Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • sb

    veterán

    válasz Crus #49223 üzenetére

    A történet nagyon kemény. A hiányt túléli az ember de az igazságtalanság simán benne marad ennyi idő után is.

    Rendőrkapitányságnál én a modularra gondoltam, abban nincs autó úgyhogy gondolom itt a City-sről lehet szó. De az is elég merész egy 4 évesnek. :D Valószínűleg ebben is benne vannak a kompenzációk... ahogy nálunk is. (Nomeg néha az is, hogy csak papíron kapja a gyerek. :D) Érdekes megtalálni az egyensúlyt, van amikor sok minden van és akkor látszik, hogy nem tesz nekik jót a túl sok sem, egyszerűen csökken az örömfaktor, nőnek az elvárások (és ez nem is tárgyakkal szemben gond elsősorban, hanem átfordul másra is). Másfelől viszont az sem volt egészséges szvsz amiben mi felnőhettünk, így azért mi is afelé megyünk, hogy jusson is, ha lehet több mint nekünk.
    Egyébként nálam érdekes, hogy a régi, vágyott készletek már nincsenek úgy fókuszban. Ha szembe jön akkor előjönnek a régi érzések de aztán megáll ott. Utána valahogy nincs racionalitása, hogy jóval egyszerűbb, rosszabb állapotú és/vagy drágább szettek után még kutassak is. :) Lehet, hogy van jobb alternatíva azóta, de ha nincs vagy más és a régi tetszik a relatív egyszerűsége ellenére is (pl. 6392 reptér), akkor sem fordul át valahogy. Van más.

    [ Szerkesztve ]

  • Freddy76

    addikt

    válasz Crus #49223 üzenetére

    Ugyanez. Feleségem és én is, ha nem is éheztünk, de nem éltünk jómódban. Most talán emiatt is túlkompenzálunk, gyereknek tonna legója van…

    "Uram, Ön részeg." "Hölgyem, Ön pedig csúnya. De én holnapra józan leszek."

Új hozzászólás Aktív témák