Kamera, zenebona

Mindenek előtt beszéljünk a nagylátószög fogalmáról, mert bár mostanában a csapból is ez folyik — ugyanis újabban pár középkategóriás kompakt fényképezőgép is nagylátószögről induló zoomobjektívet kap — a többség számára bizonyára nem teljesen tiszta, hogy miért is olyan jó ez a dolog. A látószög határozza meg, hogy azonos helyről fotózva mekkora terület "fér bele" a képbe. Látószöget váltunk akkor is, amikor egy fényképezőgéppel zoomolunk (a digitális zoom nem tartozik ide), arra viszont sokan nem gondolnak, hogy mondjuk háromszoros és háromszoros zoom között is hatalmas különbség lehet az alap (tehát nagylátószögű) állás miatt. A látószöget a kisfilmes rendszerekből megmaradt milliméter értékkel jelölik, a zárójelben mögötte lévő ekvivalens szó jelöli, hogy egy kisfilmes rendszerre vonatkoztatott értékről van szó. Minél kisebb a szám, annál nagyobb a látószög, 50 mm alatt mindent nagylátószögnek tekintünk, a valódi nagylátószög viszont 28 mm-től kezdődik. Az átlagos alsó-középkategóriás kompakt fényképezőgépek 35-40 mm-es állástól indulnak, telefonoknál inkább a 40 mm-es vagy annál is kisebb látószög jellemző — mivel a látószög nem csak a lencsétől, hanem a képérzékelő méretétől is függ, mobiltelefonoknál nem lehet tudni a pontos látószöget, mivel a gyártók az érzékelők méretét titkolják. A 28 mm-es nagylátószög egyébként 57 fokos látásmezőnek, a 35 mm pedig 46 fokosnak felel meg — az emberi szem látószöge egyébként 125 fokos, de ebből csak 30-60 fokot látunk élesen, átlagosan 46-ot, tehát a 35 mm elvileg jól megfelel ennek modellezésére, a 28 mm mégis jobb élményt nyújt, mert több információ fér el a képen úgy, hogy az még nem torzul.

Ennyi fér egy képbe, ha 50 / 35 / 28 mm (ekv.) látószögű fényképezőgéppel fotózunk

A valódi nagylátószögű objektívek előállítási költsége jelentősen magasabb, mint egy 35-40 milliméteresé (ekv.), valószínűleg ez az oka, hogy a 28 mm nem terjedt el a mobiltelefonok között. Pedig ha belegondolunk, nagyon hasznos lenne, hiszen a családi fotók/tájképek készítésére a legalkalmasabb a valódi nagylátószög, a legtöbb ember pedig ilyen fotókat készít a telefonjával.

[+]

A Nokia odafigyelt rá, hogy a kamerát kezelő szoftvert ne érhesse kritika, de az sajnos így sem lett tökéletes. Fotómódokból hat darab van (portré, tájkép, sport, éjszakai, éjszakai portré, makró), a készülék tud automatikus képillesztéses panorámafelvételeket készíteni, de ezen kívül is elég sok egyéni beállítási lehetőség érhető el, ám ezek alapértelmezésben nem látszanak, testre kell szabnunk az eszköztárat ahhoz, hogy elérjük őket. Kézzel kell tehát bepakolnunk az érzékenységet, az élességet, a fehéregyensúlyt és az expozíció-korrekciót is, a fénymérés sajnos hiányzik. Érzékenységből alacsony/közepes/magas értékek közül választhatunk, mivel tudni, hogy a legnagyobb érzékenység ISO 800, a trió valószínűleg az ISO 200/ISO 400/ISO 800 értékeket jelöli.Sorozatfelvételre hat kép erejéig van lehetőségünk, videókat legfeljebb 640 x 480-as felbontásban rögzíthetünk papíron 30, a valóságban 25 képkocka/másodperc sebességgel. A blende értéke elvileg F2.4 és F4.8 között mozog, automatikusan, a felhasználónak nincs beleszólása a dologba — szerencsére, a többség nem is tudna vele mit kezdeni.

A képminőség finoman szólva is elmarad a várakozásaimtól. Bár az N86 képei lazán beleesnek a használható kategóriába — ezalatt azt kell érteni, hogy 13 x 18 centiméteres méretbe bátran ki lehet nyomtatni őket, plusz számítógépen való nézegetésre is alkalmasak — nem kiemelkedően jók. A zajszint elég magas, amit a gyártó erőteljes zajszűréssel próbált kompzenzálni, ez részletvesztést eredményez. Az éjszaka és gyenge fényviszonyok között készült képek kis túlzással kritikán aluliak, a zajszintjük elképesztően magas, amit csak tetéz, hogy az enyhén túlexponált éjszakai módban be is mozdulnak. Viszont a színek szépek.

Az összehasonlítás kedvéért nézzünk meg két Samsung Innov8-tel készült képet is — ezek baloldalt találhatók, bár a látószögből fakadó különbségek miatt ez egyértelmű.

Az ugye tiszta sor, hogy az N86 látószöge jóval nagyobb, az is látszik, hogy az Innov8 enyhén túlexponálja a képeket, míg az N86 ebből a szempontból jól teljesít. Nézzük mi a helyzet, ha eredeti méretben nézzük a fotókat:

Samsung i8510 Innov8 / Nokia N86
100 százalékos képkivágás

Jól látszik, hogy képminőségben (pontosabban a részletességben) az Innov8 a nyerő. Az ablakon lévő spalettát a Nokia versenyzője teljesen elmosta, de nagy különbség mutatkozik a fák leveleinél is. Összességében tehát azt mondhatom, hogy képminőségben továbbra is a Samsung i8510 Innov8 a nyerő, de a nagylátószög olyan nagy ütőkártya a Nokia kezében, hogy ha nekem választanom kéne, az erőteljes zajszűrés és minden egyéb hiba ellenére az N86-ot választanám fotózásra.

A készülék zenelejátszás szempontjából hibátlan. A szoftver legalábbis az, gyors, tud szűrni ID3 tagek alapján, kirajzolja az albumborítókat, fut a háttérben, a hardveres zenegomboknak köszönhetően könnyen kezelhető, tartalmaz hangszínszabályzót, tud tekerni. A gyári fülhallgató két részből áll, mindkettő 3,5 milliméteres jack csatlakozós, maga a fülrész "agybadugós", három méretben kapunk hozzá párnákat. Elég jól szól, ami kihangosítva sajnos nem mondható el a készülékről, melynek sztereó hangszórói erősen torzítanak és recsegnek.

Feltétlenül meg kell említenem, hogy a készülék FM-rádiók hallgatására és FM-sugárzásra egyaránt alkalmas. Az FM-transmitter lényegéről is több alkalommal írtunk már, épp ezért nem részletezném a dolgot. Röviden arról van szó, hogy a készülék egy előre beállított FM csatornán képes sugározni hangokat, autóban tehát könnyedén ki lehet hangosítani a rajta lévő zenéket és a hívásokat. A minőség persze nem olyan jó, mintha kábelt használnánk, hiszen a többi hasonló készülékhez hasonlóan az N86 is csak pár méterre tudja ellőni a jelet, ami nagyjából ugyanolyan minőségű, mint az összes többi Nokia készüléké, melyekben található transmitter.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!