Mikor Huawei Lajos felhívott, hogy alakul egy pécsi kiruccanás, azonnal igent mondtam. (Igen, mi egymás között a gyártók embereit sokszor így szólítjuk. Asus Laci is van.) Hónapok óta nem keltem ilyen korán, hogy 8:15-re odaérjek a cég székházához, de megérte, mert egyből multikulti nyelvi forgatagban találtam magam, egy kínai hölgy libbent elő, s bemutatkozott, mint Sára (abszolút frankó magyar kiejtéssel). Aztán amikor rákérdeztem, hogy Zsolt jön-e velünk, a cég kínai vezetője válaszolta azt, hogy "itthon tartja a frontot". Mindezek után megérkezett a PR-os is, aki láthatóan magyar volt, de kínaiul szólt Sárának, hogy indulunk. Amikor pedig szakmai ügyekben beszélt Lajos Sárával, akkor angolul zajlott a diskurzus, szóval totál Bábel keletkezett.
A buszúton aztán Lajos összes zsebéből és táskájából különböző, még nem ismert Huawei telefonok kerültek elő, többek között egy 3,7 inches Snapdragon cucc, két QWERTY gombsoros Android, néhány MTK platformos low-end izé, egy 4G USB modem, valamint egy USB router. De volt nála S7 Slim, Ideos X5 és X3 is, szóval bőven volt mit nyomkodni.
Amint leérkeztünk, rögtön betereltek minket a Városházára, ahol nem sokat szórakoztak, egyből durr, már ment is a sajtótájékoztató, tényleg annyi volt csak, hogy elugrottam klozetre, s mire visszaértem, már egy öltönyös, magas forma beszélt, aki úgy nézett ki mint a fiatalkori Bujtor István és Hajós András közös gyereke, de aztán kiderült, hogy ő a pécsi polgármester, Páva Zsolt. Nem tűnt egy izgatott figurának, s ez így is maradt végig, még a később elköltött ebéd sem villanyozta fel túlzottan, viszont bármilyen élethelyzetben mesteri módon villant mosolyt, ha a közelben kamerát tapasztal valamilyen hetedik érzéke. Ugyanakkor a polgármester ízlésére nem lehet panasz, a szolgálati autó egy Honda Legend.
Beszélt egy kicsit a Huawei elnöke is (angolul), szerencsére volt tolmács, mert a kínai angol olykor kicsit hard, aztán mindannyian megint buszoztunk egy sort, átmentünk a Szilva utcai gyárba. Itt megismerkedtünk Cseh Tamással, aki biztonsági főnök, mindenki kapott patent fehér köpenyt, meg a cipőnkre egy ragasztható gumicsíkot, hogy ne töltődjünk fel statikus elektromossággal és testületileg bevonultunk. A mintegy 50 fősre duzzadt csapat (helyi sajtó, helyi fejesek) olyan benyomást keltettek, mintha egy nagyon vidám hangulatú vírus likvidálására szerződtünk volna, s most bevetésre vonulunk. A gyár első állomása a magasraktár volt, ami - micsoda megdöbbentő értesülés - tényleg magas, mindenféle jómunkásemberek 16 méteren ügyködtek a targoncával, tök patent fotós téma lett volna, ha Cseh Tamás és emberei engedik, hogy kicsivel közelebb menjünk, de nem lehetett. Ezután átmásztunk a szerelőcsarnokban, ahol a "no photo" hangulat uralkodott, bár a világon semmi extratitkos dolgot nem láthatott a laikus szem: bazi nagy szekrényekbe más jómunkásemberek alaplapnak kinéző nyákokat csavaroztak be jelzésértékűen, mert egyébként úgy tűnt, hogy a kedvünkért kicsit felfüggesztették a termelést, minden soron csak egy-két arc tevékenykedett. És kész, ennyi, vége volt a hivatalos programnak, Renwick (HWSW) még nagy erőkkel kereste a Blackberry cuccokat (mert ilyesmit is termelnek itt), aztán elhúztunk ebédelni.
A pécsi tévétorony alatt van egy hotel (a foursquare-en pool), elég frankó kilátással. Itt pezsgőztünk kicsit jó hangulatban, Páva Zsolt jobbkeze a pécsi magasházról tartott kiselőadást, míg a polgármester mobilkommunikációs tevékenységet folytatott, aztán betereltek minket egy U alakú asztalhoz, ahol esély sem volt a vegyülésre. Az U közepén ült a Huawei vezérkar és a politikai arcok, az U egyik szárán a többi Huawei dolgozó, velük szemben pedig a sajtó ült, ergo mi azt néztük, hogy Páva Zsolt a Huawei képviselőivel angolul bájcseveg a maga megfontolt módján, úgyhogy annyi szerencsénk volt, hogy Sára mellénk ült, s így egy pár nagyon jópofa dolgot megtudtunk.
A kilátás
Sára azért tanult már Kínában magyarul, mert van valami kínai színész, aki elég népszerű ott. Nos, ez a tag egy ideig itthon dolgozott egy színházban és Magyarország-rajongó lett, ezért amikor hazament Kínába és ikrei születtek, akkor az egyiknek az lett a neve, hogy Buda, a másiknak pedig - logikusan - Pest. Sára édesapja pedig kedvelte ezt a kínai színészt, így amikor az egyetemen dönteni kellett a nyelvtanulás kapcsán, akkor nem volt kérdés, hogy a magyar lesz a kiválasztott.
A menü igen bőséges volt, rákkoktéllal indult, gombás raguleves, aztán egy hústál, amin bélszín, akkora libamáj, mint az öklöm és valami szárnyas szerepelt, no meg spárga. Mindehhez - mégiscsak Pécsett járunk - Vylyan borokat öntögettek, már fentem a fogam a friss roséra, aztán a 2006-os cabsauv tette fel a pontot. Persze volt deszert is, ami után a teraszon ejtőzve beszélgettem egy másik újságíróval, aki megkérdezte, hogy honnan jöttem, majd tök őszintén mondta, hogy mennyire jók a tesztjeink, melengette a szívem. De azért próbálván kisebbíteni a rám zúduló dics-áradatot azzal hárítottam, hogy mára már nincs igazi konkurenciánk, hiszen a HWSW kevés telefont tesztel, inkább IT témában ír, a Mobilport és a Technet már egyáltalán nem publikál tesztet (és más értékelhetőt is ritkán, de ez szubjektív), az Index techrovat nyilván más pályán focizik, az IT Business nevű újság meg... hát ott egy masszív fikázásba futott ki a véleményem ismertetése, ami azért volt különösen epikus, mert ezen a ponton derült ki, hogy a kolléga bizony oda ír. Hét-nyolc deci alkohol után már nem éreztem olyan cikinek a helyzetet, de így visszagondolva lehettem volna talán kicsit megfontoltabb...
A visszaút már eseménytelenül telt el, jellemzően mindenki emésztett, én pedig azon törtem a fejem, hogy milyen címeket lehetne adni ennek az anyagnak, de végül a Huawei Kínába repíti a Pávát ötletemet inkább elvetettem. Viszont egy blogbejegyzésbe leírhatom.
