Bevezető, tartozékok

Mondhatnánk, milyen könnyű dolga van a mai embereknek, ha mobiltelefont akarnak vásárolni. Ez tényleg igaz, hiszen számtalan gyártó és típus közül választhatunk, néha már nem is olyan egyszerű dönteni, melyiket válasszuk. Kialakítás, szín, kijelző, millió paraméterből válogathatunk és igazából elmondható, hogy szinte lehetetlen, hogy ne találjunk olyat, ami pont megfelel az igényünknek. A feketeleves akkor jön, ha strapabíró mobilt szeretnénk. Ez a speciális kategória évekkel ezelőtt is egy elég szűk terület volt, mostanra viszont a gyártók szinte el is felejtették ezt. Ki ne emlékezne például a legendás cápaantennás Ericsson R310-re, illetve az akkor legmasszívabb R250-re? De ott volt a Nokia 6250 vagy a tömegeknek szánt Siemens M35 is.

[+]

Ha mostanában keresgélünk az ismert gyártók palettáján, bizony szomorú képet látunk. A Nokiának ott a 3720-asa, ami külsőleg meglepően filigrán, de azért az átlagnál simán többet bír. Kicsivel jobb a helyzet a Samsungnál, ahol a B2100 és B2700 után most jönnek az újabbak. Már nálunk is járt az E2370, és hamarosan itt a B2710 (más néven Xcover 271) is. És ennyi. Vagy mégsem? A témában jártasabbak számára ismerősen cseng a Sonim neve. Ők azok, akik csak és kizárólag strapamobilok gyártására szakosodtak. Korábban az XP1 és az XP3 is tiszteletét tette a szerkesztőségben, ráadásul utóbbit még össze is eresztettük a Samsung B2100-al, melyből nem kis meglepetésre a koreai modell került ki győztesen.

[+]

A Sonim most megpróbál visszavágni, legalábbis a PTTSystems-től kapott XP2.10 Spirit ezt sugallja. Már a doboz sem mindennapi, de erről majd a következő oldalon. Előbb lássuk, mit rejt a spéci csomagolás. Magán a mobilon kívül egy hálózati töltő, sztereó headset, adatkábel, a hátlap nyitásához való kulcs, övcsipesz, egy CD, illetve minimális mennyiségű papír került bele. Ebből nekünk az adatkábel és a sztereó headset hiányzott, de ez túlzottan nem okozott gondot.

Miért strapabíró?

Mondhatni, már kicsomagolás előtt is strapabíró a cucc, hiszen a dobozt vízállóra készítették. Az erős műanyag szerkezet leginkább horgászkellékek vagy építőipari munkások szendvicseinek tárolójára hasonlít. Egyébként a belső tartókat kiszedve akár erre is alkalmassá tehető. A lényeg viszont a telefon, itt pedig két kulcsszó a lényeg: IP67 és MIL-STD-810G. Mindkettő szabványt jelöl, az első a klasszikus ipari, míg a másik katonai. Ezzel a Spirit mindenképp az egyik legdurvább strapatelefon a jelenlegi kínálatból.

[+]

Boncolgassuk kicsit a szabványokat. Az IP67 esetében az első szám a szilárd anyagokkal, míg a második szám a folyadékkal (vízzel) való ellenállás mértékét jelzi. Az elsőnél a 6-os a maximum, ezt azok az eszközök kapják, amelyek teljes mértékben porállók, tehát semmilyen szennyeződés nem juthat be. A víznél a 7-es a maximum előtti fokozat és a szabvány szerint egy méteres mélységben legalább 30 percig teljes vízállóságot biztosít. Ez már azért komolyan hangzik, de a Spirit a katonai teszteket is teljesítette. Ezekben többek között különféle hőmérsékleti, légnyomás, ütés, rázkódás tesztek vannak, továbbá nézik a napsütéssel, többféle folyadékkal (pl. petróleum, sós köd), páratartalommal szembeni viselkedést és még millió mást.

[+]

A gyártó honlapján elég korrekt mennyiségű információ található, így kiderül, hogy mitől is ilyen ellenálló a Spirit. A burkolat egy része például különleges fröccsöntött gumiból készül, melybe üvegszálat és nylont is kevernek. A belső részre egy erős magnéziumkeret vigyáz. A ház speciális, nyolcszögletű (a sarkok le vannak vágva) formája segít az erőhatások eloszlatásában, a kijelzőt (és a kamerát) pedig 1,5 mm vastag Gorilla Glass üveglap védi. Működőképességét -20 és +55 fok között garantálják, elviseli a 4G erősségű vibrációt, a billentyűzet legalább 850 ezer leütésre hitelesített, a hangszórókat GORE TEX membrán fedi, kibírja 2 méter magasságból betonra ejtést, de még az 1 tonnás nyomást (pl. autóval áthajtást) is. Kétségtelenül impozáns adatok, és hamarosan eljön az igazság ideje is, mivel a korábbi törésteszthez hasonlóan megpróbáljuk kitapasztalni tűrőképessége végső határait (reméljük, pozitívabb végeredménnyel).

Külső

A masszív felépítés kilométerekről felismerhető rajta. Extra vastagítások, robusztus külső, ez nem kétséges. A strapamobiloknál általában nem érdemes formatervről beszélni, lévén ez egy totál másodlagos dolog. Az XP2.10 szerintem azért elég normálisan néz ki. Egyszerű candybar, fekete színével és megjelenésével könnyen képes feltűnést kelteni. Az ellenálló képességeket folyamatosan sulykolják a burkolatba vésett feliratok, meg azért az előlapon lévő hatszögű csavarok se viccnek vannak. Méretileg nem kicsi, mint a képeken is látható, bizony hosszabb és jóval vastagabb egy Motorola Milestone-nál, pedig az sem olyan kompakt. Az oldalsó részeken lévő fogazott minta stabil fogást biztosít, akár vizes vagy kesztyűbe bújtatott kézzel is. Az anyagokról már esett szó, az összeszerelés pedig nem is lehet más, mint kiváló. Teljesen egyben van minden, tényleg érezni, hogy egy földre zuhanás meg se kottyan neki.

[+]

Az előlapon klasszikus séma szerint helyeztek el mindent. Legfelül van a hangszóró, melyből hangosan és érthetően halljuk a másik felet. Lejjebb ott a kijelző, melyet ugye a spéci Gorilla Glass üveg véd. Maga a képernyő nem olyan nagy szám, 2 hüvelykes képátlója és QVGA (240x320 pixel) felbontása „semmi extra” kategória. A jobb felső sarokban egy fényszenzor is segít, ha ezt bekapcsoljuk a menüben. Betekintési szöge elég szűk, ami talán a vastag üvegnek és a mélyen ülő LCD panel számlájára írható. Napfényben viszont jól olvasható, de a fényerőt én kicsit keveselltem. A billentyűzet normál műanyagból készült, kivéve a navigációs részt. Ennek szélső része gumi, a középső gomb pedig recézett fém, mely rézvörös színével is kitűnik. Bár elvileg a gombok kialakításánál ügyeltek arra, hogy kesztyűben is lehessen őket használni, a navigációs gomb kerete nincs eléggé kiemelve, könnyen a mellette lévő billentyűre tévedhet a kezünk. Amúgy nincs velük gond, kellően nagyok és puhán lehet őket használni.

[+]

A hátlap relatíve egész szolid, a legnagyobb része sík, matt tapintású. Olyan részletek dobják fel az összképet, mint az akkufedél kettős fémcsavarja, a süllyesztett kamera és a gravírozott feliratok. Mint azt említettem, a kamerát is Gorilla Glass védi, felülre pedig egy igen méretes kihangosító hangszóró került. Ez elvileg akár 100 decibeles hangerővel is képes szólni, ami talán kissé túlzó. Az biztos, hogy tényleg jó hangos, és maximális hangerőn már picit torzításra hajlamos. Ennél viszont sokkal rosszabb, hogy a rossz elhelyezés miatt már egy asztalra letéve is sokat veszít erejéből, márpedig ezt nem asztalra fogják letenni (vagy dobni), hanem földre, homokba, sárba.

[+]

Az alsó élen nem találunk semmit, felül is csak a bekapcsoló gomb van, szigorúan süllyesztve. Baloldalt két programozható gyorsgombot, illetve a töltő és headset csatlakozót helyezték el. Ezek szabványosak, egész pontosan a töltés microUSB, míg a headset 2,5 mm-es. Utóbbiból jobban szeretjük a 3,5 mm-est, de most talán nem kell ezen annyira fennakadni. A csatlakozókat fedél alá rejtették, melyek szintén vízhatlanok. A jobb felén ott a hangerőszabályzó és a kamera billentyűje. Szintén fedél alatt egy külső antenna csatlakozó rejtőzik, ezzel a gyenge térerejű helyeken is könnyebben használhatjuk. Minden oldalsó gomb (és a bekapcsoló) komoly erőkifejtést igényel, a véletlen megnyomás esélye gyakorlatilag a nullával egyenlő.

Menü, alapfunkciók

Amikor a PTTSystems képviselője elhozta nekünk a készüléket, és kézbe vehettük, Bog egyből rávágta, hogy bizony ez egy MTK platformos kütyü, akárcsak a korábbi Sonim telefonok. Ennek egyébként akkor még örültünk, mert úgy tűnt, az idén Barcelonában debütált legújabb platformhoz van szerencsénk, mégpedig első alkalommal. Nos, tévedtünk, ugyanis a letölthető részletes műszaki adatlistán ott szerepel, hogy a telefon lelke egy Qualcomm MSM 6280 chipset, a szoftver pedig a BREW 3.1.5 verziója. Ez se kevésbé meglepő, hiszen a BREW rendszerrel eddig egyszer, a HTC Smart készüléknél futottunk össze. Persze ott a tajvani gyártó saját kezelőfelületet operált rá, így a két telefon menüjének köze sincs egymáshoz.

Qualcomm chip ide, BREW rendszer oda, a mindennapok során egy hagyományos mobiltelefon menüt látunk magunk előtt. A főképernyő alsó részén van egy aktív készenléti sor, ahová öt, általunk fontosnak ítélt funkció vagy menüpont tehető be, mint egy Nokia S40 rendszernél. Akinek ez nem kell, kikapcsolhatja. A menübe a középső gombbal jutunk, a két szélső ugyanis szintén programozható és ne feledkezzünk meg a baloldalt lévő két gyorsgombról sem, illetve a navigációs gomb jobb és bal irányáról sem, ezek is állíthatók (a fel-le a gyorsindító sávot aktiválja). Maga a menü szokványos, 4x3 ikonos, nem nehéz eligazodni rajta. Magyar nyelv még nem volt, ezt a forgalmazó szerint nemsokára elkészítik.

A telefonkönyv 1000 névnek biztosít tárhelyet, a kontaktok több adattal is elláthatók, mint e-mail cím, weboldal, postacím, szöveges jegyzet. Mindenkihez saját hívókép és csengőhang is csatolható. Nincs nagy meglepetés az üzeneteknél sem. Az SMS 1490 karakterig nyújtható, szövegbevitelnél magyar nyelvet még nem lehet választani, de van T9 szótár és smiley lista. Külön felületet kapott az MMS rész, de ez sem különösebben bonyolult, csatolni pedig akármilyen fájlt lehet. Ugyanez igaz az e-mailre is, egyedül az 1000 kilobájtos mérethatárra kell figyelni. POP3 és IMAP4 szerverekkel simán elboldogul, mindkét fiókom a beállítás után azonnal és elsőre működött.

A naptárnál kicsit szerény a felhozatal, havi és napi nézetünk van, összesen 60 darab jegyzetet tárolhatunk, a semminél mondjuk több. Ébresztőből viszont három is van, ezeknél egyenként állíthatjuk az ismétlődést, a szundit és annak idejét, illetve a dallamot. Jutott még bele egy alapfunkciós számológép, egy jegyzettömb és feladatlista, grafikus világóra, stopper és visszaszámláló, továbbá diktafon (memória erejéig rögzít) és egy valutaváltó is. A telefonon és a kártyán lévő fájlok egy intézőben kezelhetők, itt sincs semmi különleges.

Adatkommunikáció, internet

A strapatelefonokkal szemben sokan felróják, hogy sokszor nagyon fapadosak, többek között az adatátvitel terén is. Az XP2.10 szerencsére egy kicsit jobb helyzetben van. Kapunk egy háromsávos GSM modult, illetve egy egysávos 3G-t, mely HSDPA-ra is képes (7,2 Mbit/s). Ez már bíztató, a WiFi hiánya a kisméretű kijelző miatt nem igazán zavaró. Ha a mobilhálózat helyett helyileg szeretnénk adatokat mozgatni, akkor két választásunk van. Az egyik az USB kábel, konkrétan microUSB. Ekkor vagy a memóriakártyát látjuk meghajtóként vagy a kezelőprogramjával tudjuk összekapcsolni. Mindkét esetben a kábel tölti is az akkut. Természetesen nem hiányzik a Bluetooth sem, ami bár kissé fura módon 1.2-es verziójú, de a sztereó zeneátvitelre képes.

A HSDPA-nak köszönhetően nem csak az MMS és az e-mail használata gyorsabb, hanem némi értelmet ad az internetezésnek is. A beépített böngésző működik, behozza akár a Mobilaréna oldalát, de nem túlzottan jól használható. Érdemes telepíteni az Opera Mini friss verzióját, azzal ugyanis máris más a helyzet. Villámgyors, remekül használható, és bár ez se tölt be minden oldalt tökéletesen, de sokkal jobb, mint az alap. Egyébként a készülék belső memóriája 30 megabájt, mely még további 8 GB-tal bővíthető. Az akkumulátor alá helyezett kártyafoglalat ezúttal nem hátrány, hanem kifejezetten érthető, hiszen ezzel a lehető legjobban védve van minden külső behatástól.

Érdemes néhány szót ejteni a JAVA részről, mert itt némi egyéniséget fedezhetünk fel. Már rögtön összefutunk egy mértékegység konvertálóval, illetve a Nimbuzz chatelő programjával. Az igazán érdekes viszont az Application Manager, ami gyakorlatilag egy nagyon leegyszerűsített JAVA-s „szoftveráruház” a Sonimtól. Ezt elindítva több kategóriára bontva letölthetünk alkalmazásokat a telefonra. Itt találunk több játékot, de sokkal érdekesebb a szótár, a virtuális rádió (ez mondjuk nem működött), nem is beszélve az MGMaps programról. Ez utóbbi egy spéci térképes alkalmazás, egyfajta nem hivatalos JAVA Google Maps, de más online térképet is képes betölteni, sok beállítás van benne, okos és adott esetben hasznos jószág, ráadásul magyarul is tud.

Multimédia

Talán a Sonim is érzi, hogy egy ilyen durva körülmények közé szánt készülék esetén nem túlzottan lényeges a beépített kamera. Bár elsőre azért bíztatóak a jelek, hiszen 3 megapixeles érzékelőt kapunk, hozzá egy zseblámpaként is használható, igen erős LED társul. Ez baromi hasznos, ráadásul a kamera gomb hosszú megnyomásával lezárt billentyűzet és a menü bármely pontjában azonnal aktiválható. A Gorilla Glass védelemről már ejtettem szót, ellenben az autofókuszt már kihagyták. Fotózáskor átlagos mennyiségű beállítást kapunk. Választhatunk felbontást és minőséget, állíthatjuk a villanót, fehéregyensúlyt, kérhetünk effektusokat, éjszakai módot, kikapcsolhatjuk a zárhangot, van időzítő és sorozatfotó, illetve megadható, hogy álló vagy fekvő módban menjen a kereső.

A képek láttán azt hiszem, tényleg kényszerből rakták bele a kamerát. Minőségileg a semminél fél fokkal jobb, túlzottan világos, részben beégett, néhol furcsa színű, elmosódott fotókkal kell szembesülnünk. Sajnos nincs mit szépíteni rajta, ez így és ilyen formában tényleg nem sokat ér. Ráadásul érdekes, hogy sötétben, LED-et használva meg furán sötét lesz a kép, noha tényleg erős fénye van. Videónál a QCIF (176x144 pixel) felbontás láttán már inkább nem is erőltettem a dolgot.

Jobban figyeltek a zenei részre, noha ez sem épp egy kiemelt tényező egy ilyen mobil esetében. A lejátszó szépen elbír bármilyen MP3 fájllal, ám nagy hibája, hogy nincs leválogatás. Csupán egyetlen lejátszási lista létezik, melybe ráadásul manuálisan, nekünk kell beleszórni a számokat. Ezek aztán totál ömlesztve, egymás után szerepelnek majd, a sorrendet ugyan variálhatjuk, de ez édeskevés. Egyébként a lejátszás maga problémamentes, az albumképeket nem kezeli, cserében vannak gyári és egyéni hangszínek, illetve ismételt és véletlen lejátszás, és a háttérben futás sem okoz gondot neki. A hátsó hangszórón hangosan törnek ki a dallamok, néha még valami mélyet is megfigyelhetünk, bizonyos hangokra viszont hajlamos torzítani. A gyári fülest annak hiányában nem tudtam értékelni, a 2,5 mm-es jack meg hiába szabvány, elég ritka. Szerencsére a családban előkerült egy Nokia füles, amivel tudtam használni. Ezt inkább akkor értékeltem, amikor a rádióra került a sor, mivel ez be sem kapcsol headset nélkül. Egész korrektül szólt, RDS és kihangosítás nincs, háttérben futás van, kedvenc adóinkat eltárolhatjuk és a számgombokhoz rendelhetjük.

Üzemidő, összegzés

Ha leoperáltuk a hátlapot, akkor egy fizikailag is elég méretes, 1300 mAh kapacitású lítium telepet találunk belül. Pusztán a számok alapján nem is olyan erős, hiszen napjaink agyonextrázott csúcsmobiljait még ennél is erősebbek próbálják életben tartani. Ám itt alig van komolyabb energiazabáló funkció, ellenben létfontosságú, hogy kint a terepen ne merüljünk le. Nos, nálam 4 napot elbírt, közel 2 órányi beszélgetéssel, 1 óra zenehallgatással, némi böngészés és emailezés, no meg sok nyomkodás mellett. Ez azért nem rossz, ennyi idő alatt pedig tuti találkozunk konnektorral, ahol fel tudjuk tölteni.

[+]

Nehéz a Sonimot megítélni, legalábbis abból a szempontból, hogy milyen a többiekhez képest. Ugyanis gyakorlatilag nincs olyan, hogy „többiek”. Vetélytársa igazán egy se akad, talán a Samsung B2710 lehet majd, mely terveink szerint partnere lesz a töréstesztben is. Ez a telefon egyértelmű vevőkörnek készült, nagyon masszív, átlagos szolgáltatáskínálattal. Áráról egyelőre nem lehet tutira nyilatkozni, hiszen jelenleg még itthon nem kapható. A forgalmazó információi szerint nagyjából 90-100 ezer forintos árcímkére számíthatunk. Nem kevés, de itt nem a megapixeleket és gigabájtokat fizetjük meg, hanem azt, hogy ez a telefon olyan körülmények között is működőképes, ahol a normál mobilok másodpercek alatt tönkremehetnek. Az igazi törésteszt még hátravan, de nem bírtam ki, hogy kicsit ne kínozzam. Rápakoltam 105 kilónyi súlyt, többször ráléptem, legalább 40 alkalommal zuhant különböző szögekben és magasságból padlóra (beton kívételével szinte minden felületre), ledobtam fél emeletnyit kőlépcsőn, a kijelzővel ütögettem asztal sarkát, fém kapaszkodót, illetve egyszer egy mosdóban is ázott egy kicsit. Mindezt bekapcsolva és hibátlanul túlélte, egyedül az üvegen keletkezett néhány apró karc. Megjegyzem, hogy előttünk még erdészek egy 6 centis szöget is bevertek vele fába (igen, a kijelzővel!), továbbá egy terepjáró is áthajtott rajta. Lehet, hogy utóbbi miatt a fotózás utáni összeszereléskor sajnos eltörött az egyik rögzítő csavar. Ez a működést semmiben nem befolyásolta, ám a hátlap vízzárósága ezzel esetleg gyengülhet. Hiába no, azért még az elpusztíthatatlan mobil se örökéletű. Ezzel együtt nekem (és azoknak, akik látták) tetszett, tehát a pecsét mindenképp jár neki. Már csak azért is, mert három éves, teljeskörű garancia van rá, azaz bármi is történjen vele, cserélik, ha működésképtelenné válik.

Sonim XP2.10 Spirit

Rusi

A Sonim XP2.10 Spirit készüléket a PTTSystems biztosította, köszönjük.

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Sonim XP2.10 Spirit

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	130,7 x 59,7 x 21,7 milliméter
	Tömeg	180 gramm
	Színvariációk	fekete
	Kijelző
	Kijelző átlója	2 hüvelyk
	Kijelző felbontása	240 x 320 pixel
	Kijelző típusa	TFT
	Színárnyalatok száma	262 000
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	1000 név
	SMS memória	1000 db
	Memória	40 MB
	Memória bővíthetősége	microSDHC (8 GB-ig)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 7,2 Mbps / nincs
	IrDA / Bluetooth	nincs / 1.2 (A2DP)
	WiFi	nincs
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / nincs
	GPS vevő	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	vannak
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nincs
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van, kikapcsolva is
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	BREW 3.1.5
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van (POP3, IMAP)
	Java	van
	Játékok	gyárilag nincsenek
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	Opera Mini, Nimbuzz, MGMaps, Sonim JAVA Application Manager
	Multimédia
	Fő kamera	3 megapixeles, fix fókuszos
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	van (176 x 144 pixel)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1300 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	428 óra
	Beszélgetési idő	8 óra
	Egyebek
	2,5 mm-es fejhallgató kimenet, IP67 és MIL-STD-810G szabványnak megfelelő felépítés, ütés-, por- és vízálló burkolat, Gorilla Glass kijelző és kamera védelem, külső RF antenna csatlakozó, zseblámpa