Bevezető
A Nokia már hosszú-hosszú évek - mit évek: évtizedek - óta trónol az első számú mobiltelefon-gyártónak kijáró trónuson. Messze a legtöbb telefont adják el minden évben, az ötbetűs szó pedig egy olyan márkanevet takar, melyről nagyon kevés ember van rossz véleménnyel. Hozzáértők és laikusok egyaránt hajlandók komoly vitákba bonyolódni ennek jogosságával kapcsolatban, az okok sem mindenki számára egyértelműek, én viszont úgy gondolom, hogy jól megalapozott hírnevét hazánkban a finn gyártó egyértelműen a tömegtelefonjainak, valamint az azokon futó egységes platformnak köszönheti.
A Nokia története 1865-ig nyúlik vissza, mikor is egy Fredrik Idestam nevű mérnök megalapította cellulóz-feldolgozó üzemét a dél-finnországi Tamperében. Mivel akkoriban a papírgyártás minden bizonnyal jövedelmező üzlet volt, az úriember három évvel később megnyitotta második malmát a Tamperétől tizenöt kilométerre lévő Nokiában, melyet a hidro-energetikai szempontból kiváló Nokianvirta folyó szel ketté. 1871-ben Idesteam az egyik barátja, bizonyos Leo Mechelin segítségével átszervezte cégét, mely ekkor kapta meg a Nokia nevet. Hírnevüket annak köszönhették, hogy a 20. század elején a közelükbe települt a gumicsizmákat is gyártó Finn Kaucsuk Művek (Finnish Rubber Works), mely egyrészt márkanévként kezdte használni a Nokia nevet, másrészt az ekkor már áramtermeléssel is foglalkozó Nokiától vásárolta az ampert. Az első világháború után azonban csődközeli helyzetbe jutott a Nokia, amit az FRW ekkor felvásárolt, így biztosítva saját zavartalan működését. 1922-ben a Finn Kaucsuk Művek szert tett a Finn Kábel Művekre (Finnish Cable Works) is, mely telefonok és telefonkábelek gyártásával foglalkozott. A három cég név tekintetében negyvenöt év közös munka után egyesült, a máig használt Nokia Corporation nevet tehát 1967-ben vették fel. A telefonok mellett számítógépeket, csizmákat, bicikliket, abroncsokat és papírt is gyártottak, a 90-es évektől viszont már csak a telekommunikációs eszközökre fókuszáltak.
A Nokia értelemszerűen a Nokianvirta folyóról kapta a nevét, mely egy ódon finn szó, eredetileg arra az apró, fekete prémmel rendelkező állatra használták, mely a folyó mentén élt. A modern finn nyelvben a noki jelentése korom, a nokia pedig ennek többesszámú ragozása, bár a köznyelvben ilyen formában nem igazán használják.
A nagy áttörést minden bizonnyal az 1998-ban kiadott Nokia 5110 hozta meg, mely a maga korában minden kétséget kizárólag a világ legnépszerűbb mobiltelefonja volt. Ugyanarra a platformra épült, mint az infravörös porttal felvértezett bátyja (Nokia 6110), amit a felhasználók gyorsasága, kiváló felépítése és a konkurenciához képest látványos grafikus felülete miatt szerettek. Rá egy évre került piacra a Nokia 3210, melyből 160 millió darabot adtak el világszerte. A készülék az 5110 platformjára épült, de már tartalmazott prediktív szövegbevitelt, sikerét pedig beépített antennájának is köszönhette. Innentől nem volt megállás, sorra jöttek a mainstream modellek, melyek közös vonása a kiváló személyre szabhatóság és a könnyen használható menürendszer volt. Most, tíz évvel a 3210 után pedig itt a legújabb tömegtermék, a kissé félresikerült 3110 Classic utódja, a 6303 Classic. Mint az a sorszámból is látszik; szintet léptünk.
A tesztpéldány az XXL GSM jóvoltából jutott el szerkesztőségünkbe. A doboz az újgenerációs sárga-szürke változatból került ki, ugyanilyenben üldögél többek között a 6600 Slide is. Jelen modellnél kissé helypazarlásnak tűnik a használata, a 6303 Classic mellé ugyanis csak az elmaradhatatlan kiegészítőtriót kapjuk meg: hálózati töltő, headset, adatkábel. Utóbbi nagyon kis kedves, a rövidnél is rövidebb, csatlakozókkal együtt körülbelül tíz centiméter lehet, USB-hosszabbító vagy HUB nélkül legfeljebb notebookkal fogjuk tudni használni. Ó, majd elfelejtettem: egy 1 GB-os microSD kártya is jár a 6303-hoz, igaz, magában készülékben, nem pedig a dobozban találjuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
