Új hozzászólás Aktív témák

• #38568 Patice nagyúr Bici #38567

  Új Válasz 2013-05-22 00:37:55 #38568

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Patice

  nagyúr

  válasz Bici #38567 üzenetére

  "...a lehető legpontosabb órajelgenerátor.."

  Ezt kiemelném a szövegkörnyezetből, ha szabad.

  Ha tényleg pontos órajelgenerátor van a készülékben, az jó hangú lesz, de egy ilyen órajel generátor nem olcsó. Minél pontosabb, annál többe kerül. A legtöbb digitális eszközbe csapnivaló minőségűt raknak. Pont ennek az alkatrésznek a cseréjével érhető el jó hang, olcsóbb készülékből is.

  Az órajel generátor pontatlansága okozza pl. a jittert is.

  Eladó: Apple iPad mini 1 (2db)

• #38569 Auratech őstag Bici #38567

  Új Válasz 2013-05-22 06:34:10 #38569

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Auratech

  őstag

  válasz Bici #38567 üzenetére

  Amikor egy bármekkora felbontású kamerával egy élesen kontúros vékony, enyhén ívelt vonalat fotózol le, mindig lesznek olyan pixelek, amiken a vonal kontúrja éppen a két pixel felezőpontjára esik. Melyik pixel kapjon akkor érteket?
  Szerencsétlen esetben kialakul egy moiree ábra pedig a felbontás akár magasabb, mint a látás felbontása.
  A digitalizálás mikroszkopikus pontatlansága és az átvitel hasonlóan kicsi, de javított pontatlansága a hangban is képes hasonló torzítás okozni, akár kivaló jel-zaj viszony mellett is.
  A hang a tudatunkban képeződik le. Az egymás után következő hangesemények önmagukban észlelési küszöb alatti tökéletlenségei a hangképi "mozgások" során más összegzett tudati mintázatot hoznak létre, mint az eredeti hangesemény. A különbséget a binaurális hallás képes megtalálni, ami a két fülbe jutó, szinte azonos akusztikai információból a hallás beépített és kompenzált aszimmetriája révén egyfajta akusztikai moiree ábraként, annak tudati mintázataiból nyer a forráseseményről valószínűtlenül részletes, öröklött és tanult folyamatban kinyert információt.
  Ahogy a lepke szárnyának színeit nem különböző pigmentek, hanem az azonos pigmentek eloszlási mintázata alakítja ki.
  Ultrafinom jitter modulációval a cd-dvd-bluray lemez írott oldalán kialakítható olyan plusz információt kódoló mintázat, ami akár szines, holografikus képként észlelhető a mi szemünkkel, miközben a normál, bitpontos másolás után eltűnik.

  Auratech Field Recording

• #38576 #71562240 törölt tag Bici #38567

  Új Válasz 2013-05-22 10:11:08 #38576

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz Bici #38567 üzenetére

  "Értem a gondolkodásodat, de ennek ellenére nem fér a fejembe, hogy ha a legolcsóbb USB kábelen át tud menni egy file adatvesztés nélkül, akkor ugyanez miért nem valósítható meg egy lejátszó és egy analóg erősítő között, ahol a jel regenerálása történik ideális körülmények között..." Azt írod, hogy érted, majd ezt rögtön agyoncsapod egy-két mondatrésszel, mutatván, hogy egyáltalán nem érted. Az egész szövegem arról szólt, hogy az USB-n aztán főleg nem megy át a zenei fájl adatvesztés nélkül, még annek ellenére sem, hogy az USB-n általában az adatvesztésre kevésbé érzékeny, úgymond konténerbe csomagolt formában szoktak menni a zenei adatok, míg a CD-lejátszó és a belső vagy külső DAC között általában az adatvesztésre és jitter-re sokkal érzékenyebb pucér stream megy - az analóg erősítő idehozása pedig értelmetlen, hiszen az analóg erősítőbe analóg jelfolyam megy, ami eleve sokkal érzékenyebb, zavarodásra hajlamosabb jelfajta. De a zenei fájl-formátum az USB-n se fog átmenni veszteség nélkül, főleg, mert a készülékek arra törekszenek, hogy minél gyorsabban menjen a másolás-adattovábbítás, márpedig a megvalósított sebességek túl nagyok az adott, túl nagy adatmennyiséghez. Vannak nagyon magas minőségű USB interfészek-kábelek, iszonyú drágán, amelyek megközelítik a zenei jelfolyam veszteségmentes adattovábbítását. Nyilván, ha mondjuk fél óra alatt azt az adatsort kell átküldeni az interfészen, hogy 2x2=4, akkor sokkal nagyobb eséllyel megvalósítható (ideig-óráig) a bitpontos jeltovábbítás, de zenei formátumok jelfolyamánál nem ez történik, hanem iszonyú sebességgel iszonyú adatmernnyiség halad, ergo általános jelenség a kisebb-nagyobb jelveszteség, vagyis ha elég sokszor másolgatod ide-oda az adott fájl-t úgy, hogy mindig a másolmányt küldöd tovább újramásolásra, előbb-utóbb tönkremegy a fájl, inkább előbb mint utóbb (a 2x2=4 adatfájl félóra alatti másolgatása esetén valószínűleg nagyon sokára fog bekövetkezni adathiba). Nem hogy a legolcsóbb, de a legdrágább USB kábelen (interfészen) sem tud átmenni a zenei jelfolyam adatvesztés nélkül, és ez még a mai eszközeinkkel mérhető és mért is.
  "...nagy pontosságú regenerálás..." Mi az, hogy nagy pontosságú regenerálás? Mint említettem, a hibajavító szoftverek-áramkörök bizonyos faék eccerűségű algoritmusok valamint a bonyolult zenei jelfolyamban benne levő faék eccerűségű redundancia alapján megpróbálják "kitalálni", hogy mik lehettek az elveszett jelek, amiket "regenerálni" akarsz, miközben irdatlan sebességgel már jönnek is az újabb és újabb bonyolult zenei adatcsomagok, amelyeket jó eséllyel szintén "regenerálni" kell, de vizsgálni mindenképp. (A "faék eccerűségű" jelzők demagóg sarkítások a szemléletesség kedvéért.)
  Mégegyszer: a zenei jelfolyam sebessége túl gyors, az adatmennyisége egységnyi idő alatt túl hatalmas, a hozzávaló hardvereink pedig ezt egyelőre nem érik fel ésszel és fizikummal.

  Mindehhez a hecc kedvéért hozzáteszek egy akár képzeletbelinek, akár gyakorlatinak is vehető helyzetet, kísérletet:
  A kísérlethez vegyünk egy ideális CD-lejátszót ideális optikai vagy koax digitális interfésszel ehhez öt darab különféle típusú ideális optikai vagy koax vezetéket, valamint egy ideális DAC-ot ideális optikai vagy koax digitális interfésszel (az ideális itt azt jelenti, hogy a lehető legmagasabb minőségű). Induljon a CD-játszóból egy zenei jelfolyam a DAC-ba, és próbálgassuk az öt különféle típusú optikai vagy koax vezetéket. Tételezzük fel, hogy a legkifinomultabb mérőműszerrel is azt méred, hogy mind az öt különféle kábel használatakor a zenei jelfolyam úgymond bithelyesen átment a lejátszóból a DAC-ba, ebből ugyebár a gyanútlan (naív, tapasztalatlan) szemlélőnek az következne, hogy mind az öt esetben ugyanazt a hangminőséget fogja hallani a hangdobozkról, ám a valóságban az következik be, hogy az öt különféle digitális vezeték hangminőségében jelentős eltéréseket hallasz, annak ellenére, hogy mind az ötről azt mérted, hogy "bithelyesen" átvitte a jeleket a DAC-ba. Ugyanez másképpen: vegyünk két koax digitális kábelt, az egyik ezüst, a másik réz vezetőjű, s miután mindkettő a mérések szerint "bithelyesen" átvitte a jeleket a lejátszóból a DAC-ba, azt fogod hallani, hogy a hangdobozból "ezüstösen" szól az ezüst, "rezesen" szól a réz anyagú digitális kábel, hasonlóan, mint amikor analóg kábelekben hasonlítod össze ugyanezt a két vezetőanyagot. Ez a hifi. És ahogy a kolléga mondja, egy picit fentebb, nem netes olvasgatás alapján elmélkedünk-következtetünk, hanem a méréses-hallásos kísérleteink tapasztalatai alapján. Még egyszer: ez a hifi. (Finomításhoz lásd például Auratech hozzászólását.)
  Uff, én beszéltem.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák