Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • kymco

    veterán

    válasz lao ce #17715 üzenetére

    Isten Mindenható, nem pedig az akaratom alá vetett használati tárgy. Nem lehet használni. Ha valakit használsz, akkor hatalmad van felette, és akkor már nem lenne Isten, hanem csak egy eszköz.
    Van szemed a kritikára, de nincs szemed a nem tökéletes válaszok mögötti tartalom megértéséhez. De ez nem a mi problémánk. Ezen neked kell dolgoznod...

    [ Szerkesztve ]

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz Geri Bátyó #17718 üzenetére

    Ahogyan velem beszélget az Úr (a teljesség igénye nélkül):
    - Biblia szavaival. Olvasott, hallott ige személyessé válik, utat mutat konkrét példáján vagy általánosítható tanulságán keresztül, volt, amikor nagyon személyesen szólított, meg, mintha miattam került volna be a Bibliába az az igeszakasz. Több ilyen igeszakasz hozott bennem létre új dolgokat, ilyen pld a megtérésem stb...

    - Igehirdetés által, ilyenkor sokszor az az érzésem, a lelkész biztos valahonnan ismeri a problémám, mert "kiprédikál", rólam és nekem szól, bár néven nem nevez. Annyira speciálisan rám illik, hogy szinte hihetetlen, hogy nem ismer a lelkész, pedig nem, vagy ha igen, akkor nem ismeri a problémám, mert nem beszéltem neki róla....

    -lelki gondozói beszélgetésben, a társ olyan dolgokra érez rá az életemben, vagy érzek én rá a másik életéből, amiről nem tudhattunk, olyan kérdésre asunk választ, amit nem tettünk fel, max Istennek...

    - Imádságban, csendességben, mikor megértek összefüggéseket, mikor bizonyossá válik számomra Isten akarata az életemben, mikor ki tudom mondani, hogy arra indulok, mert Isten oda hív...

    - De lehet a válasz egy-egy bezáródó lehetőség, egy utolsó pillanatban megváltoztatott hozzáállás.

    - Vagy hihetetlen módon megnyíló lehetőségek, felkérések.

    - stb.

    A részletes leírásokkal azért nem foglalkozom, mert nem a meggyőzés a szándékom, és kérlek, hogy te se vidd ez irányba a beszélgetést, mármint, hogy megmagyarázod, hogy ez mennyire belemagyarázás... Hagyjuk ki, ha lehet.
    Mindegyikre van konkrét életeseményem, és még van nagyon sokféle más is, amit azért nem sorolok fel, mert hirtelen ennyire futotta az időmből és az energiáimból...

    A lénnyel való találkozásodat nem minősíteném, de szinte biztos, hogy nem angyal volt...

    [ Szerkesztve ]

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz lao ce #17721 üzenetére

    Látom, hogy most is a szavakon rágódsz. A példám arra vonatkozott, hogy az Isten szuverén Úr, és nem lehet használni. Nem szolgáltatást nyújtó személy, akivel valamilyen polgári jogviszonyba kerülve jogilag számon kérhető elvárásaim lehetnek. Amennyiben használom, nem szuverén és nem Úr.
    A szívességet pedig nem lehet használni, max elfogadni... szerintem. De ha ilyen értelmetlenség mentén marad a beszélgetésünk, nem igen fogom magam fárasztani.

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz Geri Bátyó #17720 üzenetére

    Nem terelek, csak vsz nem érted meg az emberi kapcsolatok lényegét, amelyek elég jelentős mértékben a szubjektumokon alapulnak. Persze, hogy szubjektív. Én nem akarok számodra bizonyítékokat felsorolni, mert ez nem bizonyítékokon alapul. A bizonyíték számodra Istennel való személyes kapcsolat lehet.
    A véleményem pedig csak elmondhatom a te szubjektív angyal élményedről...

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz Geri Bátyó #17725 üzenetére

    Ki mondta, hogy az én véleményem mérvadó, a tied pedig nem? Nem tulzod el a véleményem jelentőségét?

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz lao ce #17726 üzenetére

    Az Isten-ember kapcsolat alapvetően nem mellérendelt viszony.

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz Geri Bátyó #17722 üzenetére

    a hívők mindenek felett állnak, a többiek pedig ostoba barmok, akik fel sem foghatják ezt a sok "csodát".
    Ezt melyik hozzászólásból vetted? A hívő ember tudja, hogy minden ember egyformán megváltásra szorul, minden ember csak azzal rendelkezik, amit Istentől kap, és minden ember egyedi, megismételhetetlen és értékes, szükséges a teremtett világ számára.
    Sehol nem írta egyetlen testvérem sem a fórumra, hogy ostoba barom, aki nem hisz...
    Kérlek támaszd alá a vádaskodásod tényekkel, vagy vizsgáld felül kérlek elhamarkodott sztereotip vádaskodásaid...

    És baromi rossz lenne, ha mindenki egyformán gondolkodna, nagyon unalmas és nagyon kiszolgáltatott lenne a világ.. viszont nagyon egyszerű is...

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz lao ce #17731 üzenetére

    Nekem két kolléganő egymás közötti beszélgetése általában zéró információt hordoz. Ne lepődj meg azon, hogy az Isten és az én közötti beszélgetés neked zéró információt hordoz... illetve zéró abban a tekintetben, hogy nem azokra a kérdésekre kapsz választ, amiket nem is tettél fel annak, akitől várod a válaszokat. Ezek után arról írsz szinte minden hozzászólásodban, hogy mennyire nem kapsz semmi információt a hívőktől, és próbálsz kifigurázni minket holmi francia meseíróval.
    Pedig te vagy komikus azzal, hogy nem teszed fel direktben a kérdéseid annak, akitől választ vársz, csak a partvonalról kritizálsz másokat.
    Ha pedig az a célod, hogy zavarba hozz, nevetségessé tegyél minket, hogy még Jézus testmagasságára sem tudjuk a választ, akkor meg ideje lenne leállni ezzel a retorikával.
    Eddig visszafogtam magam, de a Gyalog galopp jut eszembe, mikor visszakérdeznek, de most már nem fogom: Az ember élete során megszámlálhatóan végtelen testmagasság adattal rendelkezik élete során kezdve a megszületéstől, egészen a haláláig. De napszakon belül is változik a testmagasság, sőt a test fizikai és szellemi állapota is befolyással bír a magasságra... Egészen pontosan, te melyikre vagy kíváncsi? Ugye, hogy nem is olyan egyértelmű ez?
    Én adok egy választ: 100 cm. Jézus feltehetőleg kiskamaszként volt egyszer 100 cm.... :)

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz lao ce #17734 üzenetére

    A kérdésed lényege az volt, hogy tudjuk meg Istentől, hogy milyen magas volt Jézus... Ugye jól emlékszem? :)

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz D1Rect #17736 üzenetére

    A lényeg a közvetettségen van szvsz. Ezt szerettem volna a saját kérdésének felemlítésével is érzékeltetni, ami tény, de tényleg nem ez a lényeg.
    Múltheti történet: a hívő ismerősöm, amikor az idő engedi kerékpárral jár dolgozni keresztül Budapesten. Kb 30-35 km az út oda majd ugyanennyi vissza. Soha nem imádkozott azért, hogy biztonságos legyen az útja, de pénteken délután arra indította Isten, imádkozzon azért, hogy épen hazaérjen. Hazafelé vezető úton elgázolta egy kocsi, a munkatársam vétlen volt, sérülés nélkül megúszta, csak a bicaj tört össze.

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz lao ce #17740 üzenetére

    Az Isten nem wiki szolgáltató. Nem azért beszélgetek vele, mert a hiányos ismeteteim szeretném pótolni, hanem azért, mert szeretem. Nem a végtelen tudása éltet engem, hanem a kegyelme. Isten sokszor nem is oszt meg dolgokat velünk, mert vagy nem tudnánk elhordozni a választ, vagy nincs benne a tervében... A szuverenitása itt is megjelenik, nem szolgáltató. És Isten tud mindent, és a fontos dolgokat rendre el is mondja, a szerinte fontos dolgokat. Engem pld szembesített a bűneimmel, megmutatta a depresszióm kiváltóját, és az abból való szabadulás útját. De pld nem oszt meg olyan titkokat, ami által bizonyítható lehet más ember felé a léte. Nem akarja, hogy azért fogadja el más Isten létét, mert valaki (harmadik fél) bizonyította. Sokkal inkább a közvetlen megszólítás, a személyes kapcsolat "híve". Hihetetlen számomra, hogy nem érted. János evangélium 4. részében megtér egy kiközösített asszony egy Jézussal való személyes találkozás után. Visszamegy a faluba, beszél Jézusról, és az emberek kimennek Jézushoz, majd ezt mondják: "Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője."

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz Geri Bátyó #17744 üzenetére

    Én nem felsőbbrendűséget érzek, sokkal inkább a külső szemlélődőt bosszantó bizonyosságot. Ugyanis, aki biztos a dolgában, ez más számára jelenthet felsőbbrendű viselkedés attitűdöt. Amennyiben ennél többről van szó, én kérek elnézést, mert akkor Jézus üzenete, amit ránk bízott, nem jött át. Nincsen különbség közted és köztem, nem vagyok különb,nem vagyok jobb, nem vagyok bölcsebb. A különbség alapvetően Jézushoz való viszonyunkban van, és az nem az én munkám, képességeim eredménye. És ez a kapcsolat, ez a viszony tesz engem jobbá... no nem hozzád képest, hanem önmagamhoz képest.. és leszek bölcsebb, nem hozzád, hanem magamhoz képest az idők folyamán... :)

    Lehet, hogy a világ egyszerűbb lenne, ha minden hitre rányomnánk a "valid" bélyegzőt, csak ezzel magunkat csapnánk be. Amennyiben Isten kijelentette magát, ahhoz kéne igazodni... és Isten nem fog ellentmondásokba keveredni a kijelentése felől, tehát, ha több vallás, több, egymást kizáró kijelentést tesz Istenről, akkor nem lehet mind "valid". Ha ezt lefedjük egy "minden út istenhez vezet" mázzal, akkor egyként kezeljük a hamisat az igazzal...
    Szerintem ki kell tudni mondani, még ha ez nem is politikailag korrekt kategória, hogy nem szól minden vallás az élő Istenről.
    És én itt most meg is állnék, mert nem akarok minősítgetni, ítélkezni.

    Biztos követtél el olyan hibát, amit képtelen voltál magad helyrehozni, volt már olyan mulasztásod, amit nem tudtál pótolni... biztos megélted már ebben is a képességeid határát. Ezt azért mondom ilyen bátran, mert velem ez már számtalanszor megtörtént. Nem lehet mindent helyrehozni még a legnagyobb odaszánással sem. Ezért önmagában kevés a következmények vállalása, ha a helyreállítás nem tökéletes.
    Nem fogja vigasztalni azt a az embert, hogy én bűnhődöm, akinek ok nélkül fájdalmat, nehézséget okoztam bármivel is.
    Persze jól hangzik, hogy vállalom a tettemért a felelősséget... csak ez önmagában nagyon kevés, és a felelősségvállalás is általában hiányos. Mert általában azért vállaljuk a felelősséget, ami nyilvánosságra kerül, és ekkor nagyon becsületesnek gondoljuk magunkat.... De mi van, ami átcsúszik mások figyelmén? Felhívom rá a sértett(ek) figyelmét, hogy mit tettem?
    És mi van azokkal a nyomorúságokkal, amit úgy okozunk, hogy nem is tudjuk, hogy egy-egy szóval, tettel milyen terheket pakoltunk a másikra?

    Egy apa, mikor azzal szembesül évek múltával, hogy ritkán mondta ki a gyerekének, hogy értékesnek tartja, és szereti... Évek múltával, mikor látja a fiában megismétlődni azokat, amiket ő is elrontott... A gyerek sem tudja megfogalmazni, hogy mennyire kellett volna neki a szülői biztatás, elfogadás... Az apa sem döbbent rá, amíg a gyereke gyerek volt.
    Nincs nagy bűn, nincs nagy vétek, de jóvátehetetlen.... És hogyan lehetne itt felelősséget vállalni?
    És ez csak egy nem is túl ritka példa az elbaltázott dolgainkra.

    Isten pont itt lép be, mikor mi elértük a korlátainkat. Engem is így emelt ki az önigazoló életemből. Szembesülnöm kellett azzal, ha azt folytatom, amit az apámtól tanultam, akkor az ördögi kör folytatódik, és a gyerekem ugyanazt a sivárságot fogja megélni, amit én éltem meg akkor. Nem tudtam viszont mássá lenni, mint amilyen mintát kaptam apámtól... Egyszerűen jöttek azok a megoldások, amikkel ő is élt, és azok a hiányok, hibák....
    Csak Istennek köszönhetem, hogy ebből az ördögi körből kiragadott, és tudok más lenni, mást tenni.

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz Geri Bátyó #17747 üzenetére

    Nem vagy külső szemlélődő,
    Nem magamra gondoltam, mint külső szemlélődő, hanem arra, akit megbotránkoztat a hívő ember bizonyossága, pld rád... És nem mondtam, hogy a véleményem objektív.

    Honnan tudod, hogy pont a te vallásod igaz? Tudatosan nem erőltettem ezt a felvetést. Én csak azt fogalmaztam meg, hogy a sok ellentmondásos isten-kép nem lehet egyszerre mind igaz. Tehát, ez a "minden vallás Istenhez vezet" nem igaz, bármennyire is szépen hangzik.
    Az, hogy kié igaz, más kérdés. De ha igaznak tartok egyet ezekből, akkor nem lehet igaznak tartani a neki ellentmondókat.

    Minden hibánkért vállalni kell a felelősséget! Csaltál már adót? Minden esetben ÁFÁ-t fizettél pld a szervizes/kőműves stb szolgáltatásaiért? Ha nem, akkor ebben hogy jelenik meg a felelősség? Feljelentetted magad a NAV-nál? Nem hinném! A felelősséged ott van, ha lebukom, akkor állom a cehhet. Ez pedig az, amiről én írtam.

    Hogy jön ehhez a megváltás? Nagyon szorosan. Isten által lehetek leginkább az, akinek teremtett az Isten.

    Nem kell sem tökéletesnek, sem hibátlannak, sem tévedhetetlennek lenni. Nyitottnak kell lenni, hogy orvosolhassuk mindezeket, legjobb tudásunk szerint. Ez egy nagyon szép lózung. Csak épp sok a relatív elem. "Legjobb tudásunk"... ki mondja meg, hogy mennyi az annyi ebben? "Nyitottnak lenni" mire, mennyire, meddig, és pontosan mit is jelent? Honnan tudhatom én, a szubjektum, hogy nyitott vagyok, vagy csak azt képzelem magamról, közben a kis világomban keringőzök?
    Annyi bizonytalanság van ebben a pár mondatban, hogy egyszerre rá lehet húzni bárkire és senkire sem...
    Megmondom őszintén, hogy ezek a lózungok nem hoznak lázba, mert túl sokan puffogtatják és túl sokat anélkül, hogy konkrét dolgokban fel tudnának mutatni bármit is.
    Ne bántódj meg, nem rólad szól most ez, hanem a környezetemről, a facebook bölcselőkről, akik tudják a tutit, meg is írják, közben szar az életük, mert azzá tették. És okítani akarnak a facebook-on mindenkit, mert nincs olyan ember, akinek élőszóban elmondhatná, mert nem érdekel senkit a hiteltelenségével...

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz Geri Bátyó #17750 üzenetére

    Engem nem az botránkoztat meg, hogy biztos vagy a hitedben, hanem az, hogy ezzel egyidőben elutasítod másokét! Mit értesz az alatt, hogy elutasítom? Azt, hogy nem vagyok annyira hülye, hogy több egymásnak ellentmondó hitbéli meggyőződést a rózsaszín szirupos PC jegyében elfogadok igaznak? Igaz, hogy ellentmondanak egymásnak, igaz, hogyha az egyik igaz, a másik nem lehet az...
    Valójában az botránkoztat meg, hogy biztos vagyok a hitemben, amihez ragaszkodom :)
    Persze, hogy elutasítom a másokét, de ettől még az embert tisztelhetem. Nem értem a dolgot. Az új, és megfelelő hitbéli irányvonalnak azt kell tekinteni, hogy egyaránt higgyem azok hitét, akik pld sátánisták? Hát nem fogom, ha ezen megbotránkozol, szíved joga. De vizsgáld meg azért, hogy amit elvársz tőlem, megteszed-e te magad pont a kereszténység felé? Vagy ez csak olyan teher, amit másokra szeretnél helyezni, de magad nem vagy érintett benne?

    Ráadásul burkoltan, hogy gond nélkül kihátrálhass a saját kijelentéseid mögül!
    Erre kérnék valami konkrét példát, mert ez eddig sima csúsztatásnak sem tekinthető, mert nincs semmi tény mögötte, csak alig leplezett indulat.

    Ezek szerint öntudatlanul kritizálod folyamatosan mások nézeteit és nyilatkozol úgy, hogy a te hiteden kívül minden más téves?
    Ez kavart fel leginkább. Elég gusztustalan vádnak érzem. Ugyanis elkezdődött egy párbeszéd közöttünk. Én tudatosan nem vittem bele a hitemet ebbe a beszélgetésbe, és ezt ki is emeltem a kritizált mondatomban. Erre te oda nem tartozol, tényekkel most sem alátámasztott csapkodást végzel. Van egy beszélgetésünk, ebben sehol nem hivatkoztam arra, hogy csak az én hitem igaz, a többi téves. De tovább megyek. Sehol nem teszek ilyen ex-katedra kijelentéseket. Ha találsz ilyet tőlem, szívesen venném, ha belinkelnéd.
    Az igaz, hogy igaznak tartom a hitem, különben nem ragaszkodnék hozzá. Szerintem ez több, mint logikus. És a hitem alapján vannak dolgok, amiket nem tudok már hittel elfogadni. Szerintem ez is logikus következmény. Elítéled-e az ateistát, mert nem hisz Isten létezésében? Elítéled-e a reinkarnációban hívőt, mert nem hisz az egyszeri életben? Te kevered a hitbéli meggyőződést az emberek elfogadásával, etikai értékítéletével.
    Attól, hogy valakinek nem hiszem a hitét, még lehetek, sőt vagyok is sok esetben jó kapcsolatban vele. És érdekes, senki nem panaszkodott a személyes ismerőseim közül, hogy bántja őket, hogy nem hiszem a hitvilágukat... De te bátran beletrappolsz ebbe.. ismét tények nélkül....

    "Csaltál már adót?"
    Nem!

    Akkor ezt bebuktam. De a példám biztos értetted... Rajtad kívül lakik az országban kb 7-8 millió olyan ember, aki a felelősségvállalásra úgy gondol, mint ahogy írtam... Te nem. Akkor még gyorshajtásod sem volt ezek szerint, mindig bekötötted a biztonsági övet és soha nem telefonáltál vezetés közben, soha nem puskáztál stb... Persze, mivel nem ismerlek, csak pufogtatni tudok... kár, hogy pont a lényeget nem érted. A felelősségvállalás valójában lózung (kivéve Geri Bátyónál) azért szoktunk felelősséget vállalni, amit felfedeznek.

    Te így gondolod? Mert úgy tűnik!
    Van egy óemberem, aki ezt tenné, de van egy Lélek, ami megerősít, hogy ne tegyem...

    A megváltásra még mindig nem adtál magyarázatot. Szóval miért is lenne szükségem egy mondvacsinált megváltásra, ami eltörli az összes elkövetett hibámat?
    Erre nem reagálnék most. Nekem túl értékes ahhoz, hogy te ezen pallérozd a retorikád. Ha érdekel, akkor a google nagyon sok találatot ad erre, és a fórum majd 18000 hozzászólásában is sok helyen megtalálhatod.

    A "legjobb tudásom..." sok esetben a felelősség elkerülésére szolgáló lózung. Max te magad tudhatod csak azt, hogy igazat mondtál-e. Nem nagyon lehet cáfolni, belekötni... még akkor sem, ha nincs mögötte semmi.
    Engem ez nem zavar, ha téged nem, de nekem ennél objektívebb mérőrendszerre van szükségem. Nem vagyunk egyformák....
    Fogadj el így :)

    A fogalmazásomról: Szerintem olyan ember vagyok, aki felvállalja a fórumon a konfliktusokat, általában konkrétan fogalmazok, példákkal is gyakran élek. De igyekszem a vita sodorvonalában maradni, és ezért nem részletezek mindent, le-le vágok oldalhajtásokat. Ha ettől homályosnak tűnik a mondandóm, lehet a nyersesség helyett visszakérdezni, és nem skatulyázni.

    Természetesen nem vagyok tökéletes, én is lobbanékony ember vagyok. Az is lehet, hogy rosszul ismerem magam, és az előző önmeghatározó bekezdés alapján senki nem ismer rám a fórumban. Ilyennek látom magam, a korlátaim és lehetőségeim alapján erre vagyok képes.

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz D1Rect #17751 üzenetére

    Pedig minden vallás "valid" mert közelebb visz a "végső igazsághoz" vagy "Istenhez".
    Leginkább külsőségekben térnek el egymástól, ha ezt sikerülne felismerni egy sokkal békésebb világban élhetnénk.

    Ezzel nagyon nem értek egyet. A csak külsőségekben való eltérést csak megfelelően nagy távolságból lehet kimondani. De ehhez akkora távolság kell, hogy már a lényegi különbségek is összemosódnak.
    Nagy távolságból a szikla és az ember is hasonlónak látszik...
    És nem minden út vezet Istenhez. A több irányba kilőtt nyílvesszőkből sem ér az egy célhoz mind. Lehet hinni abban, hogy igen, ez is lehet egy külön hitvilág... de ebben én nem tudok hinni sajnos.

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz D1Rect #17757 üzenetére

    A kereszténység arra tanít meg:
    - Nem lehetsz önerőből elég jó ember, mindig rá leszel szorulva Isten kegyelmére. Felesleges érdemekért pedáloznod. (Biblia mondja: "Mindenki vétkezett és nélkülözi Isten dicsőségét")

    - Nem tudsz igazán jól szeretni sem egyedül, Isten nélkül. Még az embertársadat sem. A feltétel nélküli szeretet nem emberi csinálmány, Isten szeretete, csak általa lehet így szeretni.

    - Bármit is teszel, ha az Istentől való (ajándékba kapott) szeretet nincs meg benned, semmi vagy ("Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.")

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz D1Rect #17763 üzenetére

    Én nem lózungra vártam tőled, hanem érvekre...

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz D1Rect #17765 üzenetére

    Ugye ezt nem gondoltad komolyan...
    Volt egy elkezdett beszélgetésünk... én nem démonoztam, te keverted bele...
    Nincs más érv csak egy tök más beszélgetés felmelegítése?
    Én erre nem vagyok most vevő.
    Írtad, hogy a kereszténység ugyanarról szól, én pedig ezt cáfoltam, erre lózungoltál egyet, majd egy tökéletesen ide nem illő vitát kezdtél kibontogatni érvek helyett...
    Továbbra is várom az érveket...

    [ Szerkesztve ]

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz D1Rect #17767 üzenetére

    Én is ezt mondom.
    Ez volt a válaszod a felsorolásomra... De te nem ezt mondtad.
    Várom az érved, hogy mégis ezt mondtad....
    Ugye most szívatsz?

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz D1Rect #17773 üzenetére

    Igyekezz jó lenni, igyekezz megfelelni Istennek, igyekezz tenni valamit Istenért... alapelv semmit nem ér. Nulla a gyakorlati haszna, nem visz előbbre, zsákutca. Nem tudom ennél jobban hangsúlyozni. És ebben Isten megjelenése nem katalizátor csupán, hanem alapvető elem. Nincs bennem semmi jó, csak az amit Istentől kaptam. Akkor most akkor hogyan tudnék buzgolkodni a jóságra? Ha ami jó bennem, az az Ő jelenléte?
    Teljesen másról beszélünk. Te beszélsz egy Istenhez közeledő, fejlődő jellemű vallásosságról, a Biblia erről, mint zsákutca beszél. A Jézussal találkozó gazdag ifjú minden törvényt megtartott, még sem tudott Jézus követője lenni. A vámszedő csaló volt, mégis Jézus tanítványa lett. A jóság önmagában önteltséghez vezet. Jézus mentő kegyelmére minden ember rászorul, még a jó is.
    Még mindig nem érted? Amit te írsz, arról szól, hogy Isten nélkül is képes vagyok rá. Amiről én írok azt mondja, hogy Isten kegyelme nélkül bármit teszel, elveszel, nem a teljesítményed számít, hanem, hogy jelen van-e Isten az életedben. A teljesítmény nem cél és még csak nem is eszköz, hanem következmény.

    És eddig nem én beszéltem mellé. Nem én démonoztam, nem én kevertem bele mással folytatott beszélgetést, nem én nem hoztam érveket, és értetlenkedtem egyszerű kérés felett, és nem én lózugoztam jó nagyokat...

    [ Szerkesztve ]

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz D1Rect #17776 üzenetére

    Megpróbálom nagyon leegyszerűsítve elmondani...
    Te azt várod az embertől, hogy ússza át az óceánt, mert kb ekkora a távolság az Isten és az ember között, azt várod, hogy nőjön a felhőkarcolók magasságába... ez sem fog menni.
    A Biblia szerint ezekkel nem lehet eljutni Istenhez. Helyette Isten jön az emberhez. Nem az ember a cselekvő, hanem Isten, nem az ember tesz Istenért, hanem az Isten hajol le az emberért.
    Te folyamatosan az ember cselekedeteiről beszélsz, én Isten tetteiről. Nem ugyanaz a kettő. És olyan sem létezik, hogy az Isten teszi a dolgát és az ember is, és a kettő összeér.
    A hit nem cselekedet. Arról szól, hogy bízom Istenben, arról szól, hogy Istent hagyom élni bennem.
    Akkor ki most a cselekvő?

    De megpróbálom még egyszer másként:
    Supermanként próbálkozhatunk viselkedni, de ettől nem leszünk azzá. Felveheted a jelmezét, utánozhatod testtartását, lógathatnak ki helikopterből, nem fog menni. Superman attól vagy, hogy annak születtél. A születés nem a te cselekedeted, te "elszenvedője" vagy. A Biblia azt mondja, hogy muszáj neked újjászületned. A cselekedeteid nem érnek semmit újjászületés nélkül. De az újjászületés nem csupán Isten segítsége a jobb életre, hanem valami teljesen új dolog. A régi el van vetve, új született. És ahogy a kriptoni gyermek képes természetfölötti dolgokra, nem tanulta, nem elleste, hanem lényének lényegi tulajdonságává lett, hasonlóan az újjászületett emberben Krisztus elkezd munkálkodni, és ez az újjászületett ember lényegi része lesz.

    És hogy még egyértelműbb legyek:
    - Isten előtt nem lehetsz jó. Mert mindenki vétkezett. Tehát bármennyire is jó vagy, kevés vagy.
    - Nem tudsz igazán szeretni, erre valójában csak Isten képes, ahogy mi emberek tudunk szeretni, ezer sebből vérzik...
    - a legjobb képesség szerint teszel mindent, akkor sem tudod áthidalni a szakadékot Isten és közted. Átjárhatatlan ez ember számára, mint az óceán átúszása, mint felhőkarcoló magasságúvá növés.

    És amire te céloztál, én még célzás szintjén sem démonoztam, amikor az angyalra reagáltam, és az nem is a veled folytatott beszélgetésünk része volt.
    És várnám az érveidet továbbra is.. Tudom most az jön, hogy nem válaszoltam a kérdésedre, igaz kb 5-ször már megtettem... de te semmit nem érveltél címkézésen és lózungokon kívül... egy sornyit sem.

    ui: És még egy apróság. Láthatóan nem látod az ok okozati viszonyokat.
    Te azt mondod, legyél jó, és Istennel kapcsolatba kerülsz.
    A Biblia azt mondja, az Isten kapcsolatba akar kerülni, veled, és a vele való közösség jóvá tesz...
    A kettő között csak bizonyos szavak egyeznek, a tartalom ellentétes az oksági kapcsolat tekintetében.

    [ Szerkesztve ]

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz D1Rect #17778 üzenetére

    Így, ahogy fogalmazod, egyik sem... de ezt leírtam, talán most hatodjára is...

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz D1Rect #17780 üzenetére

    Végül is írhatok bármit, te ugyanazt olvasod ki, még a nememből is, és kérhetem akárhányszor, tojsz arra, és egyetlen érvet sem hozol fel, hogy hol tévednék a kereszténység tekintetében, csak a megállapításod és lózungod, hogy ua. De ezt hogyan vezeted le? Utoljára kérek érveket...
    Nem vezet minden vallás ugyanoda, mert nem is ugyanarról szól. Az egyik egy Istent vall, a másik sokat, a harmadik sok ember szerű istenkéket, a negyedik szellemi, személytelen erőt...
    Az egyik azt mondja, hogy a következő életben javíthatsz, a másik azt, hogy csak egy életed van, megint más, hogy ez nem is valós élet, amiben vagy...
    Az egyik úgy gondolja, hogy teperj az istenek kegyeiért, a másik azt, hogy Istent nem lehet lefizetni, nem lehet befolyásolni, megint más, hogy tök mindegy, mit teszel...
    Ha ezekről azt mondod, hogy ugyanarról szól, ugyanoda vezet, akkor nagy tisztelettel hallgatok el...

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz D1Rect #17782 üzenetére

    A két linkelésed nem igazán értem. Emlékszem mindkettőre... mit akarsz vele mondani, mert nekem nem egyértelmű.
    Szerintem ha létezik Isten, képes kijelenteni magát megfelelően minden embernek és nem lehet ennyiféle egymásnak ellentmondó kijelentése. És én hiszem, hogy Isten létezik, és hiszem, hogy a Biblia kijelentése igaz.
    Így azt látom a többi vallásban, hogy igyekeznek kitölteni az Isten alakú űrt a szívükben valamivel...
    Persze hogy van hasonlóság. De attól hogy a műanyag barbi baba hasonlít egy lányra, még nem veszem feleségül... mert nem valóságos...

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz D1Rect #17784 üzenetére

    :D Te vagy, aki kerülöd a pontos választ... :D
    Megértettem. Azt akartad mondani virágnyelven, hogy a keresztény testvérem másképp gondolja mint én, és te úgy értelmezed, mint ő.
    Nos ki kell ábrándítsalak. Amit ő írt, az nem erősíti meg azt, amit te ebből leszűrtél, és nincs ellentmondásban az általam leírtakkal.
    A kulcs az ok és okozat. Azért jónak lenni, hogy elnyerhesd Isten szeretetét, vagy Isten szeretetében fürödve jónak lenni hálából. Nagyon nem mindegy.
    Pedagógusi, szülői és lelkigondozói mivoltomban számos fiatallal találkoztam. Hamar megállapítható, hogy a szülők szeretetüket fejezik ki akkor, ha teljesít, vagy (közel) feltétel nélkül szeretik, és ez ösztönzi őket jobb teljesítményre. Az elsőként említett fiatalok többnyire tele voltak feszültséggel, önértékelési zavarral, úgynevezett problémás gyerekek voltak, akik ki voltak éhezve arra, hogy valaki fogadja el őket olyannak, amilyenek.
    A másodikként említett fiatalok sokkal inkább rendelkeztek helyes önértékeléssel, általában kiegyensúlyozottabbak voltak, aki fel merték esetenként vállalni a saját véleményüket akkor is, ha ez nem egyezett a közösség álláspontjával, mert tudták, hogy nem ez a csoportban az elfogadás alapja.
    Látszólag ugyanaz. Mind két csoport igyekezett jónak lenni, de az egyiknél feltétel volt a jóság, a másiknál következmény.
    Azért nem tudom elfogadni az állításaid, mert nem derül ki, hogy te konkrétan az ok és okozatból mire is gondolsz. Ezért lenne végre jó, ha érvelnél is a minősítgetések helyett.
    Én feltételezem, hogy nálad ez feltétel, és nem következmény. A másik, amit feltételezek, hogy a kettőt te összemosod, és egynek veszed... amit nagyon sajnálok, mert akkor azt jelenti, hogy neked a műanyag barbi baba is valóságos nő (képletesen értve), és a valóságos nő is játékszer...

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz D1Rect #17787 üzenetére

    Ühüm, ... végül is nekem kellett kimondanom, amit nem mertél kimondani. Nézz néha tükörbe is... :)
    És nem feltétlen bennem van a hiba, ha nem értettél meg... :))

    [ Szerkesztve ]

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz DrTechnoid #17790 üzenetére

    A vallás azért van jelen, mert minden emberben van egy Isten formájú űr, amit ki akar tölteni. Ez van amikor csak tárgyak halmozásával, hatalommal, pénzzel, élvezetek hajszolásával teszi, van, amikor spirituális tartalommal (jóga, babona, reiki stb...) tölti, ki, és van, amikor megfogalmazott istenségekkel, gyakorlati vallásokkal. Ez alapvető emberi szükséglet. Minden emberi társadalomban megtalálható, és mindig is jelen lesz. Valamivel be kell tölteni ezt az űrt.

    És létezik olyan vallás, amikor Isten tölti be az űrt önmagával. Én hiszem, hogy Ő a Jézusban testet öltött Isten.

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz Geri Bátyó #17792 üzenetére

    Tudom, hogy a vita olyan helyzetet teremtett, hogy én a perifériára szorult, nem politikailag korrekt módon, a vallására, mint kizárólagos igazságra tekintő, kirekesztő ember képe vetült. Periféria, mert a vitában egyedül maradtam. A szinkretista megnyilvánulások, a vallások összemosása a többi keresztény fórumozó testvéremet nem érintette olybá, hogy ennek hangot adjon. Persze ez köszönhető annak a nyomásnak is, ami által én hitemet kirekesztőnek látják sokan. Meg talán annak, hogy időnként erőteljesen vitázok, és annak ellenére, hogy igyekszem, időnként személyeskedésbe csúszik...
    Pedig egyszerű a képlet komolyan veszem Jézus szavait, aki azt mondja, hogy nincs rajta kívül út az Atyához, komolyan veszem Jézus áldozatát, gondolván, ha a többi vallás megtalálta az utat Istenhez, akkor Jézusnak miért is kellett meghalnia? Ha a bűneim lerendezhetők azzal, hogy több jót teszek, mint rosszat, akkor miért hagyta Isten, hogy átszegezzék Jézus kezeit? Ezek persze költői kérdések.
    De tudni kellene különválasztani három dolgot. Az indulatot, az ember elfogadását, és annak a hitnek az elfogadását, igaznak tételt, amit hisz.
    Ez három külön dolog. Ha indulatos vagyok, attól még az embert el tudom fogadni. Ez talán lejön a vitáimból is, ha nem, akkor most szavakon keresztül teszem egyértelművé, hogy ez a két dolog nem ugyanaz. Persze az indulatnál nem szabad az idő tényezőt ehhez kihagyni... idő kell az emésztéshez...

    És a más vallásának el nem fogadása nem jelenti a másik ember el nem fogadását.
    Felvállalom, hogy nem minden vallást tartok igaznak, de mivel én sem hittem mindig Krisztusban, ezt nem tartom olyan dolognak, ami miatt az embert magát, aki másban hisz, ne tartanám érétkesnek, a mondanivalóját fontosnak.

    Ebből vsz kiderült, hogy nem osztom a rokonod nagyon szívhez szóló de szerintem pont Jézus váltságát elkenő humánus, ma rendkívül divatos gondolatokat... Nem osztom, de tudom, hogy sokan így gondolkodnak. Én is volt, hogy így gondolkodtam... de ezért én senkit nem fogok gyűlölni. Nem fogom kirekeszteni, csupán nem hiszek ebben... És ha megkérdezik, hogy igaznak tartom-e, hitből mondom, hogy szerintem hamis vallásosság ez. De ezzel nem az embert minősítem.

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz kymco #17793 üzenetére

    Tudom, hogy a vita olyan helyzetet teremtett, hogy én a perifériára szorult, nem politikailag korrekt módon, a vallására, mint kizárólagos igazságra tekintő, kirekesztő ember képe vetült.->Helyesen->Tudom, hogy a vita olyan helyzetet teremtett, hogy én a perifériára szorult, nem politikailag korrekt módon gondolkodó, a vallására, mint kizárólagos igazságra tekintő, kirekesztő embernek látszom
    :)
    Belegabalyodtam, na...

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz Geri Bátyó #17795 üzenetére

    Reformátusként nem határoz meg annyira a szó világi értelemben vett egyház tanítása. A református egyház nem tanítja, mert nem is igazolható a Bibliából, hogy a (ref.) egyházon kívül nincs élet.
    De itt az egyházról, mint egy látható társadalmi szervezetről gondolkodtam.

    A vallásos szót, bár meglepő lehet számodra, de a hívő emberek sem igen szeretik. Általában egyet jelent a személyes hit hiányával és inkább elvekhez, értékrendhez, közösséghez tartozást fejez ki jobb esetben.
    Sajnálom, hogy ez a szó nálunk ide jutott.. Mert a vallás szó a hit megvallásából ered. Ez pedig aktív felvállalását a hitemnek. Az, hogy hiszek sokszor lehet passzív dolog, ami kívülről sehogyan sem látszik... amit megvallja a hitét valaki, mikor ez szükséges válik igazán izgalmassá.
    De a szó úgy tűnik mind a hívő, mind a nem hívő emberek táborában pejoratívvá vált... El kell fogadnom lassan ezt a tényt... de ez az én problémám...

    Bármennyire is furcsa, de ez a fajta gondolkodásmód, ami szeretné integrálni az összes hitvilágot nem új keletű. Az ókori birodalomépítők nagyon hatékony integrációs eszköze volt az eltérő vallások összecsiszolása. Ilyen szinkretizmus volt a római birodalom idején is, mikor Jézus tanítványai hirdetni kezdték az örömhírt. Pál is felhasználja ezt retorikájában Athénben. De nem áll be a sorba, igehirdetéseik többnyire ki is verik a biztosítékot azokon a helyeken, ahol megjelennek. Van, ahol az iparosok lázadnak fel, van, ahol megkövezik Pált, van ahol az őt vendégül látókat akarják meglincselni. És amikor olyan helyen járnak, ahol a helyi hitvilág szerint isteneknek, vagy a görög hitvilág kulcsszereplőinek tartják őket, akkor elég erőteljesen tiltakoznak. Az újszövetségi könyvek is azért lettek vsz lejegyezve, hogy egyértelműen ragaszkodni tudjanak a hitükhöz. Több gyülekezetet kellett intenie az újszövetségi iratok íróinak, mert keverni kezdték a tanításokat a környezet zavaros hitvilágával.
    Pálnak, Jánosnak, Péternek stb fontos volt, hogy amit Jézusban megkaptak, romlás nélkül továbbadják. Ott nem ismertek a tanítványok kompromisszumot ebben.

    Én ezekhez a tanításokhoz ragaszkodva mondtam, amit mondtam, nem a szervezetileg létező egyház miatt. Minden gondolatom saját gondolat, nem belém sulykolt tanítás.

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz DrTechnoid #17799 üzenetére

    Nekem semmilyen igényem nincs arra hogy betöltsön bármilyen űrt bennem.
    Akkor miért jöttél ide, a fórumra?

    Nagyon kellemes és jó ember vagyok , szívesen meghallgatok másokat, még a koldusoknak is dobok egy 500-ast közbe. Ehhez tényleg nem kell kereszténynek lenni, nem nagyon értem hogy jön ez ide. Én nem azért vagyok keresztény, hogy a modorom jobb legyen. Ez nem egy modorformáló, etikett és etika klub. Ezek külsőségek, ezek megtanulhatók, ezek rá tudnak ragadni az emberre. Isten olyan dolgokat változtat meg, amik gyökerei olyan mélyre nyúlnak, ha te tépnéd ki, magadat tépnéd....

    És egyáltalán nem vagyok keresztény Mindenki így kezdi... üdv a "klubban" én sem keresztényként kezdtem.

    Már ne haragudj ,de ez már kissé több mint nevetséges feltételezés és rendkívül mulatságos is ilyesmiket felnőtt emberektől hallani.
    Na itt a válasz az első kérdésemre... szórakozni jöttél... szerintem ez, ami nevetséges... de inkább siralmas kép... rólad. (ebből is látszik, hogy nem minden keresztény kellemes ember minden esetben... lehet, hogy majd tanulok tőled kellemet... bár azt, hogy szórakozni jössz ide, nem a "kellemmel" szóval jellemezném).
    Ha tévedek, és nem csupán unaloműzésből, hanem őszinte kíváncsiságtól vezérelve szólítottál meg minket, megkövetlek, és állok rendelkezésre, amennyiben kérdéseid vannak.

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz DrTechnoid #17814 üzenetére

    Remélem, te se gondolod komolyan, hogy azt kérdeztem, hogy miért regisztráltál a prohardver lapcsaládra, ha nem vagy vallásos? És mivel remélem, ezért nem igazán tudom értelmezni a felháborodásod.
    Nem kérdőjeleztem meg semmit. Tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy a kérdéseid mögött valódi kérdések vannak, vagy csak cirkuszi majmokat akarsz látni a topicban.
    Így nincs alapja a (mű)felháborodásodnak.
    mert ahogy látom én előbb itt voltam
    Egyébként nem a regisztrációtól eltelt idő ad legitimitás... ez nem erről szól. Ha nálad ez mégis számít, akkor a hiba nem az én készülékemben van.
    Én anno azért jöttem a fórumra... és vsz itt van egy kis félreértés, mert én a kérdést arra értettem, hogy miért jöttél a vallás topicba... szövegkörnyezetből szvsz egyértelmű, de ha mégsem, akkor pontosítok....
    Remélem már egyértelmű :)
    Nos, én anno azért jöttem a fórumra (folytatva a választ a kérdésedre), mert szülinapomra kaptam egy radeon 9700-as kártyát, és szerettem volna tuningolni, ehhez voltak kérdéseim...
    A vallás topicba meg azért jöttem, mert sok nem hívő emberben nagyon téves képzetek vannak a kereszténységről, többek között benned is, és ha valaki nyitott rá, akkor ezekről beszélgetek vele...

    Esetleg van arra egy cikkely a szabályzatban hogy a vallás témában kizárólag kymco fórumtagnak tetsző kérdések adhatóak és esetleges nemtetszés esetén a kérdést feltevő egyént szankcionálják amiért kérdése siralmasnak találtatik?

    Nem törekszem kizárólagosságra, nem tudom, honnan jött ez le. Miattam eddig sem szankcionáltak senkit, szerintem még téged sem.... remélem ezzel ezt tisztáztam...

    Nehogy már én legyek nevetséges hogyha szellemekben-istenekben-szentlelkekben, meg hasonló sosem látott dolgokban nem hiszek,

    Nem azért vagy nevetséges, mert nem hiszel, hanem az a kínos, hogy azért jössz ide, hogy szórakoztasd magad a hívő emberek tudatlanságán....

    Tehát nem a hited a nevetséges, hanem a viselkedésed, és a sztereotípiád. Ez mondjuk elég nagy vízválasztó köztünk.

    Soha semmilyen hivő embertől nem hallottam egy olyan érvet, ami amellett szólna hogy minek kéne ebben az egész magasztos témában hinni.

    Érvekkel nem is lehet senkit meggyőzni. Egyedül Istennek megy ez. Engem is Isten győzött meg, nem emberek szava. Nm tudom, ez mennyire volt sablonválasz... :)

    Ja, és nem mindegy, miben hiszel, bár abban hiszel, amiben akarsz. Van, aki hisz abban, hogy elég homokra építeni a házát, van, aki azt mondja, hogy kősziklára, erős alapokra kell építkezni. És látszólag mindkét hit működik az első nagy viharig....

    Ugyanis nagyon úgy tűnik hogy semmi olyan gyakolati dolog nincs ami megkülönbözetetne egy hivőt egy nem hívőtől a szürke mindennapokban

    Látszólag nincs. Ha fából készítesz iránytűt, szemre ugyanolyan lehet, mint a valódi iránytű. Lehet forgatni, lehet az általa megszabott irányba menni. Nincs gyakorlati különbség a kettő között... illetve egy van. Az egyiket, a valódi iránytűt meghatározza a mágneses erőtér.
    Kb ez a különbség a hívő és a nem hívő között. Engem meghatároz Isten erőtere. Meghatározza értékrendemet, döntéseimet, hitemet, életvitelemet stb...
    Isten Szentlelke él bennem. Ettől vagyok más, nem attól, hogy jobb ember vagyok nálad.

    nagy képmutatásnak tartom hogy benn az oltár előtt keresztet vet egy 'hívő', majd pedig az első útja a kocsmába vezet, vagy káromkodik egyet ha kutyaszarba lép, vagy bármi olyan dolgot csinál ami istennek nem tetszik.
    Pedig nem az. Ez is azt jelzi, hogy a keresztények közössége nem elit. Annak idején sem volt az. Jézus tanítványai versengő halászokból, indulatos forradalmárokból, népüket korábban kizsigerelő vámszedőkből, volt prostikból állt. Ez nem az elit. Időnként azt szeretnénk, hogy mi vagyunk az elit, de a valóság az, hogy mi vagyunk a világ szemetje. Nyomorult bűnös emberek, akiken, ha nem könyörül Isten, menthetetlenül elveszettek vagyunk.

    töménytelen mennyiségű azoknak a fiataloknak a száma, akik szexuális életet élnek a házasság előtt, ami tudtommal szintén nem egy történelmi egyház által támogatott cselekedet.
    Nem ez a lényeg. Egy jottányit nem lettek jobbak a párkapcsolatok eme törvény megszegése által. A gyakorlat nem igazolja, hogy jó döntés nem várni... de ez más történet.
    Egyébként lehet, hogy megbotránkoztatlak: Keresztény létemre nem a házasságban vesztettem el a szüzességem, és elvált ember vagyok. Egyikre sem vagyok büszke.
    Arra emlékszem, hogy mikor elvettem a mostani feleségem, zavart, hogy olyan ajándékot tudott adni nekem, amit én neki nem, az ártatlanságát. Zavart az is, hogy én is részese voltam első házasságom szétesésének, igaz még nem hívőként... de ez megint más történet....

    még mindig nem világos számomra hogy mi a célja a vallásnak
    Már válaszoltam pedig. A te válaszod, hogy nem érzed magad éhesnek, még nem jelenti azt, hogy soha nem is leszel... Az éhség már csak ilyen, a semmiből egyszer csak megjelenik...

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz lao ce #17806 üzenetére

    A kereszténység pont nem olyan vallás, ami természetfelettivel akarja magyarázni a természeti jelenségeket a tudományos tények helyett.
    A Biblia már akkor leírta, hogy a csillagok és csillagjegyek nem istenek és nem a sorsok alakítói, és valójában ugyanolyanok, mint a Föld, mikor még azért nevették ki a Biblia szavait, mert még az iskolás gyerek is tudta, hogy a csillagállások meghatározzák az emberek életét, és a csillagjegyek mögött ott vannak az istenek, erről szólt az akkori tudomány.

    Ha a világ kérdéseire adott emberi magyarázat a bibliai vallásos hit, akkor miért nem tudjuk megmagyarázni, hogy a bűnös emberekre ugyanúgy süt a nap, ugyanúgy kapják a Teremtő áldásait, mint az őt keresők, sőt, az őt keresők sok esetben rosszabb sorban élnek, mint az előbb említettek?
    Persze van válasz erre a Bibliában, de ez nem olyan emberi logikát kielégítő válasz....
    És hasonlóan, miért van az, ha valaki az élete utolsó pillanatában tér meg ugyanúgy kegyelembe részesül, mint aki az egész életét keresztényként élte? Erre az "igazságtalanságra" az emberi igazságosságot és logikát kielégítő magyarázattal sem találkozunk a Bibliában.
    De hasonló módon nincs "elfogadható" válasz a fogyatékos emberek létére, a betegségekre...
    De nem tud mit kezdeni a bölcs ember azzal sem, hogy Isten a Fiát megöli az emberek miatt, helyett, az emberekért, majd feltámasztja, majd felviszi a mennybe, igaz előtte még egy istállóba meg is születik.
    De hogyan is lehet Isten Fia József és Mária gyermeke, és még József nem is érintette Máriát?
    Ez nem egy olyan történet forgatókönyve, amit az emberi logika jól megért, könnyen emészthetőnek, érthetetlen dolgok értelmes magyarázatának tart. Ez nem az "istenek haragja a villámlás" magyarázat... Ha valaki a nem érthető dolgokra érthető magyarázatot gyártott volna, nem ezt vette volna elő, sőt, ha mégis így tett volna, kizárt, hogy mások átvették volna, mint hihető, érthető választ a felvetett kérdésekre.
    Még hogy az Isten magát bünteti az ember helyett... És hogy is van az a Szentháromság, egy örök Isten?
    Komolyan elhiszed, hogy a kereszténység egyfajta magyarázat a világ nem érthető dolgainak megértéséhez?
    :)
    Szerintem ezt a sztereotípiádat revideálnod kellene.
    :)

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz #40553216 #17820 üzenetére

    Pedig olyan elmélet is van, hogy Márk evangéliumának az alapja Markión evangéliuma, vagyis inkább tanai voltak. Ráadásul az ő eszméinek terjedése okán fogott bele nagy buzgalommal az ősegyház a saját kánonjának a kialakításába.
    Márk evangéliuma isz.60-70 között születhetett, Markion pedig isz 75-ben (Wiki) született. Tehát nem sok valóságalapja lehet ennek az elméletnek.
    A mondatod második fele is csak részben igaz. Markion igazi antiszemitaként úgy válogatott a meglévő újszövetségi iratokból, hogy abból Jézus zsidó származása ne derüljön ki. Így nem volt kedves neki az akkor már meglévő és a korai keresztény gyülekezetek szintjén legitim, összes ma is olvasható újszövetségi könyvből pld a Máté evangéliuma, de feltehetően a Zsidókhoz írt levél sem.
    Az Isten üzenetének nyilvánvaló torzítása, meghamisítása ellen számos hitvédő lépett fel. Ezen fellépések egy része a bibliai könyvek legitimációjára is vonatkozott, amit persze nevezhetünk kanonizációnak is, a másik része pedig a hitvallások megfogalmazásához vezetett, hogy így kerüljék el a hamis tanítások térnyerését.

    Azért lassan kétezer éve mégis próbálkoznak ennek (a Biblia) alapján magyarázni sok mindent. Akár a sokat el is hagyhatod. Ezt a próbálkozást pedig úgy hívják: teológia. A teológia nem az érthetetlen társadalmi és természeti jelenségek, események magyarázatát hivatott elvégezni. A teológiai tudomány alapvetően Istennel, a kijelentésével és az Isten és ember kapcsolatával foglakozik. A görög szóösszetétel is ezt mutatja. Theosz-Isten, Logosz-Isten kinyilatkoztatása, kijelentése.

    Csakhogy a Bibliában sehol nincs szó Szentháromságról.
    Attól, hogy egy fogalom direkt módon nem jelenik meg, indirekt módon benne lehet. Számos olyan irodalmi alkotást lehetne találni, ahol indirekt módon egyértelműen megfogalmazódik az, ami közvetlenül nem hangzik el egyáltalán.
    Bibliai történet is van ilyen, pld Eszter könyve, ami végig Isten gondviseléséről szól, de ez direkt módon sehol nem jelenik meg.
    A Szentháromság fogalom valóban emberi kitaláció... Maga a fogalom, de a mögöttes tartalom a Bibliából van merítve. Mert Isten úgy jelenti ki magát egyrészt, mint Atya Isten, máshol, mint Fiú Isten, megint máshol, mint Szentlélek Isten, vagy Szentszellem.

    Ahonnan sokáig semmi anyag nem volt, csak az "elleniratok", az eltelt idő és az egyház (itt spec a katolikus) tevékenysége majdnem teljes sikerrel járt. És ezeknek valóságtartalmát most csak azért nem hinnéd el, mert már más van a fejedben. Ezt nem értem.
    Elleniratok létezéséhez szükséges, hogy az irat is létezzen. És ez így is volt. Ha te elleniratok alatt a nem kanonizált könyveket érted, akkor azok bizonyíthatóan jó száz évvel később születtek, mint a kanonizáltak, esetenként még később.

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz #40553216 #17823 üzenetére

    Sajnos belehúztam egy összetett, és a szemem előtt burjánzó, több, új és új felvetéseket megjelenítő vitába.
    Ezekre mind most nem tudok reagálni, mert táborba megyek, és arra készülök... de megjegyzem, hogy a Wiki-t azért emeltem ki, mert egy ismert információforrás. Markion születését nem a wiki döntötte el, idézhettem volna történészeket is. Csak úgy gondoltam elég, ha egyértelműen látható, hogy az újszövetség legfontosabb iratai Markion születésekor már le voltak jegyezve. És igen, Márk nem foglalkozik Jézus zsidó származásával, mert ez az evangélium nem a zsidóknak íródott, és a nem zsidó keresztényeknek semmit, vagy inkább nagyon keveset jelentett Jézus nemzetségtáblázata. Márkra különösen jellemző, hogy belecsap a lecsóba, Jézus születése sem fér bele az evangéliumába, gyakorlatilag Jézus munkásságának kezdeténél veszi fel a fonalat.
    De ez nem mond ellent Máténak, elég sok a közös rész a két, Lukáccsal együtt a három szinoptikus evangéliumban.
    Az antiszemita kifejezést pedig én sem a 20-21 századi értelembe vettem, vállalom szavaim, még ha ezzel túlzásba is estem...

    A dogmatika és a hitvallások nem Bibliának ellentmondó dolgok. Sőt pont a Biblia alapján születtek. Pont azért, hogy egyértelműen el lehessen határolódni olyan tévtanításoktól, amik csak egy kicsit tévesztenek célt.
    És ennyi bőven elég, hogy célt tévesztetté váljon az ember.
    Azokat az alaptanításokat, amiket én is, és az az egyház vall. amiben én szolgálok, felvállalom, és bibliásnak tartok.
    Nem megyek bele az eleve elrendelésbe, mert ez a terület annyi értelmezést kapott, ahányan nyilatkoztak róla, még csak nem is alaptanítás. Testvérnek tartjuk pld a baptista testvéreket is, annak ellenére, hogy nem hisznek a reformátusok által megfogalmazott kb 150 féle megfogalmazásnak.
    Persze nekem is van az eleve elrendelésről elképzelésem, a fogalom maga szerepel is a Bibliában, de ezzel most nem fárasztalak... :) Nem alaptanítás, nem üdvkérdés...

    A teológiás témát meg nagyon lezárnám. Te bejelentkeztél egy már folyó vitába, és talán nem vetted fel teljesen a fonalat. A vita onnan indult a részemről, hogy egy felvetésre reagáltam, mi szerint a vallások alapja a nem érthető természeti, társadalmi jelenségekre való megnyugtató válaszadás. Ehhez képest a kereszténység nem erről szól. Sok esetben a Biblia olyan kérdéseket vet fel, hagy nyitva, amire nincs pontos válasz, olyan társadalmi kérdésekre nem válaszol, amire szeretnénk esetenként, és olyan válaszokat ad bizonyos helyzetekben, amit nem tartunk emberileg logikusnak, racionálisnak, az emberi etika alapján elfogadhatónak. Amennyiben a Biblia és a kereszténység bizonyos összeesküvő, vagy a világ kérdéseire nagyon válaszolni akaró emberek műve lenne, akkor "jobban" lenne megszerkesztve. Akkor figyelembe vették volna, hogy a görögök ne tartsák bolondságnak, a zsidók ne botránkozzanak meg rajta, akkor jobban ügyeltek volna a korszellem igényeire.... és ma is könnyebb lenne értelmezni. Olyan jó lenne pld, ha tudnám, hogy mit kell cselekednem, hogy jó legyek Istennél... olyan jó lenne, ha lenne egyfajta szerződés, amit ha betartok, akkor Ő nem tart be nekem. És milyen gáz, hogy nem ad ilyen egyértelmű használati utasítást az életre, hanem önálló gondolkozást, önálló döntéseket vár tőlünk...
    Persze most ne értelmezd úgy az utóbbi mondataim, hogy tényleg az lenne a jó... Emberileg talán, hiszen ilyen keretek között éljük az életünk nagy részét. De az életnek az a része, amit nem munkaszerződés, nem a KRESZ, a PTK, BTK határoz meg ... nos az a legszebb és a legizgalmasabb... a párkapcsolat, a családi kötelék, a barátok stb...
    Nos hasonlóan érzem, hogy értékesebb az a kapcsolat, amit Istennel nem szerződve, hanem szövetségben élek... "rokoni" kapcsolatban.

    Sajnálom, most erre tellett. Az angolom nem túl jó, lehet, hogy ezzel csalódást okoztam, de nem tudok érdemben hozzászólni az idézeteidhez annak ellenére, hogy nagyjából megértettem. És még mielőtt rákérdeznél a latinom sem az igazi, meg az ógörögöm se... a héberről nem is beszélve. Ez van... de igyekszem más oldalról pótolni a hiányosságaim...

    Jön most nekem a tábor, és kb 10 nap múlva, ha még aktuális, boncolgathatjuk a képességeim és tudásom korlátait feszegetve a témát...

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    Négyszáz fős táborból jöttünk haza tegnap a feleségemmel. Nagyon jó volt. Kb olyan, mint Jézussal fenn a megdicsőülés hegyén :). Már kerestem a sátorhelyet magunknak.
    Sok fiatal hozott döntést Jézus mellett. Jó volt látni, hogy Isten meg tudja adni nekik azt, amit az istentelen világtól eddig szinte soha nem kaptak meg: a személyes figyelmet és szeretetet... Isten személyes figyelmét és szeretetét.
    Tartalmas és gazdag hét után beleolvastam a hozzászólásokba (felületesen, mobilról követgettem eddig is), hát nem semmi... demagógia, kötözködés, pellengérre állítás....
    Nem is nagyon fogok ebbe belefolyni. Isten országának építését nem szolgálja az értelmetlen akadémikus vitatkozgatás. Az energiáim jelentős részét eddig sokszor lekötötte, hogy igyekeztem komolyan venni azokat, és válaszolni a kérdéseikre, akik engem gyakran hülyére vettek. Sebaj. A lényeg, hogy ennek nincs sok értelme...
    Így arra gondoltam, hogy amennyiben értelmes kérdés érkezik, és tudom a választ, reagálok, de értelmetlen, mások lelki frusztrációit levezető vitáknak nem kívánok részese lenni többé.
    Aztán ki tudja.... De most másra szeretném az időm , energiám szánni... :)

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz #40553216 #17867 üzenetére

    Nem értettem akkor sem, mikor felvetetted. Ez már egy interpretáció. Nem az alap. Ha valaki feldolgozza a Rómeó és Júliát, teljesen a saját fantáziája szerint, nem nagyon kérhetjük számon ezt Shakespeares-től már ha ő írta.... Az interpretációk mindig az adott korról mondanak el dolgokat inkább...
    Én pedig nem vagyok se történész, se képzőművész, se művészet történész... és nem is kívánok belekontárkodni ebbe. Nekem nem igazán mondanak bármit is a képek... sajnálom. Talán, ha valaki elmagyarázza, akkor tudok reagálni erre.

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    Az Isten megteremtette az embert arra, hogy legyen, aki vigasztal, hogy legyen, aki a másiknak segít. Csak az ember sokszor, nagyon sokszor nem lát túl magán. Itt a jólétben számon kérjük Istenen, hogy nem segít, miközben ott a lehetőség, hogy akár mi magunk segítsünk. A mai napig igaz, hogy a világ lakosságának a 20%-a rendelkezik a világ javainak 80%-val. Ezt nem az Isten alakította így, hanem az emberi önzés. Ha csak annyi valósulna meg, hogy ez a 20% képes lenne arányosan birtokolni a javaikat, már jobb lenne a helyzet...
    Belátom, hogy könnyebb Istent fikázni, és a felelősséget másra áttolni... még innen a viszonylagos jólétben is, mint felmérni a lehetőségét annak, hogy én, te... stb mit tehetnénk. A fikázással csak egy gond van... a probléma ezzel nem oldódik meg... Böjte Csaba nem fikáz, hanem tesz, mert látja, hogy Istentől sokat kapott, és ebből sokat tud adni...

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz llll #17887 üzenetére

    Szerintem Böjte Csabát kellene megkérdezni, hogy kitől van az, amitől segíteni tud. :) Van olyan értelmes, hogy erre korrekt választ tud adni.
    Az tény, hogy a nyomor nagy része teljesen megszüntethető lenne abban az esetben, ha az emberek könnyebben tudnának adni, mint birtokolni.
    Most olvastam egy 20 században praktizáló orvosról, aki Indiában leprásokat gyógyított... Nem csak a betegséget okozó kórokozót irtotta ki, hanem sebészeti eljárásokat is kidolgozott, hogy az elhalt izmok, csonkolt végtagok újra életre keljenek. Rájött arra, hogy a teljes élethez nem kell sok pénz. Nagyon egyszerű körülmények között élt Indiában és jól érezte magát. Ő aztán látott szenvedést, ő aztán látott kétségbeejtő helyzeteket. De életét úgy foglalta össze, hogy többet ért a brit professzori kör tagsága helyett, a gazdagság, jómód helyett kapott sok érték, amit a szenvedő embereken keresztül kapott.
    Meg volt a lehetősége a hírnévre. A kidolgozott eljárásai a neve alatt híresültek el a sebészetben, és a tapasztalatait, módszereit a mai napig alkalmazzák. De neki többet ért mindennél az indiai ott tartózkodás. Ebből merítkezik mind a mai napig.
    Természetesen ez az ember is meg van fertőződve a kereszténységgel, és Istenre keni a képességét, Istent teszi felelőssé azért, hogy gyógyítani tud.

    A többiről később...

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz llll #17887 üzenetére

    Az emberek nem a szabad akaratukból váltak ilyenekké, mert én úgy látom, hogy csak kevés ember akar tudatosan gonosz lenni, csak kevés embernek erény az önzés, a pénz és hatalom imádata.
    Az emberek azért viselkednek mégis úgy, mert a bűn ott van az életükben. Elszakadtunk Istentől, és ez az állapot, amit a Biblia céltévesztettségnek, bűnnek nevez. Erre rakodnak rá a bűneink, nincs nagyon jobb szó rá a magyarban, talán a vétek, amivel a cselekvéseinket vagy éppen a cselekvéseink hiányát lehet címkézni.
    Az ember nem akar rossz lenni általában, sőt szabadulni szeretne tőle, szerintem jó kép erre a a szenvedélybetegségeket jellemző állapot, amikor az ember le akar szokni, el akarja hagyni, de van egy erősebb hatalom, ami betöri újból és újból a szabadulni vágyó akaratot.
    És persze van, amikor álarcokkal és nem szabadulással akarjuk leplezni a bűneinket.
    Elég izgalmas téma, de most nem szánnék erre több időt.
    Az ember élete az elszakítottság miatt megromlott, nem tud nem bűnben élni, a legfényesebb jó cselekedetek mögött is árnyék húzódik meg még akkor is, ha nem vesszük észre.
    Lehet úgy válaszolni erre, hogy tüneti kezelésbe kezdünk. Számos emberi erény, önfeláldozó viselkedés, hősies magatartás, tett forrása az igyekvő ember, de Isten ennél jobbat szeretne nyújtani. Nem tünteti kezelést akar adni, hanem helyre szeretné állítani a kapcsolatot magával. És ebben nem ismer határokat.
    A szenvedés a bűn következménye, és nem lesz jobb az ember élete, ha ezeket ki akarja küszöbölni. A XXI. század erről szól. Ne akarunk éhezni, fázni, félni a sötéttől, nem akarunk egyedül maradni, nem akarunk fájdalmat érezni. Szeretnénk, ha elfogadnának, ha elismernének, és mégis a nyugati civilizáció szenved a dekadenciától. Pont a leprásokkal foglalkozó orvos és más mély szegénységben élőkkel foglalkozó kutató pszichiátert is idézhetnék, fogalmazta meg, hogy a szenvedő emberek sokkal ritkábban dekadensek, int a szenvedést minden erejével kerülő modern társadalmak sikeres szörfösei.
    Én úgy látom, hogy a szenvedést elkerülő ember önemésztő lelki szenvedést vesz magára sok esetben, mert a probléma nem a szenvedés tényében van (lehet, hogy ez nagyképűnek hangzik, sőt talán hiteltelen is, mivel én nem sokat szenvedtem eddig, de ismerek sok olyan embert, aki szenvedés után ezt ki tudta mondani), hanem az Istennel való kapcsolat hiányában. Egy balesetet szenvedett vájár mondta: Jobb nekem tolókocsival az Úrral lenni közösségben, mint egészségesen, de elveszetten. (Nem szó szerinti idézet).

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz llll #17890 üzenetére

    Önámítás? Ez akár téged is érinthet. Ott tartunk, hogy valóságos-e, amit tapasztalunk, vagy csak ámít minket valaki. Amennyiben nincs Isten és kísértő, akkor önámítás, amennyiben van, akkor valaki ámít... Ez se pro, se kontra nem bizonyítható, így én végső érvként sem fogom bizonyítékként tekinteni sem a saját, sem mások megtapasztalásait sem, és másoktól sem fogom elfogadni a vélt cáfolatukat. Nem bizonyítható se pro se kontra. Erre talán a legjobb szó a hit. Egyesek hisznek a Teremtőben, mások pedig abban, hogy az egyesek ön-ámítják magukat.

    vhol nyilván mindenki aki gyógyításra teszi fel az életét örömöt talál abban, hogy képes segíteni másokon
    Ez szerintem nem annyira evidens, mert nem mindegy, hogy hol és kiket. Tiszteletem az orvosoké, de általában az orvos azt szeretné, hogy a gyógyításából jól, nagyon jól megéljen, álljanak rendelkezésre számára a legjobb, legkorszerűbb gyógyszerek és eszközök, legyen biztosítva egyfajta karrier számukra, és persze fontos a gyógyítás is.
    Nos az általam példaként hozott orvos számára ezek közül Indiában a gyógyítás kivételével semmi sem állt rendelkezésre. Ezért ne becsüljük le egy egyszerű magyarázattal a doki önálló döntését.

    sztem a döntő többségüket azért csak nem kényszeríti senki, hogy mondjuk alkoholista, vagy drogos legyen Ezzel nem értek egyet. Az ember nem ébred úgy egy reggel általában, hogy most alkoholista akarok lenni, nyomorult drogosként akarok a saját hányadékomban megfulladni.
    Az, hogy nem tartanak sok esetben fegyvert a leendő szenvedélybeteg fejéhez, még nem csupán a szabad döntésen múlik, hogy valaki alkesz lesz vagy sem. Az alkoholista szülők gyereke sajnos jó eséllyel alkesz lesz, a gyerek kori bántalmazást rendszeresen elszenvedők között is sokan. Feldolgozhatatlan lelki traumák is ide vezethetnek, a közösség sodró hatása is, a megfelelni vágyás... ezer oka lehet, ami csorbítja a szabad akaratot.
    Látom, hogy neked vesszőparipád a szabad akarat, de én ilyenformán nem hiszek ebben. Én azt látom, hogy az emberek sokasága inkább sodródik. És keresztényként azt látom, hogy az Istentől való elszakítottságunk miatt csak Isten kezdeményezésére tudunk csak kapcsolatba kerülni vele, és ez a kapcsolat tehet szabaddá... úgy hogy Istentől függünk.

    gondolok itt arra, hogy isten szerint nagyjából arról van szó a bibliában leírtak szerint, hogy a teremtményei nem tudták kellőképpen értékelni a jót
    de hogy a fenében is tudnák a rossz, mint viszonyítási alap megléte/megtapasztalása nélkül??

    Nekünk ezzel nem kellene törődni. Isten a jó és a rossz (etikai értékrend) meghatározásának alfája és ómegája. A bűneset pont arról szól, hogy az abszolút Istentől való etikai értékrendet lecseréljük viszonylagos "emberire". Mi magunk akarjuk eldönteni, mi (nekünk) a jó és mi a rossz. És elég sanszos, hogy az adott helyzetben rosszul döntünk... pld, mert elfogultak vagyunk, mert nem látjuk a döntéseink következményét, mert meg vagyunk vezetve stb...

    "és nem lesz jobb az ember élete, ha ezeket ki akarja küszöbölni"
    hogy-hogy??
    akkor ne is törekedjek rá??

    Amikor fáj a fejem, fájdalomcsillapítót én is veszek be, mert a tüneti kezelés is kezelés, bár a baj okát ez nem kezeli. Nem gondolom, és nem is sejtetem, hogy nem kell semmit sem tenni, a tüneti kezelés is jó valamire. Én azt állítom, hogy a megoldáshoz ennél mélyrehatóbb változásokra van szükség... Szükség van a megtérésre, az Isten és ember kapcsolatának helyreállítására.

    véletlenül sem kigúnyolni akarom a szerencsétlent, de van más választása?
    Igen, van más választása. Lázadhat, feladhatja, megkeseredhet, belebetegedhet lelkileg. De az elég szembetűnő, mikor valaki pld egészségesen iszik, mert elviselhetetlennek érzi az életet, bénán pedig Istent dicséri a szabadításért...

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz BoB #17898 üzenetére

    Akinek csak egy linkre telik, az ne várjon választ... :N

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz BoB #17902 üzenetére

    A hozzászólásod alapján azért nem vitatkozol, mert üres halmazból csak mások gondolatait tudod belinkelni. De azért köszi, hogy gondolsz a bizonytalanokra. :)

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz BoB #17904 üzenetére

    Te írtad: "Hozzászólni érdemben nem tudnék mert egyrészt nem ismerem a Bibliát annyira"
    Az üres fejet te találtad ki, nem én mondtam...

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz BoB #17907 üzenetére

    Örülök, hogy nem haragszol, lehet, hogy csípősen fogalmaztam, de önmagában egy link nagyon kevés. Ez kb olyan: "A kereszténység hülyeség, másoktól hallottam".
    Szerintem nem felesleges keresztény emberrel beszélgetni a hitről. Számos sztereotípiát szét lehet rombolni.
    Pld a pápa által vezetett katolikus egyház nem egyenlő a kereszténységgel. A pápa nem minden keresztény felekezet lelki vezetője, és nem azért mert durcásak vagyunk rá, hanem azért, mert sokan nem vagyunk katolikusok....

    [ Szerkesztve ]

    www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák