Aktív témák

• #81 thesound őstag

  2023-02-19 21:25:14 #81

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thesound

  őstag

  Jó sok álmom volt ma reggelre, de csak három maradt meg.

  Az elsőben tél volt. Hideg havas tél. Valamiért -de belső kényzerből- ki kellett mennem a tanyára -az autó és a tanya is a valóságos-. A szüleim és tesóm/sógorom le akartak beszélni róla, hogy ilyen időben nem biztosnságos útnak indulni, de nekem akkor is mennem kellett.
  Téli nap volt, délutáni homállyal, de még nem volt este. A napot felhő takarta, tiszta, hűvös idő volt. Beültem az autóba és elindultam. Az úton nem tolták el a havat, hanem már rá volt taposva a járművek által. Döcögött, a nyomvonal sehogy sem akart az én autómhoz passzolni, de azért lassan és biztonságosan tudtam haladni.
  Befordultam a tanya kapuján, leállítottam az autót és körbenéztem. Sehol senki, közeledő éjszaka, havas örökzöldek, téli álmot alvó táj, kristálytiszta levegő, csend.
  Bementem az épületben lévő egyetlen szobába, majd becsuktam az ajtót. Tömör ajtó volt, így a kinti fények nem hatoltak be. Az ablakokon fekete falvédő volt belül, kívül bedig be voltak deszkázva a hideg ellen. Fel volt készítve a tanya, amennyire lehet a télre. Befűtöttem az ott lévő olajkályhába, majd befeküdtem egy speciális és jó vastag takró alá, ami alatt nem fogok fázni.
  Egy szál alsónadrágban bebújtam a takaró alá, alacsonyabbra állítottam az olajkályhát, hogy csak a fénye pislákoljon. A nyugalom és a biztonság szigetébe kerültem. Lassú lélegzéssel és nyugalommal feküdtem a takaró alatt. El is szunyókáltam és arra gondoltam, hogy csak ilyen környezetben tudok gyógyulni.
  Napokig feküdtem így, amikor felébredtem. Megnyugtató mozdulatlanság és csend vett körbe. Pontosan ugyanúgy volt minden, mint mikor lefeküdtem. Az ajtó, az ablakok letakarva, az olajkályha parázslása, a szürke speciális paplan. Már kezdtem is izzadni a paplan alatt, ezért kibújtam alóla és erőt éreztem. A gyógyulás erejét. Nyújtóztam egyet, de ahogy kifújtam a levegőt, a szúnyogok elkezdtek megtalálni és kezdtek volna csipkedni. Felkaptam az ágy mellől a fekete pólómat és csapkodni kezdtem velük. Kezdett zavarni, hogy így félbeszakítják a nyugalmamat. A szoba másik oldalán egy rozsdás chemotox-ot láttam meg az asztalon. Gyorsan befújtam a helyiség azon részét, ahol a szúnyogok voltak. Arra gondoltam, hogy a fene egye meg, hogy most minden büdös lesz, de legalább a rohadt kis vérszívók nem fognak zavarni.
  Eltelt pár perc és újra visszatért a megszokott nyugalom. A letakart ajtó, a letakart ablakok, a csend, az olajkályha parázslása, a kinti téli hideg és mozdulatlanság. Ahogy álltam a kályha mellett megjelent egy töléletes testű nő. Miközben a kamera távolodott a szobától, tökéletes egységben egymásé lettünk.

  A másik álmomban a hárpia szerepelt. Háttérként a keleti pályaudvar szerepelt, de még építették. Éppen azt néztük, hogy hova lehetne költözni, mire is fizessünk be.
  A munkások dolgoztak, épült az épület a megszokott rendben. A hárpia rámtámadt, hogy igazán szólhatnék a munkásoknak, hogy xy dolgot másképpen csináljanak, mert így nem lesz jó. Meg, hogy csinálják gyorsabban, mert nem készülnek el határidőre.
  Kigúvadt szemekkel néztem, hogy miért, hiszen nem a miénk az épülő épület és úgy tűnik nem is fogunk benevezni rá, ergo semmi közünk hozzá.
  A hárpia magasabb fokozatba kapcsolt és csak nyomta, hogy ennyit igazán megtehetnék, mert ő így szeretné és így nem lesz jó az ami elkészül, intézkedjek _azonnal_. Hiába mondtam neki, hogy semmi jogalapunk erre, mi itt csak nézelődők vagyunk. Erre még jobban kimeresztette a karmait és vadul, értelem nélkül nyomta a mondókáját és az ócsárlását tovább.

  A harmadik álomban amire emlékszem, egy hátsó udvaron voltunk. Egy szűkebb hátsó udvaron és egy fehér, lepukkant lakókocsi mellett álltunk. A kollégáim álltak még ott -közük nincs a valóságosokhoz- és vártuk, hogy elkészüljön a hamburger. A lakókocsi ugyanis kb. úgy nézett ki, mint valami lepukkant street-food kocsi.
  Egyben sütöttük a hamburgert, mármint a hús kész volt, de a buciba rakva még ráraktam a vaslapra, hogy süljön. Jó szaftos volt, csorgott ki belőle a szaft, a sajt. Megordítottam és a másik oldalán is megsütöttem. Amikor kész lett, jóízűen befaltam.
  Mivel nem lett elég, ezért gondoltam még sütök magamnak 1-2 darabot. Közben jött az egyik fekete kollégám és texasi kiejtéssel hümmögött. Hmmm, I'll burn' some steak. Magamban nevettem, hogy ennél texasibb nem is lehetne.
  Felraktam a második hamburger húsomat is a grilllapra és mellé tettem egy english muffin szerűséget, hogy majd abba fogom a húst rakni, nem egy szimpla buciba. A hús tetejére lilahagymát szórtam és egy sajtszeletet tettem. Amikor meg akartam fordítani, akkor ketté szakadt, pont a közepénél. Nem gond, így is jó lesz az english muffinba.
  Kevés volt a tányér, így picit logisztikázni kellett a tányérokkal, míg végül hozzámkerült egy aranyozott szélű nagyobb tányér amire rá tudtam húzni a szétesett húsomat és rápakolni minden cuccot, amit a truck mellett a füvön ülve fogok megenni. Közben nézem, hogy a kollégáim beszélgetnek és sétálgatnak.

  The Prodigy - Skylined

  [ Szerkesztve ]

  Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák