Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • kymco

    veterán

    válasz llll #17890 üzenetére

    Önámítás? Ez akár téged is érinthet. Ott tartunk, hogy valóságos-e, amit tapasztalunk, vagy csak ámít minket valaki. Amennyiben nincs Isten és kísértő, akkor önámítás, amennyiben van, akkor valaki ámít... Ez se pro, se kontra nem bizonyítható, így én végső érvként sem fogom bizonyítékként tekinteni sem a saját, sem mások megtapasztalásait sem, és másoktól sem fogom elfogadni a vélt cáfolatukat. Nem bizonyítható se pro se kontra. Erre talán a legjobb szó a hit. Egyesek hisznek a Teremtőben, mások pedig abban, hogy az egyesek ön-ámítják magukat.

    vhol nyilván mindenki aki gyógyításra teszi fel az életét örömöt talál abban, hogy képes segíteni másokon
    Ez szerintem nem annyira evidens, mert nem mindegy, hogy hol és kiket. Tiszteletem az orvosoké, de általában az orvos azt szeretné, hogy a gyógyításából jól, nagyon jól megéljen, álljanak rendelkezésre számára a legjobb, legkorszerűbb gyógyszerek és eszközök, legyen biztosítva egyfajta karrier számukra, és persze fontos a gyógyítás is.
    Nos az általam példaként hozott orvos számára ezek közül Indiában a gyógyítás kivételével semmi sem állt rendelkezésre. Ezért ne becsüljük le egy egyszerű magyarázattal a doki önálló döntését.

    sztem a döntő többségüket azért csak nem kényszeríti senki, hogy mondjuk alkoholista, vagy drogos legyen Ezzel nem értek egyet. Az ember nem ébred úgy egy reggel általában, hogy most alkoholista akarok lenni, nyomorult drogosként akarok a saját hányadékomban megfulladni.
    Az, hogy nem tartanak sok esetben fegyvert a leendő szenvedélybeteg fejéhez, még nem csupán a szabad döntésen múlik, hogy valaki alkesz lesz vagy sem. Az alkoholista szülők gyereke sajnos jó eséllyel alkesz lesz, a gyerek kori bántalmazást rendszeresen elszenvedők között is sokan. Feldolgozhatatlan lelki traumák is ide vezethetnek, a közösség sodró hatása is, a megfelelni vágyás... ezer oka lehet, ami csorbítja a szabad akaratot.
    Látom, hogy neked vesszőparipád a szabad akarat, de én ilyenformán nem hiszek ebben. Én azt látom, hogy az emberek sokasága inkább sodródik. És keresztényként azt látom, hogy az Istentől való elszakítottságunk miatt csak Isten kezdeményezésére tudunk csak kapcsolatba kerülni vele, és ez a kapcsolat tehet szabaddá... úgy hogy Istentől függünk.

    gondolok itt arra, hogy isten szerint nagyjából arról van szó a bibliában leírtak szerint, hogy a teremtményei nem tudták kellőképpen értékelni a jót
    de hogy a fenében is tudnák a rossz, mint viszonyítási alap megléte/megtapasztalása nélkül??

    Nekünk ezzel nem kellene törődni. Isten a jó és a rossz (etikai értékrend) meghatározásának alfája és ómegája. A bűneset pont arról szól, hogy az abszolút Istentől való etikai értékrendet lecseréljük viszonylagos "emberire". Mi magunk akarjuk eldönteni, mi (nekünk) a jó és mi a rossz. És elég sanszos, hogy az adott helyzetben rosszul döntünk... pld, mert elfogultak vagyunk, mert nem látjuk a döntéseink következményét, mert meg vagyunk vezetve stb...

    "és nem lesz jobb az ember élete, ha ezeket ki akarja küszöbölni"
    hogy-hogy??
    akkor ne is törekedjek rá??

    Amikor fáj a fejem, fájdalomcsillapítót én is veszek be, mert a tüneti kezelés is kezelés, bár a baj okát ez nem kezeli. Nem gondolom, és nem is sejtetem, hogy nem kell semmit sem tenni, a tüneti kezelés is jó valamire. Én azt állítom, hogy a megoldáshoz ennél mélyrehatóbb változásokra van szükség... Szükség van a megtérésre, az Isten és ember kapcsolatának helyreállítására.

    véletlenül sem kigúnyolni akarom a szerencsétlent, de van más választása?
    Igen, van más választása. Lázadhat, feladhatja, megkeseredhet, belebetegedhet lelkileg. De az elég szembetűnő, mikor valaki pld egészségesen iszik, mert elviselhetetlennek érzi az életet, bénán pedig Istent dicséri a szabadításért...

    www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák