Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Mister_X

    nagyúr

    válasz CPT.Pirk #9 üzenetére

    -SPOILER-

    Öhm, lehet keverem valamivel, de a 3. fejezet azzal végződik, hogy átkerültünk másik idősíkba, ahol Chloe súlyos balesetet szenvedett az alternatív múltban. Aztán, a 4. fejezet eleje, ami elég kemény érzelmi kiképzés.

    "Most kell szerénynek lenni, mert most van mire." --- "All dreams eventually disappear when the dreamers wake."

  • Heeken

    tag

    válasz CPT.Pirk #9 üzenetére

    Erősen spoileres komment.

    Nem, nem tudtam megtenni. Nem voltam rá képes. Mint mondtam eléggé behúzott a játék, így eléggé komolyan vettem a döntéseket is. Elég sokat gondolkodtam, vagy jó 20 percre fel is álltam a gép elől. Végül nem tudtam megtenni, ahoz túlságosan is kedveltem a karaktert. A 3. fejezetben ügye megcsillan a remény, hogy helyrehozhatunk mindent, megmenthetjük Chloe apját és akkor minden happy. Minden idegszálam ezen volt, hogy ezt elérjem, majd kiderül, hogy ennek mi a következménye. Instant regret. Még akkor is, ha tudom hogy ez Chloe-nak mekkora trauma volt. Most akkor Ő az önző vagy én? :B A 3. epizód vége eléggé megviselt. Aznapra ott abba is hagytam a játékot, mondjuk ez ilyen hajnali 1-2 fele volt már. A való életben hogyan döntenék, fogalmam sincs, mindenesetre érdekes szituáció volt, érdekes érzéseket váltott ki belőlem.

    A 4. epizód vége is majdnem ekkora pofon volt. Nem igazán bírom tehetetlenül nézni/hallgatni, ha egy nő a közelemben sír. Ennek főként családi, gyerekkori okai vannak. Voltak is érdekes szituációk ebből. Pl. amikor 10 emeletes panelban a liftbe szorult egy hölgy és már jött a segítség, de ott voltam vele végig és beszélgettem vele, próbáltam tartani benne a lelket, megakadályozni hogy pánikrohamot kapjon.
    Nos a 4. rész végén mikor rálelünk a hullára a zsákban és Chloe sír, az engem teljesen padlóra küldött. Nyilván a kiváló voice acting-nek (erre mi a magyar szó?) is köszönhető ez a hatás. Nekem ott végem volt teljesen..

    Az 5. epizód ehhez képest már sokkal inkább szólt a bosszúról nekem. A 4. rész évégén kiderül ki áll minden mögött. Megakadályozni Jefferson-t, hogy megöljön minket, de egyszerre végleg meg is állítani. Ott ügye van egy kisebb csavar újra. Kiderül, hogy David-et teljesen félreismertük(én legalábbis az első részben simán bemártottam az igazgatónál.). Kijutunk a szobából, nagy nehezen és neki iramodunk, hogy "rendbe hozzuk" amit elrontottunk, próbálunk mindenkit megmenteni, majd a végén újra arcon vág a játék.

    Zseniális. Írtam fentebb, hogy nekem ez volt az első ilyen stílusú játék amit kipróbáltam, de ezzel annyira magasra helyeztem a lécet, hogy hiába próbáltam többfélébe sztoriba is belekóstolni, mindenhol hiányzott ez az érzés amit a Life is Strange nyújtott nekem. Le a kalappal a készítők előtt. :R :R

Új hozzászólás Aktív témák