Az amerikai szabadalmi rendszer legfőbb célja a szellemi tulajdon védelme, mely hosszabb távon is garantálja a költséges kutatás-fejlesztési munkák eredményeinek megtérülését. A levédetett technológiákat a piac többi szereplője nem, vagy csak bizonyos licencdíjak megfizetése után használhatja, illetve adott esetben alternatív megoldásokat is kidolgozhatnak, mely táptalajt biztosít a folyamatos innovációnak. A rendszer azonban az úgynevezett „szabadalmi trollok” számára is komoly lehetőséget tartogat, hiszen a csőd szélén álló cégek szabadalmainak felvásárlásával lényegében kutatások és valós termékek előállítása nélkül szedhetnek be licencdíjakat, melyhez csak pereskedés és persze a levédetett szabadalmakkal kapcsolatos regisztrálási díjak megfizetése szükséges.
James Bessen, Mike Meurer és Jennifer Ford, a Boston University kutatói szerint az elmúlt évtized során a „trollkodás” összesen 500 milliárd dollár közvetlen költséget jelentett a cégek számára, mely azonban csak az elmaradt és folyamatos licencdíjakat, illetve a perköltséggel kapcsolatos közvetlen kifizetéseit tartalmazza. Valójában azonban a tényleges költség ennél jóval magasabb lehet, hiszen a termékek újratervezése, a jogi munkák előkészítése, valamint az értékesítési korlátozások miatti forgalomkiesések szintén hatalmas érvágást jelentenek. A legfőbb baj azonban a tendenciával van, hiszen az elmúlt négy év során a „trollkodás” átlagosan 83 milliárd dollárt vett ki a cégek zsebéből, mely költségeket minden gyártó kénytelen beépíteni a termékek árába.
