Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz Synthwave #25119 üzenetére

    Nem vadászom az incesztus-témájú műveket. Az viszont hétszentség, hogy ha én lettem volna a rendező, nem érem be ennyivel. Az ajánlott megnézendők listáján van a magyar Delta c. film, de nem tudom, Mundruczó... A filmnek rémisztően keleteurópa-fílingje van. Egyszer rá kellene magam vennem, mert nyert egy díjat Cannes-ban... De nem, talán mégsem. :DDD

    A fejtegetésedből kitűnik, hogy természetesen mérhetetlenül elfogult vagy. :) Én viszont képes vagyok elvonatkoztatni a téma társadalmi elfogadottságától és a megítélésben pusztán a művészi és filmtechnikai szempontokra hagyatkozni. Nincs olyan műfaj, amiben elfogult volnék, hiszen nem vagyok semelyik kortárs irányzatnak sem a rajongója - legföljebb tisztelője vagy kedvelője. Nem kell egyetérteni a mű premisszájával; a cél a megértetés, hogy átlássuk a főszereplő(k) lelkében lejátszódó folyamatokat, ezek a változások tiszta átmenettel rendelkezzenek, a szereplők pszichéje stabil alapja legyen a cselekedeteiknek. Karakter nélkül nincs jó cselekmény.

    A randijáték-eredet nem mentség a karakter kidolgozatlanságára. Az adaptáció nem másolás, hanem feldolgozás, más médiumra alkalmazás. Hogy példát említsek, a 2006-os Kanon eredetileg jószerével karakter nélküli főszereplője is erős jellemet kapott az adaptációban. Nem mentség erre a rövid játékidő sem, mert egyrészt a főszereplőnek ott van mindegyik epizód (a különböző alternatív események pedig még több lehetőséget is adnának a kibontakozásra, erre az a szerencsétlen mindegyikben pontosan ugyanúgy sodródik az árral, a döntései kimerülnek annyiban, hogy melyik lány társaságát keresi inkább), másrészt 5 rész az már ~100 perc játékidő, egy egész estés film lehetősége. Egy egész sor hollywoodi film rettentő mély karaktereket tár a néző elé 100-120 percben. Nem kisiskolás módon kell mesélni.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák