tesztnek, ahol ne lenne valami arcpirítóan pofátlan vonatkozás. Ha ugyanis beteszünk egy SIM-et, akkor az állapotsávon a térerő jelzése mellett fixen megjelenik az 5G felirat, ami nem csak úgy önmagában egy masszív átverés, de különösen cinikus szívatás, ha véletlenül tudjuk, hogy 4G sincs, a készülék által ismert legfejlettebb mobilhálózati technológia a 3G. A böngésző még nem Chrome, hanem egy AOSP megoldás, hát nem lesz benne sok köszönet, de ha türelmesek vagyunk, akkor végül is bönget.

[+]

No, csavarjunk egyet megint a sztorin, a GPS-ről már esett szó (jelzésértékű), a microUSB-n adatot nem tudtam átvinni, a memóriakártyámra pedig kérdés nélkül odatojt egy rakás ismeretlen könyvtárat a szoftver, amikor a képeket másoltam át. Aztán rájöttem, hogy azért csinálta (például ide került a Waze), mert már nem volt elég tárhely a papíron ugye 512 GB-os belső tárolón, a kis huncut inkább ide rejtette az alkalmazást, hogy minél később derüljön fény az átverésre. Azért valahol elképesztő, hogy mennyi energiát fektettek abba, hogy az egységsugarú júzer minél később kezdjen el gyanakodni. A Bluetooth viszont simán működik, semmi perc alatt összepárosodott egy Huawei Freebuds Próval, mondanám, hogy naná, hiszen ugyanaz a márka… de nem. Az akkumulátor az egyetlen pontja a terméknek, amiről nem tudok pontos adatokat szolgáltatni, az van ráírva, hogy 4800 mAh, ami nyilván képtelenség, szóval olyan 1600-1800 mAh-ra tippelem, nálam gyakorlatilag 8 óra alatt merült le teljesen úgy, hogy meg sem kínoztam igazán.

A privacy protection a kijelző technológiájából fakad, kár, hogy a júzer sem nagyon lát rajta semmit [+]

Összegzés. SOHA. NE. CSINÁLD. Oké, hogy mi elrötyögünk itt egy tesztben a 14+3 ezer forintos (3k volt a szállítási költség) okostelefon-horror legélvezetesebb kiadásán, de ha félreteszem, hogy nyilván pont tudtuk, hogy kábé mi fog ebből a dologból kiesni, akkor viszont joggal lehetünk iszonyú mérgesek a wish.com-ra, meg a Shenzhen Yibaifen Electronic Technology Co. Ltd-re, ami minden létező erőforrását láthatóan arra az egy dologra állította rá, hogy lehúzzanak és átverjenek fogyasztókat. Én is tudom, hogy a mi olvasóink pont képesek felmérni, hogy 14 ezer forintért nem lesz tízmagos chipset, meg 24 megapixeles kamera, pláne nem lesz 512 GB tárhely (egy csoffadt pendrive-ot nem kapsz ennyiért feleekkora kapacitással sem), tök evidens, hogy nem mi vagyunk a célcsoport. De ha már azt el tudjuk érni ezzel az anyaggal, hogy valakiben van annyi gyanakvás, hogy legalább rákeres, hogy mi a tapasztalat egy wish.com-os okostelefonnal és eljut ehhez a cikkhez, akkor nekünk már biztosan megérte ezzel foglalkozni. Nem csak ezt a konkrét telefont, hanem a komplett céget be kéne szántani, sóval behinteni a helyét és a cégvezetőt arra kényszeríteni, hogy egész hátralevő életében egy ilyen terméken nézze a hanyatló nyugat dokumentumfilmjeit a szellemi tulajdonról, a márkavédjegyről és az ügyféltájékoztatásról. Ez egy ordas módon pofátlan lehúzás, a fogyasztó megkárosítása, ami ellen nincs más hatékony fegyver, csak az, hogy minél több embert figyelmeztetünk, hogy eszébe ne jusson. Soha. Ez egy csúcsra járatott gépezet, ahol a leghitványabb hardverhez komoly energiát felhasználva írnak olyan szoftvert, ami minél tovább igyekszik elhitetni a vásárlóval, hogy azt kapta, ami megrendelt, miközben pillanatnyilag ez talán a világ legtrágyább okostelefonja. Egy selejtes, rettentő gagyi, noname, ipari hulladék, ami semmi másra nem jó, csak környezetszennyezésre.

Wish.com, Maimeite, Shenzhen Yibaifen Electronic Technology Co. Ltd, köszönjük a szórakoztató perceket, de inkább menjetek a fenébe.

Utóirat: megreklamáltam a wish.com-nál, hogy amit küldtek, az köszönőviszonyban sincs a hirdetett termékkel. Azonnal visszautalták a pénzt, fillérre pontosan, szóval ez a kör most ingyen volt. Nyilván a júzereknek egy része ezt meg sem próbálja (pláne, mert angolul zajlik a kommunikáció), ettől még nem mentem fel sem a wish.com-ot, sem a gyártót: ilyen hulladékokat tilos lenne árulni, pláne ekkora átverős hirdetésbe csomagolva.

Kivételesen mindez videón, mert mozgóképen talán még jobban átjön a történet:

Bog

Specifikáció

Maimeite m40 (a.k.a Hauwei Mate 40)

	Külső
	Méretek	155 x 76 x 8 milliméter
	Tömeg	205 gramm
	Színvariációk	fehér, naracs, szürke, kék
	Kijelző képátlója	5,6 hüvelyk
	Képaránya	18:9
	Felbontása	480 x 960 pixel (195 ppi)
	Típusa, frekvenciája	LCD, 60 Hz
	Értesítő LED	nincs
	Biometrikus védelem	2D arcfelismerés
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	Mediatek MT6572, 28 nm
	Processzor	2x 1,3 GHz Cortex-A53
	Grafikus chip	Mali-400
	RAM, tárhely mérete	0,5/1,2 GB
	Memória bővítése	microSD (dedikált helyen)
	Adatátvitel
	Technológiák	2G / 3G
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz
	SIM-foglalat	2x miniSIM
	eSIM támogatás	nincs
	Bluetooth	van
	WiFi	802.11b/g/n (HotSpot, Direct)
	USB	USB 2.0 (microUSB)
	Navigáció	A-GPS, GPS?
	NFC	nincs
	Infra	nincs
	Szoftver
	Rendszer, felület	Android 4.4.2 (KitKat)
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	1,3 MP, autofókusz
	Előlapi kamerarendszer	VGA, fix fókusz
	Videófelvétel	VGA (10 fps)
	Jack kimenet	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Akkumulátor	? mAh lítium-ion
	Vezetékes töltés	?
	Vezetékmentes töltés	nincs
	Egyebek
	közelségérzékelő