Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Mr K

    senior tag

    válasz Kékes525 #59105 üzenetére

    Az "együttélésnek" is vannak gazdasági következményei.

    Pl. briteknél fél éve a kórházi ágyak legalább 25%-át covidosok foglalják el (omikron hullám alatt felmehetett 50% fölé). Azaz a az egyéb ellátások szintjét szeretnék fenntartani (briteknél egyre hosszabbak a várólisták), akkor jelentősen növelni kell(ene) az egészségügyi kiadásokat. Ami sok pénz.

    Ha évente egyszer-kétszer a munkaerőnek akár csak a fele megfertőződik (mint ahogyan azt jósolják), az azt fogja eredményezni, hogy jelentősen emelkedhet a táppénzes napok száma. (Igaz, hogy sokan könnyen átvészelik, másoknál viszont a felépülés hónapokig tarthat.)

    Nagy kérdés, hogy mi lesz hosszú távon. A fertőzések mérhető százaléka (tegnapi link szerint akár 10-50) eredményez long covidot, ami kihathat a munkaképességre is, azaz tartósan (fél évtől a "nem tudjuk még, hogy meddig" is) kieshetnek emberek a munkából. Nagyon keveset tudunk még arról is, hogy a sorozatos fertőzések hogyan hatnak az általános egészségi állapotra. (Szintén a tegnapi link szerint a Covid a fertőző betegségek azon csoportjába tartozik, amelyek tartós egészségromlással járhatnak.) A (részlegesen) rokkant munkaerő pedig nem csak hogy nem termel, hanem növeli a szociális kiadásokat is.

    Szóval én még nyitva hagynám a kérdést, hogy hosszabb távon a brit vagy a kínai stratégia lesz-e a kifizetőbb. (Már ha a kínaiak tartósan képesek lesznek vírusmentesen tartani a lakosságot.)

    A nem igazán tudományos "mi lett volna ha" felől közelítve a kérdést, én már nem egy helyen olvastam azt a véleményt, hogy ha az egész világ átvette volna a kínaiak 2020 februárja utáni hozzáállását, akkor talán mostanra el is felejthettük volna a járványt.

    ''The third planet is incapable of supporting life. Our scientists have said there's far too much oxygen in their atmosphere.''

Új hozzászólás Aktív témák