Új hozzászólás Aktív témák

• #17 Dany007 veterán

  Új Válasz 2012-08-11 11:16:53 #17

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dany007

  veterán

  Én is csak azt tudom mondani, hogy nem vagy egyedül!
  Kemény dolog ez. Nekem is volt kb 2-3 évvel ezelőtt. Engem is bevitt a mentő, de nem vizsgáltak ki. Azt mondták semmi bajom. Pedig a nálad leírtaknál nekem durvább volt 1-1 roham.

  Aztán valamelyik doki megemlítette, hogy ez lehet h pánik. Utánaolvastam és magamra ismertem... =/

  A kiváltó oka egyszerű. Nincs mit részletezni rajta. A stressz. A hosszan tartó, erős stressz.
  A gyógyszer jó dolog. Én több, mint egy évig szedtem Xanaxot. 0,5mg-osat. Napi kétszer. Jó volt. Eleinte én is Frontint szedtem, 0,25mg-osat. Az is jó volt. Viszont volt olyan rohamom, amikor 1db Frontin nem volt elég! Na az nagyon gázos volt. Nagyon megdöbbentem, hogy már fél órája bevettem és semmi javulás mi lesz már...?
  Aztán bevettem még egyet. És minden rendbe jött.

  Vigyázni kell, mert pillanatok alatt rá lehet szokni. Lelkileg és fizikailag is. Én pl éveken át nem mertem elindulni anélkül, hogy ne lett volna nálam egy doboz Frontin. Mikor elkezdtem leszokni az is durva volt. Ugye tudatában van az ember, hogy hoppá ezt az adagot most nem vette be vagy épp kisebb adagot vett be. Na és ez már épp elég ahhoz, hogy kiváltsa a pánikot még ha ok nem is lenne rá. Szóval nehéz de megoldható.

  Én teljesen magamtól szoktam le róla. A 2x 0,5-öst felváltotta az 1x 0,5. Majd ezt a sima 0,25-ös frontin 2x egy nap. Aztán már csak fél adag. Aztán már csak egyszer egy nap... Aztán már csak fél adag egyszer... Aztán semmi. Illetve nem semmi, hanem még akkoris pár naponta bevettem 1-1 feles adagot. Majd később már csak hetente egy adagot, végül havonta... Aztán jött a semmi. Szóval nem kis dolog, rengeteg idő.

  Egyébként azt még érdemes megjegyezni, hogy ezt senki nem tudja elképzelni milyen addig amíg meg nem tapasztalja saját maga. A "kívülállóknak" fogalma sincs róla, hogy ez milyen, mennyire durva. A névválasztás is rossz. Hiszen a pánikbetegségről mindenki azt hiszi, hogy bepánikol az ember és ennyi. Holott ez azért ennél sokkal több, sokkal durvább. A pánikolást manapság amúgyis sokan elkönyvelik gyerekes nyavajgásnak vagy hasonlónak. Plusz ha dokihoz mész valamivel és elmondod, hogy pánikbeteg vagy ad egy kis nyugtatót és elküld a picsába. Tehát ezzel is vigyázni kell.

• #28 Dany007 veterán

  Új Válasz 2012-08-11 17:01:47 #28

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dany007

  veterán

  Hát engem pl kb sehogy. Nagyjából ua a tunetekkel vittek be engem id, mint a cikkirot.
  Ket oraval es egy infuzioval kesobb elkuldtek h nincs semmi bajom.

  A cikkironal meg ha jol olvastam 6 napig volt bent. Hasi ultrahhang ekg meg egyebek... Azert ez inkabb nevezheto kivizsgalasnak, mint ami nalam volt.

• #40 Dany007 veterán

  Új Válasz 2012-08-11 20:00:22 #40

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dany007

  veterán

  Én is egyetértek. Fórumtársak mondjuk biztos nem rosszindulatból mondják amit. De tény, hogy aki még nem élt át ilyet annak fogalma sincs róla milyen. És az sem mindegy mit élsz át. Egy kis stressz egy kis ez egy kis az még ló...ar.

  Én is csak lestem mikor újra előjött. Pedig akkor már nagyon jól tudtam, hogy miről szól a dolog. De még nem volt gyógyszerem. Egyszerűen csak ültem és néztem magamelé, hogy most mivan? Hogy valójában nincs semmi bajom se... de mégis... A pulzus nőtt, jött a kéz / láb remegés / zsibbadás. Émelygés, komplett rosszullét. És semmi nem segített. Azt hittem ott fogok összeesni helyben. De ezt nem lehet leírni.
  Az a tipikus halálfélelem. Mikor az ember már ismeri a szokványos betegségek tünetét, gyógymódját. De ez... ennek köze sincs egyikhez se. Soha nem voltam orvoshoz járós, nem szeretek semmiséggel orvoshoz menni... De amikor ez rám tört először akkor azt mondtam, hogy na hívjatok mentőt mert most tényleg végem.

  Amúgy közvetlen szívroham előtti állapothoz szokták hasonlítani a tüneteket és az érzést is. Csak itt még van mellé pluszban pár egyéb tünet is. Plusz magában a halálfélelem. Mert olyan rosszullétet érzem amilyet még előtte soha nem tapasztaltál. Tényleg az az érzés, hogy most mindjárt véged. És hiába tudod, hogy ez "csak" egy szokásos roham! Semmit nem ér. Épp az benne az ijesztő.

  Szal engem is zavar ez a "fejben dől el" maszlag. Igazából akinek még tényleg "fejben dől el" az nem beteg igazán. Az még ló...ar. Amikor már csak 2 adag Xanax mulasztja el, na az az igazi betegség. És igazából akkor tudja meg az ember, hogy milyen is tényleg nyugodtnak lenni. De én feltételezem, hogy a fórumozók csak jószándékkal írták ezt, nem pedig lenézésből. Persze olvasva itt 1-2 tünetet a hozzászólások között, sokan éppen csak kóstolgatják a a pánikroham "ízét".

  [ Szerkesztve ]

• #43 Dany007 veterán

  Új Válasz 2012-08-11 20:14:38 #43

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dany007

  veterán

  Nem jól tudod. Az elején az átlagember aki nem jár minden szarral orvoshoz észre sem veszi.
  Nekem miután ez kitudódott akkor esett le, hogy előtte fél évvel már átéltem egy ilyet egy moziban. Fogalmam se volt micsoda, de majdnem kirohantam a moziból annyira szarul voltam. Aztán elmúlt egy fél óra alatt és azután fél évig elő se jött.

  "Ha már csak a Xanax mulasztja el, az betegség, de úgy hívják gyógyszerfüggőség."

  Nem édesem. A gyógyszerfüggőség az, amikor ha már nem veszed be a gyógyszert már attól rosszul leszel! A tudattól, hogy nem veszed be! Tudom mert függő voltam. Igazából mindenki az lesz aki huzamosabb ideig szedi. Nem keverendő a kettő.

  A divattal se értek egyet. A doki akihez én jártam kifejezetten gyógyszer ellenes volt. De mivel úgy láttam már elértük azt a szintet muszáj a gyógyszer. Neki amúgy épp az lenne a jobb ha minél többet járnék hozzá. Hiszen az több pénz neki. Gyógyszerrel viszont gyorsabb a javulás, hiszen az ember maga is tapasztalja, hogy milyen állapotot kell / kellene elérnie.

  @Normi01:

  Okés, de hogy jöttél ki gyógyszer nélkül? Csak mert szerintem elsődleges, hogy a kiváltó stressz tényezőket megszüntessük. Na de ha nem lehet? Mert én legtöbb esetben olyan dolgok miatt stresszeltem amin én magam nemigazán tudtam változtatni, de rám is hatással voltak. Tehát az én befolyásomtól független események amik viszont rám is hatással vannak / voltak. Nem tudtam befolyásolni, nem tudtam megszüntetni. Valahogy el kellet fogadni. Meg aztán munkahelyet se tudok váltani csakúgy. Azzal se nagyon lehetett mit kezdeni.
  Szóval elhiszem, hogy könnyebben meglehet ezt oldani olyan esetben, amikor az ember megtudja szüntetni a stresszt okozó tényezőket. Na de mi van ha nem? Akkor valahogy meg kell tanulni együtt élni vele. Azt meg már elég nehéz. Nehéz minden nap találkozni azzal a helyzettel ami korábban kiváltott egy rohamot. Persze én is megoldottam, de kellett hozzá egy éves gyógyszeres kúra. Ami ki...ott jó volt! És kövezzetek meg, de az első 0,5mg-os Xanax után olyan jól éreztem magam, mint évek óta egyszer se! Hirtelen lejött a görcs a gyomromról. Akkor vettem csak észre, hogy gyakorlatilag 0-24-ig stresszeltem megállás nélkül. Olyan nyugalmat évek óta nem éreztem.
  Egy évig szedtem, a stressztényezők egy részét megoldottam, majd teljesen magamtól leszoktam. Kész. Most van pár darab tartalékban de igazából már majd egy éve nem vettem be egy darabot se. Igazából eszembe se jut.

  [ Szerkesztve ]

• #48 Dany007 veterán

  Új Válasz 2012-08-11 20:25:38 #48

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dany007

  veterán

  Így van. Nálam is így volt. Az első mentős "móka" esetében nem mondtak semmit. Minden rendben. Majd a másodiknál az ápoló említette meg, hogy ez lehet, hogy az. Majd miután rákerestem a neten ( ) akkor vettem észre, hogy a tünetek egyeznek...
  Na utána kerestem fel a pszichiátert. Akinek igazából meg tudtam magyarázni (érvelni), hogy azok a stressztényezők ami miatt én folyton stresszes vagyok azok igenis valós félnivalók és tényleg van miért stresszelnem. Holott én magam tudtam, hogy túlzásba esek. A dokinak meg el tudtam magyarázni és a végén ő is belátta, hogy nem is túlzás ahogy reagálok, holott én tudtam jól hogy az.

  @DeFranco:

  Nem kell egymásnak esni. Csak mondom, hogy szituációtól és egyéntől függően ez nem olyan egyszerű ahogy azt sokan leírjátok. Akkoriban dokihoz menni se volt időm, nem hogy magamon elmélkedjek...

• #53 Dany007 veterán

  Új Válasz 2012-08-11 20:55:58 #53

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dany007

  veterán

  Nézd, én igazából azért akartam már egy ideje dokihoz menni, mert már magamnak is feltűnt hogy túlreagálom a stresszhelyzeteket. Olyanokon és olyan szinten tudtam streszelni amit más lazán elintézne egy legyintéssel. Rájöttem, hogy ez nem normális dolog. És ekkor jött közbe a pánikroham. Amikor meg már végkép ugy gondoltam el kell menni dokihoz. Ő kérdezte mi a panaszom én meg elmondtam.

  Alapvetően egyet is értett velem abban, hogy tényleg túlreagálom a helyzeteket. És "megdicsért" amiért észrevettem magamon (ami abban a stádiumban nem volt nehéz).
  Aztán "probléma" akkor jött, amikor kérte, hogy meséljem el miért gondolom annyira rossznak, stresszesnek az adott helyzetet, amit akkor még szerinte is túlreagáltam. Aztán elmeséltem és a végén teljesen igazat adott nem! Holott tudtuk h tulreagálom a végére mégis elfogadta az érvelésem...

  Pedig sztem az lett volna a dolga, hogy rámutasson mit miért nem kellene túlreagálni, mert ez meg az meg amaz... Nem pedig még megerősítenie a hülyeségemben.

• #56 Dany007 veterán

  Új Válasz 2012-08-11 21:05:01 #56

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dany007

  veterán

  Ezzel én is egyetértek. Mivel a Xanax elég gyorsan hatott roham esetén tisztába voltam vele, hogy ez az okot biztos nem szünteti meg.
  De! Már egy fokkal nyugodtabban éltem, mert tudtam ha gond van akkor bekapok egyet és vége is. Sokkal könnyebb volt ezután már tudatosan kezelni a dolgot.

  Nekem akartak adni egyszer antidepresszánst is. De rosszul lettem tőle - szerencsére - és egynél többet be se szedtem. Brutális mellékhatásai vannak (öngyilkossági hajlam!!!). Nálam előjött a rosszullét, hányinger és hasonlók. Úgyhogy nem szedtem.

  szerk.: okés, semmi gond. Isten ments webes diagnózis. Azt egy mentő ápoló ajánlotta. Én megnéztem a tüneteket és magamra ismertem. Ahhoz jön hozzá az előző hsz-ben leírt story. Szóval akkor csak kaptam mégegy megerősítést, hogy bizony el kell menni dokihoz.

  @Lacika25:

  Hajajj... Nálam is volt ilyen. A rohadt Mcdrive-ban álltunk, mikor rám tört elég durván. Nagyon szarul voltam és már néztem ki az ablakon, hogy na mindjárt elrohanok valahova jó messzire! Pedig én vezettem... De mégis ilyenek jártak az agyamban... Muszáj volt valamit csinálnom... De végülis kibírtam. De piszkosul szar volt.
  Én is mindig kerestem az emberek társaságát. Nem akartam egyedül maradni! Igazából nem is mertem, mert mivan ha történik valami és nem lesz ott senki aki segíteni tudna... Fu nagyon szar volt...

  [ Szerkesztve ]

• #60 Dany007 veterán

  Új Válasz 2012-08-11 21:13:23 #60

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dany007

  veterán

  Oh ne is mond... Én arra is rápánikoltam, hogy mi lesz ha rászokok és ilyen idétlen zombi leszek aki nyugtatókon él... Nem akartam én azt szedni. De akkor jobb megoldásnak tűnt, mint várni amíg elmúlik a roham. Sose terveztem a hosszútávú szedését. 1 év után sikeresen leszoktam, mindenféle komplikációk és visszaesés nélkül. A vérképem szerencsére teljesen jó. A vérnyomásom kicsit magas, de az már évek óta és nem vészesen.

  Bárcsak a cigiről tudnék így leszokni. Na most ezzel nem azt mondom, hogy nem okoz kellő mértékű függőséget a Xanax mert hát még szép hogy okoz. És bizony vigyázni kell vele! De én le tudtam szokni gond nélkül. Sokaknak még orvosi felügyelet alatt se megy könnyen. Az antidepi gyógyszer meg aztán még rosszabb.

  @DeFranco:

  Velem is érts egyet! Én is ezt írtam pár hsz-szel korábban. Hogy a kiváltó okok megszüntetése a legfontosabb... Csak persze van néha olyan eset, amikor ez nem megy.

  [ Szerkesztve ]

• #112 Dany007 veterán Silentfrog #111

  Új Válasz 2012-08-13 11:47:57 #112

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dany007

  veterán

  válasz Silentfrog #111 üzenetére

  A Xanaxban és a Frontinban is alprazolam a hatóanyag. A különbség ha jól tudom a felszívódás módjában van. De a hatóanyag ugyanaz. És ez "feszültségoldó". Nem nevezném kifejezetten nyugtatónak.

  Btw a alprazolamnak antidepresszív hatása is van. Mikor életemben először vettem be egy 0,25-öt szó szerint röhögtem szinte mindenen. Na jó ennyire talán nem, de hirtelen nagyon vidám állapotba kerültem. Utána persze már csak ellazított.

  A nyugtató az például a Seduxen. Abban diazepám van. A kettő hasonló egymáshoz, de a Seduxen azért szintekkel durvább...
  Egy ilyen mezei 0,25-ös Xanax vagy Frontin szinte semmi. Szal annyira nem kell tőle félni, de persze erre is rá lehet szokni. Nekem segített a pánikkal kapcsolatban. A problémát természetesen én oldottam meg. De gyógyszer nélkül gond lett volna. Nálam végülis 2db 0,25-ös Frontin elmulasztotta az épp aktuális pánikrohamot. Ami mocskosul jól esett mielőtt ugye 2-3 órán át "haldoklottam".

  Egyébként Old Rocker leírása fedi eddig számomra a legjobban azt az érzést amit egy roham alkalmával éreztem. Én nem tudtam volna ilyen jól megfogalmazni.

  [ Szerkesztve ]

• #115 Dany007 veterán Silentfrog #114

  Új Válasz 2012-08-13 12:02:47 #115

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dany007

  veterán

  válasz Silentfrog #114 üzenetére

  "rászokást amikor emlitik akkor nem arra kell gondoloni,hogy nem tudsz nélküle élni "

  Szerintem is-is. Én mikor elkezdtem a leszokást és kihagytam egy adagot, pár óra múlva már minden bajom volt... Kezdődött volna a roham. Így muszáj volt adagot csökkentenem és úgy leszokni. De az is elég nehéz volt. Emlékszem még mit kínlódtam esténként... küzdöttem nehogy rám törjön újra... Nem volt egyszerű.

  Plusz mikor még benne voltam a sűrűjében emlékszem hogy vártam az esti adagot! Néztem az órát mikor lehet már bevenni az estit mert annyival jobb érzés volt utána... Szóval elég durva.

  Mivel nekem pszichiáter írta fel az ára nem volt túl magas. Ilyen párszáz forint ha jól emlékszem.

  Egyébként igen, vannak akik 1 meg több mg-ot is szednek naponta. Az durva lehet. Engem a Frontinból 0,5mg úgy lenyugtatott hogy ihaj Olyan kellemesen éreztem magam, mint valami újszülött kisgyerek akinek semmire sincs gondja.
  Néha még mostanában is 1-1 stresszesebb nap után eszembe jut, hogy be kéne kapni egyet és lazulni.. de nem lehet.

  [ Szerkesztve ]

• #117 Dany007 veterán Silentfrog #116

  Új Válasz 2012-08-13 12:12:06 #117

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dany007

  veterán

  válasz Silentfrog #116 üzenetére

  Na igen. Én azt vettem észre, hogy olyan 30 perc múlva fejti ki (maximum) a hatását. Aztán 2-3 óra múlva pedig elnyom. De jól lehet vele / tőle aludni.
  Lehet, hogy akkor neked napközben kisebb adagot kéne bevenni és este a normált.

Új hozzászólás Aktív témák