Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • ncc1701

    veterán

    válasz bkercso #22 üzenetére

    Nálunk ez olyan szitu volt, h 2/3 örökségünk volt, amitől próbáltunk szabadulni. Az 1/3 tulaj pedig egy alkesz tanárnő, és két 4x éves gyereke, akik rajta élősködnek a mai napig, egyik sem dolgozott egy percet sem. A gyerekek ellen volt 8 napon túl gyógyuló feljelentés, mikor megverték a szüleiket, csak azok visszakoztak, nem akarták, h a gyerekeknek priusza legyen. A két gyerek között pedig érvényes távolságtartási végzés van. Na, próbáltunk mindent, osszuk meg valahogy a tulajdont, csináljunk róla papírt, de nekik csak az volt a jó, ha övék a 2/3 rész, miént az 1/3-ad. Nem tudom, honnan volt pénzük, de havonta jött 1 ügyvédi levél kb bármiről. Hogy csináltassuk meg a háztetőt, kerti csapot, bármi, pedig mi csak szabadulni szerettünk volna a szituból. Hogy zárjuk el a fűtést a mi részünkben, mert mi lesz ha felrobban. Beszélni nem lehetett vele, ez az a sunyi ember, aki nem néz az ember szemébe, hanem mellé, és csak öregekkel/nőkkel szemben erős. Akkor telt be a pohár, mikor kicserélte a tulajdonrészünkön a zárat. Kimentünk asszonnyal, anya becsöngetett, kijött, mert azt hitte egyedül van, láttam anyán, h megijedt, szóval kijött az ajtón, elkaptam a torkát, és kapott párat (tanú nem volt, nyoma nem volt, csak kicsit bepirosodott neki ez-az). Na, onnantól neki is kellemetlen volt a szitu, és ők is szabadulni akartak. Végül így ahogy volt, szarosan fél áron el tuduk adni egy roma családnak. :)
    Nem értem mai napig. Van, aki tényleg csak a pofonból ért. Évekig próbáltuk szép szóval. Anya már elkezdett altatókat is szedni, h tudjon aludni, állandóan tiszta ideg volt, már voltam úgy is vele, h inkább ajándékozzuk nekik, nekem annyit nem ér az egész, de gondolom erre mentek...

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák