- Motorola Edge 40 neo - színre és formára
- Milyen okostelefont vegyek?
- iPhone topik
- DIGI Mobil
- Motorola Edge 40 - jó bőr
- Garmin Forerunner 255 Music - nem csak futóknak
- Xiaomi Smart Band 8 - folyamatosan
- Itt az első kép a 2024-es Nokia 3210-ről
- Google Pixel 8 Pro - mestersége(s) az intelligencia
- Redmi Note 10 Pro - majdnem minden stimmel
Hirdetés
-
Piacvezető tandem OLED panellel érkezik az iPad Pro
ma Sokat kellett várni az első OLED képernyős Apple táblagépre, állítólag megérte.
-
Kicsit extrémre sikerült a Hyte belépője a készre szerelt vízhűtések világába
ph A cég megoldása centralizált vezérelhetőséggel, masszív radiátorral és robusztus ventilátorokkal igyekszik vásárlásra csábítani.
-
AMD Radeon undervolt/overclock
lo Minden egy hideg, téli estén kezdődött, mikor rájöttem, hogy már kicsit kevés az RTX2060...
Új hozzászólás Aktív témák
-
Érdekes kérdés ez.
Amióta az eszemet tudom - najó... ez hülyeség, most se tudom még. Szóval, amióta eszembe ötlöttek ilyetén gondolatok, mindig is feleség, gyerekek volt a célom.
De, tényleg. Már az első igazán komoly kapcsolatomat is úgy képzeltem(-tük) el, hogy mi aztán ásó, kapa, nagykaland.
15 évesek voltunk, ami mostanra nyilván vicces kissé. Ám, úgy vélem, ha rajtam múlott volna, akkor most a grill mellett söröznék a fiammal és a szemem sarkából figyelném, ahogy a szememfénye kisjányom combját cirógatja az a pernahajder fickója, Sipi meg: Apjuk, nem kéne még megforgatni a husit?... :)Aztán, persze jöttek-mentek a nagyobbnál nagyobb Ők. Szép pillanatok, vágyak, tervek, majd jó nagy csalódások. Amik után megfogadja az ember fia, hogy én aztán szerelmetes soha többé! De, nyilván ez nem így működik. Ideig-óráig le lehet korlátozni aggyal a szívet, de parancsolni nem lehet neki. Szóval, újra meg újra beleléptem ugyanabba a folyóba.
Viszont, jó néhány évvel ezelőtt az elgondolásom erről a témáról, vett egy 540 fokos fordulatot és eljutottam oda, hogy se oldalbordát, se utódot nem akarok már.
Rájöttem, hogy velem van a gond, nem nekem való ez, alkalmatlan vagyok rá. (Vagy csak nem találtam rá arra, akivel...)
Na, meg erre a világra gyereket inkább nem, illetve ami még lényegesebb, már nem akarom. Beleszoktam az egyedüllétbe és egyáltalán nem hiányzik, hogy alkalmazkodnom kelljen bárkihez is. A felelősség meg aztán pláne nem. Mert, amit 'megszelidítettél' ugye... Neeem, köszi de nem.
Nyilván soha ne mondd, hogy soha, mert soha nem tudhatod. Ám, tudatosan küzdök ellene. Ha, valami komolyabbat kezdek érezni: C'est la vie!A csemetékkel egyébként jól elvagyok. És általában ők is velem. A másfél éves unokahugyim egy kis tündér, amolyan Demóna-féle, de na. :)
Vizont, pár együtt töltött nap után, lemállik a cukormáz és képes lennék agyhúgykövet kapni egyes helyzetekben. És már a gondolata is elborzaszt, hogy nekem ezt napi 24, évi 365-ben...?! No-way!
Persze, a saját véred más. Gondolom.Oh, természetesen a bejegyzést is megolvastam és minden tiszteletem Egér uram! :)
...elmúlik...
-
-
válasz Vakegérke #50 üzenetére
Erről,mármint a minek, miként neveljem a csemetet, beszélgettünk hugival sokat.
Valahol korábban már említettem, hogy taposós kis getzinek avagy egy elfogadó luvnyának
Előbbi ugye sanszosan sikeres leszen, ha jó helyen és időben.
Elvektől mentesen teszi, ami kell.
És van a másik......elmúlik...
-
-
válasz Vakegérke #67 üzenetére
Nos, igen. Ámbátor szerintem - mint kivülálló -, manapság ez nem egy könnyű feladat és nem is túl népszerű.
Mondjuk, úgy en-bloc egyáltalán a nevelés nem túl népszerű elfoglaltság.(#68) pusszycat:
A sport az valóban fontos és jó dolog.
Alig várom, hogy taníthassan kosarazni....elmúlik...