Bevezető, tartozékok

A 2006-os alapítású shenzheni Elephone rendületlenül igyekszik betrappolni az Ázsián kívüli piacra, ami a honlapon hivatkozott éves jelentés tanúsága szerint 10 millió eladott készülékkel nem is megy rosszul, bár azt nem tudjuk, melyik évre vonatkozik a biztató adat, esetleg éves átlagban gondolkodhatunk. A recept a szokásos b-brand módszert követi: jó minőségű és felszereltségű készülékeket kínálni a lehető legkedvezőbb áron. Mondjuk nem lehetetlen, látjuk a Xiaomi vagy a Meizu esetében, az elefántos gyártónak azért van még mit behozni. Bár korántsem tűnik hiábavalónak a törekvésük.

[+]

A középkategória tetejébe szánt P sorozat két tagja a korrektnek nevezhető hardver mellett prémium anyaghasználattal és gazdag felszereltséggel próbál érvényesülni, noha az összképen lenne mit csiszolni. Ahogy a jack csatlakozó peremén is. A P9000 és a P9000 Lite hardveresen teljesen megegyezik, a kalóriaszegény változatban mindössze a biometrikus azonosítás lehetőségéről kell lemondanunk, valamint gyengébb optika mellett a lézeres fókusz is kimaradt. Ebből máris világos, hogy tesztalanyunk viszont mindezen extrákkal rendelkezik, ami optimizmusra ad okot, főleg ebben az árkategóriában.

[+]

A végtelenül egyszerű műanyag csomagolás első körben tetszetős – feltéve, ha nem vagyunk elkötelezett környezetvédők, a tartalma viszont még a doboztetőt leemelve megpillantott készüléknél is karcsúbb. Mellesleg, a kétoldalt elhelyezett zárópecsétek feltörése után óvatosan közelítsünk a plasztik dobozkához, soha többé nem fogjuk tudni tisztességgel visszazárni. A készüléktálcába süllyesztve találunk egy Type-C USB kábelt, ezt kiemelve pedig ennyi volt a móka mára, zárul az Elephone mókatára. Egy átlátszó TPU tokon kívül csak a SIM tálca kibányászására hivatott pöcköt találjuk, meg kell hagyni, ezek legalább mutatósak és praktikusak. Bár közel sem annyira, mint teszem azt egy gyortöltésre alkalmas hálózati töltőfej lett volna, ha már a mellékelt kártya arról tájékoztat, hogy a készülék ezt is tudja.

Külső, kijelző

A dizájn alapján közel sem jutnak eszünkbe a legnagyobb szárazföldi emlőshöz köthető asszociációk, a készülék kellemes, már-már elegáns megjelenésű, értelmes méretű, letisztult formatervet mutat. A műanyag hátlap ellenére mondjuk nem prémium, de ahhoz egészen közel álló érzés kertheti hatalmába a usert. A leginkább a homokkő textúrájára emlékeztető, mattított műanyag hátlap ugyanis 7075-ös eloxált alumínium ötvözet vázra feszül, így nem csak a finomra csiszolt élekkel ellátott keret, de a készülék belső szerkezete is az acél szakítószilárdságával és teherbírásával megegyező fémből készült, noha ez a 145 grammos tömegen nem feltétlenül érződik. A 148,4 x 73,2 x 7,3 milliméter egyik vonatkozásban sem kiemelkedő, maga a készülék viszont összességében kézre áll, bár egykezes használatban ne nagyon gondolkodjunk. Az enyhén lekerekített ívekkel rendelkező hátlap nem csúszik, maszatosodásnak pedig nyoma sincs, ahogy recsegést sem lehet belőle kikényszeríteni, akármennyit szorongatjuk is. A matrica alatt horpadozik ugyan kissé, de nem riadalmat okozó mértékben.

[+]

Noha az eszköz ránézésre tetszetős, érzetre pedig pont olyan minőségű és mennyiségű anyag van benne, amennyi az elégedettséghez kell, alaposabban megvizsgálva az összeszerelés minősége nem valami meggyőző. Az egyrétegű technológiával (OGS) készült légrésmentes előlapot például nem egészen sikerült pontosan illeszteni az egyébként tényleg szép fémkerethez. Alul és felül nincs gond, de jobb és bal oldalt változó mértékű szintkülönbséggel kell számolnunk. A gombok környékén látható apró réseken kívül felül mindössze a beszédhangszóró és a 8 megapixeles előlapi kamera, valamint a fény- és közelségérzékelő szenzor található. Az értesítési LED szerepét ugyanis, mert csodák csodájára van, a képernyő alatt elhelyezett Home érintőgomb tölti be, kissé erőtlen vagy mondhatjuk úgy is, hogy diszkrét, kékes pislákolás formájában. Vissza és menü érintőgomb nincs, mindent a rezgő érintésvisszajelzéssel megtámogatott Home gombbal tudunk intézni. Dupla koppintásra a főképernyőre teleportál minket, egy érintéssel léphetünk vissza, hosszan rátapadva pedig az alkalmazásváltó ugrik elő.

[+]

Az 5,5 hüvelykes, 1920x1080 Full HD felbontású, LG által szállított LTPS (Low Temperature Polycrystallin Silicon) LCD kijelző képe és érintésérzékenysége nem sok kifogásolnivalót hagy maga után, noha a maximum fényerő számszakilag nem szemet kápráztató, a kontrasztoknak köszönhetően a kültéri láthatósággal – meg úgy általában is – inkább csak a tükröződés miatt lehet gond. A 400 ppi képpontsűrűségű megjelenítő minősége, ahogy a majdnem színhelyes kalibráció is több, mint rendben van. Utóbbin ráadásul annyit ronthatunk vagy javíthatunk, amennyit csak szeretnénk, ugyanis a MediaTek által biztosított MiraVisionben elérhető a Felhasználói mód. A betekintési szögek kiválóak, a színek és a fényerő pillantásunk irányától függetlenül konstans értékeket hoznak.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A kávák vertikális irányban kulturált méretűek, a széleken viszont kifejezetten keskenyek, bár közel sem annyira, mint amennyire a gyártó büszke rá. A honlapon feltüntetett 1,6 milliméteres oldalfal jó lesz 2,3 milliméternek is, ami még mindig abszolút oké, csak szemmel láthatóan nem annyi, mint az egyik legfőbb fícsörként említett érték. A nagyvonalú kalkulus igaz az elméletileg 82%-os kijelző-ház arányra is, amit az iPhone 6s Plus-szal összehasonlítva próbálnak látványosan nyomatékosítani. Tény, hogy az iPhone 67,7%-os arányt tud felmutatni, tény, hogy ehhez képest az Elephone 76,7%-a jobb, mert valójában ennyi, de az itt felbukkanó 5%-os differenciát még a mérési hibahatárra sem lehet fogni. Ez ismét nem tragédia, csak minimális arányérzékkel már ránézésre gyanús, általános iskolai szintű geometriai ismeretekkel pedig bizonyítani sem valami bonyolult.

[+]

A kissé hézagosan, de kétségkívül szépen csiszolt, alumínium oldalkereten minden úgy és ott van, ahol ígérték, alul középen helyezkedik el a C-típusú USB csatlakozó, amelyen keresztül a nem eltávolítható, 3000 mAh-s akkumulátort tölthetjük, mellette kétoldalt pedig a multimédiás hangszóró lukacskái, amelyek közül igazából csak a jobb oldaliból árad az audió. Az extra pötty jobbra a mikrofont képviseli. A baloldali élen egy dedikált gyorsindító gomb ül, erre bármelyik (akár utólag telepített) alkalmazást, vagy a beállítások tetszőleges menüpontját is ráküldhetjük. Fölötte a SIM-tálca nyílása, amit szintén nem sikerül kiszintezni, bár a rendeltetésszerű használatot ez az apróság nem befolyásolja. Ide tolhatunk be két microSIM kártyát, vagy egy darab microSIM-et egy maximum 256 gigabájtos microSD kártya társaságában. Ha ezt megtesszük, tegyük egyrészt óvatosan, mert a SIM tálca kissé hajlékonyabb, mint amennyire nem kéne annak lennie, másrészt számoljunk vele, hogy ha megpakoljuk a tálcát, visszatolva feszíti a szerkezetet, tehát keletkezik egy rés, amiben mozogni is tud az elem. Ez mondjuk a szintkülönbség miatt nem fog problémát okozni, véletlenül nem tudjuk mozgatni, por és pára viszont akadály nélkül mehet bele. A fenti élen mindössze a 3,5 milliméteres jack csatlakozó tátong, amit ne nagyon simogassunk, mert fájni fog. Az élsimítás itt nem száz százalékos. Ahogy a jobb oldalon található bekapcsológomb és hangerőszabályzók nyomáspontja és elhelyezése sem. A gombok a keret hátlaphoz közelebb eső szélére kerültek, nem igazán esik kézre, emellett igen kemények is, cserébe jobbra-balra lötyögnek.

[+]

A remek textúrájú hátlapon alul a márka logója csillog ezüstösen, felül pedig a kéttónusú LED villanó és a fókuszálást segítő lézeres szenzor fogja közre a 13 megapixeles Sony kameramodult. Az alatta található fekete korong az érintésérzékeny ujjlenyomat-olvasó, amit átlagos kézmérettel kényelmesen el lehet érni, a kisebb kezű felhasználók viszont nem fogják sokat használni, pedig kifogástalanul és villámgyorsan működik. Tízből egyszer rezgett, hogy nem jó, akkor is kiderült, hogy mellényúltunk kicsit. A biometrikus azonosító esetében atomórával mérve is pontos a gyártó tájékoztatása, tényleg szempillantás, számszerűleg 0,3 másodperc alatt nyitja a készüléket. Összesen öt ujjat regisztrálhatunk, ennek előfeltétele, hogy feloldómintát vagy jelszót állítsunk be. Habár a PIN kód megadásának lehetőségét is választhatjuk gyanútlanul, azzal nem fog működni, bár ennek tényéről és okáról semmiféle formában nem tájékoztat a rendszer. A kijelzőt ezen kívül dupla koppintással is feloldhatjuk, ami a Home gomb érintésével is szintúgy működik, mint a kijelző bármely pontján. A hátlap egyébként szintén nincs mindenhol megfelelően illesztve. A jobb oldalon kissé nagyobb a baj, a keret rendezői bal oldalán található fizikai gyorsgomb mellett nem kell különösebben feszegetni a kérdést, hogy tovább mélyítsük a szakadékot a precíz összeszerelés fogalma és a P9000 között.

[+]

Hardver, szoftver

A kissé darabosra sikerült készülékházban MediaTek konfig ketyeg, méghozzá az idén hadrendbe állított, 28 nanométeres gyártástechnológiával készülő, 64 bites Helio P10 avagy MT6755, ami nyolc darab, big.LITTLE elrendezésű, heterogén multiprocesszálással dolgozó, egyenként maximum 2 GHz-re húzott, Cortex-A53-as magot tartalmaz, amelyet grafikusan a 700 Mhz-es, kétmagos Mali-T860, memóriával pedig a 4 gigabájtnyi LPDDR3-as modul szolgál ki. Noha a benchmarkoktól eredményeitől nem fogunk félrenyelni, a rendszer sebessége megdöbbentően jó, igaz, nincs is agyonberhelve. A böngészőlapok nyitogatását tizenöt körül meguntuk, a lapok közötti váltás így is szélsebes és várakozásmentes maradt, ahogy a rendszer is kérdés nélkül teljesíti a kívánságainkat. Beköltözős telepítgetés alatt kissé langyosodott, viszont egy percre sem akadt meg az ügymenet, bármit is nyitottunk rá a folyamatokra.

A rendszer a legalapabb Android, de jó hír, hogy abból legalább a 6.0-s verzió került telepítésre. A módosítások kimerülnek néhány extra funkció integrálásában, amit a beállításokban találunk, mint az ujjlenyomat-olvasó, a Harlequin LED értesítő (értsd: a Home gomb villogása), a lézeres fókusz ki, illetve bekapcsolása, valamint a fizikai gyorsgomb beállításai. A legszükségesebbeken kívül egy fia extra alkalmazást nem kapunk, ami akár még tetszetős is lehet, amennyiben szeretjük magunk kialakítani a szoftver felszereltségét és küllemét. Viszont tetszik, vagy sem a nagy bevásárlást nem ússzuk meg. A hagyományos, kétfázisú értesítősávot a beállítások ikon hosszú nyomására megnyíló kezelőfelület-hangoló menüpont alatt igazíthatjuk kissé az ízlésünre, egy aprócska bugot leszámítva, ugyanis a gyorsbillentyűk macerálásakor lefagy a rendszer UI, így nem tudjuk bővíteni a gyorskapcsolók számát. Az adatkapcsolat ikonja azóta is nagyon hiányzik.

[+]

A Google csomag kimerül az előtelepített Play Áruházban, Google Asszisztensben, Gmail alkalmazásban, térképben, naptárban és a hang alapú keresés lehetőségében, ami csak akkor lesz hajlandó magyarul érteni, ha a beállítások hetedik bugyrában kilövünk minden más nyelvi alternatívát. Akkor viszont teljesen jól. Ez a készülékről már nem mondható el, néhány opció angolul jelenik meg, de legalább helyesen, ellentétben a P9000 néhány elődjével. Pardon, kettő darab extra mégis került a hagyományos eszközök – mint a hangrögzítő, e-mail kliens, zenelejátszó, fájlkezelő, vagy elemlámpa – mellé, ez pedig a Pedometer, alias lépésszámláló, ami a háttérben is készséggel fut, viszont baromi könnyű átverni, illetve az Elephone Service névre keresztelt app, ami egy Feedback oldalra irányít minket, innen haladhatunk jobbra az Elephone fórumba, ahol megtudhatunk mindenfélét, például hogy nem csak mi voltunk szemfülesek az oldalsó káva méreteit illetően, visszalépkedve pedig balra a gyártó honlapja lesz elérhető.

[+]

Bujkál még a beállítások között hangzásjavítás, amiről a későbbi tapasztalatok alapján kiderül, hogy mindenképpen indokolt, bár sokat nem segít, illetve gesztusvezérlés, ami a lehetőségek nagy százalékában remekül működik is, de a zárolt képernyőre rajzolható gesztusoktól kíméljük meg magunkat. Az általános rendszersebességet csúfosan meghazudtoló tempóban reagálnak, habár a piros színű animáció vagány, a használat gyötrelmes. A dupla koppos ébresztést is itt aktiválhatjuk, valamint nagyjából mindenféle hanghatást elhallgattathatunk a készülék kijelzőre fordításával. Ezt soha, de soha ne kíséreljük meg, ha nem vagyunk tökéletesen biztosak (márpedig nem lehetünk) abban, hogy a felület, amin a telefon pihen tökéletesen vízszintben van a lejjebb lévő felülettel, mert lemászik. A kijelző és a felület között mintha légpárna képződne, ennek megfelelően rendületlenül halad, amerre a gravitáció diktálja.

[+]

Multimédia

A hátlapi 13 megapixeles, f/2.0 apetúrájú Sony IMX258-as szenzorral körülbelül 3 másodperc, mire az autofókusz belövi a dolgokat, a fókuszlást segítő lézeres szenzor ellenére viszont néha hajlamos elfelejteni, hogy egyáltalán létezik, ekkor kézi erővel kell rámutatnunk a lényegre. Az optika bal oldalán található kéttónusú LED villanó ellenben egész jó érzékkel találja el a természeteshez legközelebb eső árnyalatot, így a vakus képek sem lesznek földöntúli hatásúak. Az előlapra 8 megapixeles, 84 fokos látószögű OmniVision OV8858-as szenzor került. Itt is elérhető a kép a képben (PiP) és HDR mód, az arcszépítő funkció viszont csak akkor élesedik, ha az arcfelismerést is engedélyezzük. Az előlapi kamera képe nem valami meggyőző, a szélek durván elmosottak, a részletek pedig szintén a lencsetorzítás homályába vesznek még a fókuszpontban is. A javító algoritmus sem erőlteti túl magát, kissé gyászos szelfiket produkál.

[+]

A főkamera némiképp jobban teljesít, első ránézésre egészen kulturált képeket látunk, a színek és a dinamikatartomány mindaddig mondjuk rendben vannak, amíg rá nem küldjük a HDR módot, amit sikerült valami elképesztő mértékben félrekalibrálni, nem fordult elő, hogy értelmes eredmény szülessen. Azon kívül, hogy a színek teljesen természetellenes árnyalatot vesznek fel, irtózatos mértékben túlexponálja a képet a szoftver, és az elve jelen lévő kromatikus aberráció is hatványozottan kiüt, tehát jobbára teljesen használhatatlan. Az automata módban lőtt fotográfiák vállalhatóak, noha a kép rettenetesen zajos, ennek ellenére a részletgazdagságot és vonalélességet sem igazán érezzük. Néha az automatikának sem sikerül belőni, hogy mire lenne igény, az egyenáramú párhuzamos kapcsolású generátorról készült képen a cucc mögötti cetlin pont ez a szöveg lenne olvasható, ami a végletesen elhibázott kalibrációnak köszönhetően nyomokban sem jelenik meg. Ahogy a P2000-nél anno megállapítottuk, most is valid, mintha a kamerát zavarná a fény. Az AOSP alapú programban van néhány opció, amivel javíthatunk kicsit az összhatáson, az ISO-t 100 és 1600 között tudjuk adjusztálni, elérhető a fehéregyensúly és a fénykép mód beállítás, a balról jobbra mutató nyilacska mögül pedig az effekteket ránthatjuk rá a témára, valamint RAW-ban is alkothatunk.

[+]

Videót rögzíteni 1080p 30 fps sebességgel tudunk, az Elephone szerint akár lassított felvételben is, mondjuk ezt az opciót nem találjuk, ellentétben a gyorsított felvétellel, amiről viszont a honlapon nem emlékezik meg. A minőség alapvetően nem is rossz, lejátszani is hasonló paraméterek mellett lehetséges. 2K felvételben már csak kerülőúton gyönyörködhetünk, a gyári lejátszó viszont készséggel kezeli az AVI formátumokat is AC3 hanggal és akár felirattal egyetemben. Alapvetően semmit nem tudunk csinálni a képillesztésen és az ismétlésen kívül, sajnos kisablakos mód sincs, pedig valószínűleg nem okozna gondot az intenzív multitask sem, így ha ilyesmire vágyunk, érdemes egyéb lehetőségek után néznünk.

[+]

A zenelejátszó szintén stock Android, a design sem mai darab, ellenben akad benne hangszínszabályzó, és az albumborítókkal is megbirkózik, amennyiben azok a memóriakártyán ücsörögnek a zenével együtt. A belső tárhelyről nem varázsolta be. Klasszul néz ki, bár nem extra feature, hogy a lezárt képernyőre dobja az aktuális lemez borítóját, ez nem mindig szokott működni, itt viszont remekül. Ezen kívül nem sok pozitívumot tudunk elmondani az audioképességekkel kapcsolatban, hacsak annyit nem, hogy a Sokol rádió hangzás kellemes nosztalgiát tud kiváltani. Mélyek ugye nincsenek, a magasak meg teljesen feleslegesek, közepes hangerőn is szörnyen torzít, üresen zeng mint egy gumikalapáccsal terrorizált bádogdoboz, cserébe recseg-ropog és sistereg, keményebb melódiákkal pedig vallatni lehetne, úgyhogy ezt a témát rövid úton elengedtük. Sajnos egy minőségi fülhallgató bevetésével sem menthető a helyzet, a süvöltő zúgás csak hangsúlyosabban érzékelhető, bár ez esetben legalább visszafogott mély hangokat is megfülelhetünk. Az FM-rádiót szintén fülessel bírhatjuk működésre. Nagyjából mindegy, hogy kihangosítva, vagy máshogy próbálkozunk, a minőség erősen tendál a hallgathatatlan felé.

[+]

Adatkommunikáció, üzemidő, összegzés

Adatkommunikációs szempontból egészen gazdag repertoár áll rendelkezésünkre. A készülék két microSIM kártyát kezel (amennyiben lemondunk ugye az alap 32 gigabájtos tárhely bővíthetőségről), teszi mindezt dual standby módban, tehát egyszerre egy hálózaton csacsoghatunk, addig a másik lecsatlakozik. A letöltési sebesség 150 Mbps-ban maximalizálódik, elvileg a hírhedt 800 Mhz-es frekvencián (B20) is működik, de erre ne vegyünk mérget, sok olyan ponton mutatott csak EDGE kapcsolatot a termék, ahol másik eszköz 4G-t jelzett. Az egyik viszonteladói oldalon külön fel vannak sorolva a kompatibilis hálózatok, ahol a Vodafone-ra írják, hogy nem fog menni, noha elsősorban a Telenornál tapasztalhatunk ilyesmit. Mi tehát inkább azt mondjuk, hogy akinél 800 MHz-en jön a 4G, inkább ne reszkírozzon meg egy P9000-et. WiFi-re két sávon, 802.11 a/b/g/n szabvány szerint csatlakozhatunk. Néha ugyan elfelejti, hogy az ismert hálózatok esetében mindezt automatikusan kéne, ellenben van remekül működő HotSpot funkció és úgynevezett Turbó letöltés, ami a 3G/4G hálózat és a WiFi együttes erejének segítségével húzza le a kívánt tartalmat. A Bluetooth 4.0, mellé jár még NFC, ahogy OTG is, amennyiben rendelkezünk a megfelelő típusú csatlakozóval ellátott eszközzel és/vagy adapterrel. A GPS WiFi és mobilhálózatokkal megtámogatva működik (A-GPS), alapvetően alacsony hatásfokkal és magas hőmérséklettel párosulva. Egy 7 kilométeres út során legalább tizenöt alkalommal tájékoztatott arról a Google Maps, hogy nincs GPS jel, de amikor volt, akkor sem sikerült belőni, hogy merre vagyunk, még szerencse, hogy ismerős helyen közlekedtünk.

[+]

[+]

Az akkumulátor elég harmatos. A 3000 mAh-s lítium-polimer telep ellenére nem valami meggyőző a teljesítmény, repülő üzemmódban ugyan tíz óra alatt mindössze 2 százalékot merült (innen a screenshoton látható 18 órás tétlenség), visszakapcsolódva a civilizációba még stabil WiFi alatt is rohamosan merültek a tartalékok. Másnap 6%-on indult az éjszaka, ugyancsak repülő üzemmódban, de ekkor reggelre kimúlt az akksi, tehát az első éjjel mért 2%-os merülésre sem tennénk le a nagy esküt, feltételezhető, hogy a rendszer nincs teljesen tisztában azzal, hogy mi zajlik az akksiban. Maximum fényerővel, semmi extra tevékenységet nem végezve is legfeljebb 3 óra kijelzőidőt prognosztizálunk, minimális telefonálással, beállításokban való garázdálkodással és böngészéssel megfűszerezve, ami összességében nem hangzik valami kedvezően. Az viszont segít egy kicsit a gyászos helyzeten, hogy a készülék megfelelő gyorstöltő fejjel, esetünkben egy Note Edge adaptív gyorstöltő hálózati fejének segítségével egy óra alatt 74%-nyi kraftot szívott magába, nem mellesleg Qi töltést is alkalmazhatunk, ha és amennyiben. A gyártó egyébként jelzi, hogy nem mellékelt töltőt a készülékhez, egyúttal kapacitál a saját gyártmányú gyorstöltő vagy Qi töltő megvásárlására, amit még ildomos hozzászámolni a telefon árához.

[+]

A jól átgondolt dizájnt, a tényleg bámulatos rendszersebességet és kifejezetten szép és reszponzív megjelenítőt figyelembe véve kiválóan eltalált, kedvező árú terméknek is tűnhet a P9000, ugyanakkor számos olyan kisebb, de jobbára inkább nagyobb hiba és hiányosság is bejátszik, amik felett minden igyekezetünk ellenére sem tudunk szemet hunyni. Első körben az összeszerelés minősége tűnt neuralgikus pontnak, ugyanakkor a multimédiás szekció kiábrándító teljesítménye, a GPS megbízhatatlan és pontatlan működése – habár a hálózat stabil volt, valamint a gyalázatos akkumulátoridő (ehhez jön a töltőfej hiánya) már nem az a kategória, amit képes feledtetni a kedvünkre bővíthető és machinálható szoftver, a valóban minőségi kijelző és a kifogástalan sebesség. Papíron ismét egy roppant potens alternatívát láthatunk egy feltörekvő gyártótól, első ránézésre még mindig nincs gond, de közel 230 dollárral, plusz a határon erre még rákapaszkodó egyéb költségekkel számolva, bármennyire is odavagyunk a fluid rendszertől, sajnos nem tűnik olyan jó ajánlatnak a P9000-es (t)Elephone, hogy csapjunk rá egy plecsnit.

AliceWake

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

A tesztkészülék olvasói felajánlás nyomán jutott el hozzánk, amit ezúton is köszönünk!

Specifikáció

Elephone P9000

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	148,4 x 73,2 x 7,3 milliméter
	Tömeg	145 gramm
	Színvariációk	fekete, fehér
	SIM-foglalat	2 db microSIM / 1 db microSIM + 1 db microSD
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 1920 pixel (400 ppi)
	Kijelző típusa	LG LTPS OGS LCD érintőképernyő
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	MediaTek Helio P10 MT6755
	Processzor típusa	nyolcmagos, 64-bites 2 GHz-es Cortex-A53
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Mali-T860 MP2 700 GHz
	RAM mérete	4 GB (LPDDR3 933 MHz)
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	32 GB
	Memória bővíthetősége	microSDHC max. 256 GB-ig
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 UMTS 900/2100 MHz LTE 800*/900/1800/2100/2600 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA+ / HSUPA / LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 150 Mbps
	LTE	Cat. 4 (FDD;TDD)
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.0 (A2DP)
	WiFi	802.11 a/b/g/n, WiFi HotSpot
	USB	USB Type-C (C-típusú, szimmetrikus)
	USB OTG	van
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	nincs
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	általános/néma/rezgés/kültéri
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 6.0
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Elephone Service, Lépésszámláló
	Multimédia
	Fő kamera	Sony IMX258 13 megapixel, ledes segédfény, lézeres autofókusz
	Másodlagos kamera	OmniVision OV8858 8 megapixel
	Videófelvétel	1080p (30 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3000 mAh-s
	Készenléti idő (3G)	n/a
	Beszélgetési idő (3G)	n/a
	Zenelejátszási idő	n/a
	Egyebek
*kivéve a Vodafone hálózatán; 3,5 mm-es jack kimenet, konfigurálható dedikált gyorsgomb, gyorstöltés, ujjlenyomat olvasó