Hardver és MiFavor UI
Míg sok gyártó óvatosan nyúlt a Snapdragon 810-es SoC-hez (a HTC több mobiljába inkább a Helio X10-et szerelte, az LG a G4 esetében pedig a Snapdragon 808-at választotta), a ZTE bátrabban folyamodott a Qualcomm tavalyi csúcsmegoldásához. A 20 nanométeres csíkszélességgel gyártott SoC négy 2 gigahertzes Cortex-A57 és négy 1,5 gigahertzes Cortex-A53 magot rejt az Adreno 430-as IGP, 3 gigabájt RAM és 32 gigabájtos belső tároló kíséretében, amely 128 gigabájtos microSD kártyával bővíthető. A gyártó a hőelvezetésre is odafigyelt, így a mindennapokban nem tapasztaltunk az átlagosnál komolyabb melegedést, kivéve a töltés közbeni játékot és a benchmarkolást.
Teljesítmény-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Benchmark | ZTE Axon Elite | Samsung Galaxy Note5 | HTC One M9 | LG G4 |
Rendszerchip | Snapdragon 810 | Exynos 7420 | Snapdragon 810 | Snapdragon 808 |
AnTuTu Benchmark 5.x | 58718 pont | 70876 pont | 56588 pont | 49597 pont |
Vellamo Browser | 5158 pont | 5007 pont | 3599 pont | 4131 pont |
Vellamo Metal | 2385 pont | 2527 pont | 2181 pont | 2241 pont |
Geekbench 3 (single) | 1307 pont | 1481 pont | 1182 pont | 1100 pont |
Geekbench 3 (multi) | 4206 pont | 5224 pont | 3792 pont | 3495 pont |
GFXBench Man. onscreen | 25 fps | 15 fps | 23 fps | 9,3 fps |
GFXBench Man. offscreen | 27 fps | 25 fps | 23 fps | 14,9 fps |
GFXBench T-Rex onscreen | 51 fps | 32 fps | 49 fps | 24,5 fps |
GFXBench T-Rex offscreen | 55 fps | 57 fps | 49 fps | 34,32 fps |
A ZTE tehát kordában tartja a nyolcmagos rendszerchip erejét, és a felület javarészt gördülékeny és gyors, de azért itt-ott belefutottunk egy-egy megakadásba (galéria, Play Áruház stb.), és bár az alkalmazásváltás a memóriából villámgyorsan végbemegy, a tároló mintha nem nőne fel a feladathoz, a Real Racing 3 más csúcskészüléken gyorsabban töltött be. Ezek apróságok persze, mert sem a játékélmény, sem a mindennapos használat során nem maradt hiányérzetünk, csak láttunk már fürgébb androidos felületet.
Láttunk már újabbat is, és most nem a 6.0 Marshmallow-ról beszélünk, mert az nagyon lassan terjed androidszerte. Az a helyzet, hogy az Axon Pro az Egyesült Államokban Android 5.1-gyel és közel vegytiszta Google felülettel jelent meg, míg a később befutó Axon Elite 5.0-s főverziót és jobban átszabott, MiFavor UI-t kapott (3.2). Az ikonok és a négyoszlopos elrendezés a főoldalon nem a legelegánsabb vagy legpraktikusabb, de azért akadnak más ikonkészletek és hátterek, no és persze alternatív launchert is fel lehet dobni. A menü gomb viszont lehetett volna inkább alkalmazásváltó, a legutóbbi appok eléréséhez ugyanis régimódian, a vissza gombot kell hosszan nyomva tartani. A menü és a vissza funkciók megcserélhetők. Meg kell jegyezni, hogy a kölcsönkapott tesztkészüléken ugyan volt magyar rendszernyelv, azonban csak félig sikerült a fordítás, a különlegesebb opciók rendre angol nevet kaptak.
A MiFavor egy sor extrával kárpótol: a főoldalon bárhol lehúzva az ujjat lenyílik az értesítési- és kapcsolópanel (rajta a fényerőszabályzóval és a zseblámpával), gesztusvezérlésből pedig egy rakás aktiválható. Három ujj lehúzásával lehet appot bezárni, jobbra-balra tolásával alkalmazást váltani és csíptetőmozdulattal képernyőképet készíteni. Olyan megszokottabb extrák is járnak, mint elnémítás a készülék megfordításával vagy hívásindítás és -fogadás a mobil fülhöz emelésével. Az Axon Elite megrázása az elemlámpa bekapcsolásához különösen praktikus. Egykezes használathoz a MiPop lebegő buborékot lehet bevetni. Mondjuk pont nem a vissza, a kezdőképernyő, a menü és az alkalmazásváltó elérésével van gond phabletméretben, hanem a képernyő felső sarkainak távolságával.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!