Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • kymco

    veterán

    válasz lao ce #11107 üzenetére

    Én úgy lettem keresztény, hogy valaki beszélt az örömhírről, de nem akkor, mikor beszélt. És az, hogy én beszélek róla másoknak, nem azt jelenti, hogy bizonytalan vagyok. Amiben bizonytalan vagyok, arról hallgatni szoktam. Illetve beszélni... a bizonytalanságomról.
    Nem mondom, hogy nincs olyan ember, aki nem passzolna abba a skatulyába, amit te írtál, de ettől még az állításod nem fedi le megfelelően a valóságot. Én csupa olyan embert ismerek, aki nem álarc mögé rejti a hitét, hanem azt adja, ami ő maga. És ez nem feltétlenül diadalmenet minden esetben. Úgy látom, hogy nehéz a hit válságos pillanatairól beszélni, de ezeket nyíltan fel tudjuk vállalni. És itt most ne azt hidd, hogy a hit válsága arról szól, hogy van-e Isten. Természetesen néha előjöhet ez a kérdés is, de a hit válságai nem ilyen egyszerűek.
    Anélkül, hogy erről a témáról részletesen szólnék, leírok egy példát .
    Egy barátomat, aki hívő keresztény most rúgták ki a melóhelyéről méltatlan körülmények között, mert a céget csődbe vitte a vezetés. Adóssága van és két szép gyermeke. Vajon Isten gondoskodó Isten-e? Hol a határa az öngondoskodásnak és az Istenre hagyatkozásnak? Ezek és sok más még most a kérdései ezerrel. Ennyit a barátomról. Nem szeretnék többet írni róla, mert nem akarom kibeszélni őt a helyzetében, ez csupán példa volt.
    A másik emberért a Bibliai szavain keresztül Isten tesz.
    Lehet belemenekülni az individuumba, vannak ilyen keresztény emberek is, csak ők nem Krisztus követők. Mert Krisztus élete nem magáról szólt. Nincs olyan lapja az evangéliumoknak talán, ahol Krisztus nem egy másik ember problémáival foglalkozna.

    www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák