Külső
Ahhoz képest, hogy a Sonim XP1 ennyire kemény gyerek, nem is túl nagy. Nagyjából a Siemens ME45 méretét hozza, persze jó húsos, vaskos darab, de egyáltalán nem nehéz használni. Ránézésre is látszik, hogy milyen használatra szánja a gyártó, egyelőre fekete és sárga színben létezik, nekünk az utóbbi jutott.
A sárga műanyagot fekete, egy fokkal puhább anyagú borítás öleli itt-ott körbe, jellemzően azokon a helyeken, ahol jó sansszal kaphat pofont a telefon. Sok a redőzött felület is, hogy a készülék ne csússzon ki a felhasználó kezéből, bár hivatalosan 1,6 méterről betonra is pottyanhat, túléli (valószínűleg velem ellentétben). Az összes bemenetet borítás védi, méghozzá érzésre igen passzentos kialakítással. A hátlapon az akkumulátort takaró lemez kissé kidudorodik, rögzítését az ilyen jellegű mobiloktól megszokott módon kiscsiny csavar hivatott még biztosabbá tenni.
A kijelző ugyan csak 128x160 pixeles felbontású, de karcálló, a gombokat pedig egyenként félmillió megnyomásra tervezték. Ennek ellenére a nyomáspont teljesen megfelelő, a készülék használata könnyű. A bal oldalon a Push-To-Talk funkció kapott egy hatalmas gombot, felette a hangerőt szabályozó billentyűk találhatóak. Az eszköz tetején van egy hatalmas pánt a nyakbaakasztóhoz, alul pedig miniUSB és 2,5 inches jack csatlakozó található.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
