Az igazi MWC-s brutálpörgés előtti napon csapatunk egy része úgy döntött, hogy kiruccan a városból újfent. Bocha és Laci (Tech2) maradtak Barcelonában, mert nekik volt egy szupertitkos előzetes bemutatójuk, amire el kellett menniük, hogy majd holnap azon melegében meg tudjanak jelenni az újdonságokról az anyagok, de Bone és Legendd (aki már csak epizódszereplő) velem együtt vonatra ült. Mondjuk ezt minden előzetes egymásnakígérgetés ellenére nem tudtuk reggel megoldani, de a 11 órás Renfe viszonylaton már ott ültünk, hogy bő egy órával később már Tarragona városában szálljunk ki. 22 fokban.
Bone is boldog, amúgy [+]
Tarragona azért jó hely, mert hozza a szokásos, tengerparti városkák hangulatát, stílusát és építészetét, de komoly mennyiségű római emlékkel van teleszórva, hiszen annak idején egy kifejezetten fontos eleme volt a Római Birodalomnak. Úgyhogy van amfiteátrum (ami félig a sziklába van vájva, ergo bárhonnan megtekinthető), ide 3,3 euróért lehet besétálni, de ha csak felülről nézed meg, akkor sem maradsz le semmiről. Ennél több fokkal izgalmasabb a Circus, ami a nyugati terület legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt ilyen jellegű emléke, mellette egy korabeli épülettel, istállókkal és egyebekkel is megtekinthető. Ez is 3,3 eurót kóstál, de ezt vétek lenni kihagyni.
[+]
[+]
Van még egy gótikus székesegyház, illetve a fórum romjai is megvannak, ez volt a korabeli városközpont. És ha felütünk bármilyen útleírást, akkor a leglényegesebb, must see látványosság minden forrás szerint a római vízvezeték, ami viszont nem a városban van, hanem kicsit kintebb. Ide el lehet jutni egy busszal (5-ös, vagy 85-ös), kábé az autópálya leállósávjában van a megálló, ami annyira jellegtelen, hogy ha nem tudtuk volna, hogy ez vár ránk, akkor le sem mertünk volna szállni. De a sofőrünk is mutogatta, hogy merre kell sétálni, nagyjából három perc múlva pedig ott álltunk az aqueduct alatt, ami tényleg roppant impozáns.
[+]
Mert mindig lenyűgöző tud lenni, hogy valami előttünk van, megfogható, körüljárható, miközben több mint ezer évvel ezelőtt építették fel. És még mindig áll. És mindig az a kérdés motoszkál az emberben, hogy a mai világunkból mi fog állni ezer év múlva vajon? A 27 méter magas viadukt egyébként teljesen más hangulatú, mint az a hasonló darab, amit pont egy évvel ezelőtt láttunk Nimes mellett, az egy folyón haladt át, teljesen meg volt csinálva a környezete, jegyet kellett venni a megtekintéshez, emez pedig kvázi egy nem bolygatott környezetben lapul, szűk ösvényeken keresztül lehet felmászni a széléhez, plusz át is lehet rajta sétálni a legfelső szintjén, ami elég szűköcske, de mindenképp megéri.
[+]
Úgyhogy itt urabugráltunk, aztán Bone szólt, hogy menni kéne a buszhoz, de a kétsávos autópályán nem ugrálsz át a másik irányba, már csak azért sem, mert nincs is ott megálló. Ergo meg kell várni szögre ugyanazt a buszt, ami kihozott, az tesz veled egy kört Sant Salvador városkájában, majd visszatér Tarragonába. Jól le is késtük a vonatunkat, amire még délelőtt megvettük a jegyet azzal a felkiáltással, hogy eddigre biztos visszaérünk, de itt az ilyesmi nem probléma, mert egy roppant kedves csávó némi adminisztráció után simán átfoglalta a jegyünket a következő járatra.
[+]
Szóval keletkezett egy szabad óránk, úgyhogy még a tengerparta is leslattyogtunk, élveztük a napsütést és igazából úgy jöttünk el Tarragonából, hogy tök sok mindent láttunk, nagyon kellemesen éreztük magunkat és alapvetően megint kipipáltunk valamit, amit Barcelona közelében meg lehet nézni. És az ilyen dolgokért (is) érdemes MWC-re jönni minden februárban.
A bejegyzésben látható összes fotó és videó a Galaxy S10+ használatával készült, lehet szemezgetni és nézelődni, előzetes verdiktünk alapján főleg videós fronton lépett előre roppant sokat a Samsung, de majd a részletes tesztünkben ezt megpróbáljuk még jobban kivesézni. Ami viszont csak az MWC után lesz olvasható. Holnap már gőzerővel megkezdődik a kiállítás sajtónapja, most úgy számítjuk, hogy az első anyagok délután 5 körül érkeznek, utána folyamatosan jön a többi is.
