Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • trialboj

    őstag

    A hétvégi verseny egy amatőr szemén keresztül.

    Rajt előtt 10 perccel kezdett esni az eső, nem volt jó a hangosítás, mire felálltunk a rajthoz, a fél technikai megbeszélés már lement, de a maradékból sem hallottunk sokat(csak annyit hallottam hogy valahol figyelni kell, mert le kell térni valamerre). kb 5 percet álltunk az esőben, míg az elite részleg kicsit meglépett.
    Elrajtoltunk, és már az első kanyarban beszartam, mert mikor fékeztem volna, nem történt semmi, csak zúgtam tovább. Itt meg is fordult a fejemben hogy ha ez így marad 1 km alatt fel kell adnom, de aztán felhevült v megszáradt a gyantás pofa, és végig korrektül fogott, az eső és sár ellenére.
    Még sosem tekertem így esőben, azt hittem a tök száraz föld és növényzet elnyeli majd az eső nagy részét, ami kb így is volt, de ettől még csúszóssá vált.
    Füvön mentünk, mindenki harcolt a tapadásért, közel sem tekertünk erőből, az első nagyobb mászásnál pedig KO, még tolni is nehéz volt mert csúszott.
    Az erdőbe érve érdekes hangulata volt ahogy veri az eső a leveleket, de nem sokat élveztem belőle, mert a mélyebb nyomvonalakkal tarkított útszakaszon kész rémálom volt. Előzni nem lehetett, már mondjuk nem is tudtam volna kit, de ha valaki engem ért utol azt sem tudtam elengedni, és senki nem is merte elhagyni az ideális ívet. A végén pl sokaktól hallottam és láttam is hogy a legtöbb xc-nek, sima száraz gumija volt, csak a pro versenyzők készültek, sarazásra alkalmas gumikkal, amivel szerintem ilyen helyzetben sokkal többet nyersz, mint a jó állóképességgel. Ha nincs tapadás, se fel, se le nem tudod kihozni a maxot magadból. És ez az ami a legjobban zavart, szinte senkit nem előztem meg, talán 5 ember összesen, mivel az egyetlen előnyöm, hogy lefele jobban megy, és ismerem is a terepet, semmit nem ért a sár miatt. De felfele sem tudtam elfáradni, mert ami meredekebb volt azt nem lehetett tekerni a többi meg rövidebb mászás volt.
    Több tv-be illő mentésem is volt, amire büszke vagyok, de sikerült egyet esni, egy híg sártócsát nem tudtam kerülni, és mindkét kerékkel belementem, majd mikor átértem a füves részen elszállt alólam a bringa, nem kanyarodtam, csak kirepült. Bevertem a térdem a kormányba, visszaültem, de nyilallt ha tekertem, óvatosan indultam, de 2en egyből meg is előztek... ezeket 5 km-be telt utolérni, szóval elég sokat buktam.

    Az IKON továbbra is egy remek gumma! Hazahozott sérülés nélkül, az xking pedig szépen tette a dolgát lefele, nem féltem a meredekebb részeken sem, persze ha túltoltam egyből elindult oldalra. Hátul kb 1.9 bar volt, de a sár miatt végig úgy éreztem hogy defektem van, pedig nem volt. Volt aki felnin ért be, mert nem foglalkozott a defekttel, csak ráfújt pr km-ként.
    Az utolsó szakaszt élveztem, az technikásabb volt, és pont addigra állt el az eső. De ott sem voltam gyorsabb mint az előttem haladók, sziklás rész volt, amin 1 hiba is eléggé mélyre tud vinni.
    Az aljánál utolértem 2 bringást, mentünk egymás mellett kb 1 km-t, majd az utolsó km-en valakit levágta a pályát jobbra, a cél fele, de ezt én nem tudtam, azt hittem arra megy a rövid szakasz, elindultam utána, majd visszafordultam mert nem tetszett, és visszamenetem a bal oldali ösvényre, ami mint kiderült ugyan oda vitt csak a helyes útvonalon, emiatt lemaradtam a 2 ellenféltől, az utolsó 200 méterre utolértem őket, de szűk ösvényre értünk és nem tudtam előzni, mikor ráfordultam a célra az egyik lemaradt és a másikkal toltunk egy sprintet, ha 2 méterrel hamarabb indítom, lehet utolérem, de így a mélyebb kavicsos részen kellett tekerjek, amiben elmerült a kerék, és ez hamar leszívta az erőmet, végül szoros befutóval de mögötte értem be.
    --

    part one ends here, stay tuned for the next chapter later today ;]

    [ Szerkesztve ]

    "Do not go where the path may lead, go instead where there is no path and leave a trail." // Ralph Waldo Emerson //

Új hozzászólás Aktív témák