Hirdetés

Aktív témák

  • thesound

    őstag

    A mai egyik álmom olyan szempontból volt érdekes, hogy nem tudom teljesen biztosan eldönteni, hogy több napon keresztül álmodtam apróbb eltérésekkel vagy egy éjszakán, de többször... esetleg "párhuzamosan". Elöbbire és utóbbira is volt már példa.

    Az első álmomban nyaraltunk, de inkább nyaralással egybekötött bulizás volt. Egy Hawaii szerű szigeten voltunk. Ákost -aki valóságos személy- elkapta a helyi rendőrség drog terjesztésért. Meg voltunk lepődve, de valójában mindenkit tudta, hogy benne van. Rajtakapták és bilincsben vitték el a szállásról.
    Éppen az előző napi buliból épültünk fel amikor elvitte a helyi rendőrség. Térdnadrágos, kék golfpólós, fekete rendőrök voltak. Ha nincs rájuk kitűzve a rendőrségi jelvény, akkor civil lakosoknak nézzük őket. Hogy kövessük az eseményeket elkezdünk öltözni.
    Felvettem a hawaii mintás térdnadrágomat és akkor eszméltem rá, hogy van valami a zsebében. Egy kis tasak, fehér porral. Otthonról hoztam, de nem is tudom miért, mert nem nyúltam- és nem is igazán terveztem hozzányúlni. Olyan végszükség esetére. Már nem volt időm, hogy elrejtsem, mert a rendőrök nézték, ahogy öltözünk. Micsoda szerencsétlenség, hogy pont azt a nadrágot kaptam fel a kupacból.
    Elkezdtünk kimenni a szállásról és odajött a rendőr hozzám beszélgetni, miközben beledugta a kezét a rövidnadrágom zsebébe, hogy hékás, ki van nyúlva a gumija a nadrágodnak, mindjárt leesik!
    Vadul járt az agyam, hogy ez biztos egy nem hivatalos motozás, de bele kellett mennem a játékba és a small talk-ba. Az én kezem is benne volt ugyanabban a zsebben és még egy pénztárca is. A rendőr nem mert annyira kotorászni a zsebemben, ezért abban pillanatban ahogy a kollégája hozzászólt, a kis tasakot befordítottam a kezembe és kidobtam a földre. Nem vette észre senki. Megkönnyebültem, hogy ezt már nálam nem fogják megtalálni.
    Egy lépcsőn mentük fel és folytatódott a small talk, hogy Ákosra mi várhat. A lépcső tetején álló rendőr egyszercsak felhúzta a szemöldökét és elindult lefelé a lépcsőn. Simán elment mellettem szó nélkül és amikor utánafordultam, akkor láttam, hogy egy kék hawaii virágfűzér mellett ott virít a kis tasak a porral a földön.
    A fejemben a megkönnyebbült állapottal ébredtem fel, amikor még a kifogások megmozdultak a fejemben. Nem az enyém. Az újjlenyomatom csak azért van rajta, mert Ákos megmutatta én meg megfogtam. Csináljanak tesztet, ami negatív lesz, mert nem éltem a szerrel. Csak azt nem tudtam, hogy hogy futottam át vele a vámon idefelé jövet...

    Westbam feat. Richard Butler - You Need The Drugs

    A következő álmom volt a többféle verziós. A legfontosabb dolog mindig az volt, hogy egy intézményből menekülök és így vagy úgy, de mindig, mindegyik variációban sikerült megszökni, megmenekülni.
    Késő délután volt, kezdett esteledni -az az időszak volt amikor az emberek mennek haza a munkából. Egy építkezés állványzata előtt álltunk. Az utam arra vezetett és az épület oldalán végigfutó oromzaton kellett továbbmennem. Féltem, hogy mi történik, ha leesek, ez nagyon veszélyes. Egy anyuka vitte haza a gyerekét az óvódából és nekik a mindennapi útjuk is erre vezetett. Arra gondoltam, hogy ha ők is így félnek annak ellenére, hogy mindennap kétszer kell megtenniük ezt az utat, akkor milyen veszélyes.
    Végül én mentem előre. Felkapaszkodtam az állványzaton és a falhoz simulva végül egész simán végigaraszoltam az épület oromzatán. Az épület sarkánál egy kert, egy nagyobb veteményes volt található. Körben drótkereítés védte a veteményest, de elég magas, olyan három embernyi magasságú. A kert közepén két barna faoszlop között egy trapéz lengett. Azt kellett elérnem, hogy lendületet vegyek és elérjek a veteményes másik végébe. Elrugaszkodtam és gond nélkül elkaptam a levegőben a trapézt. Nem tétováztam, az odavivő lendületet kihasználva az első kilengésnél már ugrottam is tovább a drótkerítés felé. Olyan jól sikerült az ugrás, hogy szinte hangtalanul érkeztem meg a drótkerítés tetejére. Arra gondoltam, hogy ezt egy majom se csinálná jobban.
    Elkezdtem a drótkerítés tetején oldalazni jobb felé. Ez egy gazdasági épület felé vezetett, ami gyanús, hog valamikor disznóól volt. Amikor odaértem, akkor az ólak felett átvetett deszkákra felhúztam magam és szétnéztem. Láttam, hogy tiszta a terep és ekkor legugrottam az ól mellé.
    Itt volt egy olyan variáció, amikor leérkeztem gugolópózba, akkor mozdulatlanul vártam pár másodpercet, de nem mozdult semmi és elindultam a szemben lévő helyiségbe. A másik variációban egy türkiz színű műanyag hordó mellé ékreztem, ami egy béka szerűségre volt állítva. Én pont a fal és a műanyag hordó mellé érkeztem. Ebben a pillanatban megmozdult a béka és egy gázmaszkos embert láttam aki elkezdte tolni. Meglátott és artikulálatlanul elkezdett ordítozni, miközben megláttam, hogy a gázmaszkjának a szűrő része is tűrkiz színű. Arra gondoltam, hogy a műanyag hordóban valami veszélyes méreg van és a gázmaszkos ember csak egy szimpla alkalmazott. De abban a pillanatban elkezdett vijjogni a riasztó. Elkezdtem futni a szemközti szobába.
    A szemközti szoba már egy modernebb mindenféle színes csővel átszőtt szoba volt. A falon számos panel volt mindenféle kijelzővel, gombokkal és potméterekkel. Az első esetben simán bementem és megláttam, hogy az ebből nyíló következő szoba a vezérlőterem. A második esetben a fülemben vijjogó sziréna hangjával rohantam tovább, mert tudtam, hogy a katonák keresni fognak.
    Az első esetben a vezérlőteremben találtam egy, az egész bázist vezérlő kesztyűt, amit felvettem, a második esetben kiértem egy féltető alá, ahol láttam, hogy a katonák tömött sorokban rohannak a kivezényelt őrposztokra, hogy elkapjanak.
    A következő helyiség egy féltető alá vezetett, ahol a technikusok az autómat vizsgálták. Egy szürke, ferrarira emlékeztető autó volt. Tudtam, hogy avval el tudok menekülni. Fel volt nyitva a csomagtartója, a motorháztető, valamint az ajtajai is nyitva álltak. Fehér köpenyes mérnőkök -szintnén gázmaszkban- értetlenül vizsgálták az autót és nem tudták a titkát kideríteni. Az első esetben a kesztyűvel utasítotam a bázist, hogy tegye a kifutóra az autómat és a hangomra aktiválódott az autó. A második esetben csak simán beugrottam az autóba, aktiváltam a hangommal és füstölgő kerekekkel elhajtottam.
    Nyugalom töltött el, hogy most már meg fogok menekülni. Az első esetben tankokkal jöttek ellenem, ahol ki tudtam volna törni a bázisról, ott félkör alakban elhelyezték a tankokat. Pont a félkör közepe felé hajtottam, amikor az összes tank egyszerre tüzelt. Az autónak meg sem kottyant, egy picit megrezzent amikor a 8-10 töltet egyszerre csapódott be. A porfelhőből előtörve áthajtottam a tankok között. Szabad voltam. A második esetben pedig motorosok jöttek utánam és özönlöttek minden irányból. Vadul szlalomoztam és faroltam az autóbal, míg végül egy emelkedőnél át tudtam ugratni a bázis falát. Szabad voltam.

    Francois X - Cowboy Executive Officer

    Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák