Külső és kijelző
Tudjuk le gyorsan: igen, a Nokia N1 meglehetősen hasonlít az iPad Minire (méretek, ívek, anyaghasználat), ám ez egyfelől nem feltétlenül baj, másfelől pedig készítsen az ember nyolchüvelykes, 4:3 képarányú táblagépet vékony alumínium házzal, lekerekített oldalakkal és sarkakkal, és kíváncsiak vagyunk, hogy mennyire sikerül a dizájn világát megreformálnia. Az N1 külleméért Tuukka Järvenpää elmondása szerint egyébként a Nokia N9 dizájncsapata felelt a Foxconnal együttműködve, és a 200,7 x 138,6 x 6,9 milliméteres és 318 grammos tablet pont akkora lett, mint egy átlagos középméretű táblagép, amelyet még éppen kényelmes fogni. Az is igaz persze, hogy egy 16:10-es képarányú nyolchüvelykest, mint mondjuk a Samsung Galaxy Tab S 8.4, könnyebb egy kézzel átfogni, illetve a billentyűit kezelni.
Kijelző-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Mérés | Nokia N1 | Google Nexus 9 | ASUS MeMo Pad 7 (ME572CL) | Sony Xperia Z3 Tablet Compact |
Fehér fényerő | 419 nit | 455 nit | 521 nit | 585 nit |
Fekete fényerő | 0,45 nit | 0,21 nit | 0,31 nit | 0,45 nit |
Kontrasztarány | 931:1 | 1110:1 | 1682:1 | 2096:1 |
Színhőmérséklet | 7328 K | 7099 K | 8140 K | 9191 K |
A főszereplő az előlap 69,5 százalékát megtöltő, 7,9 hüvelykes IPS panel, amely 1536 x 2048-as felbontásával és 324 ppi-s képpont sűrűségével megfelelően éles gyakorlatilag bármilyen tartalom minőségi megjelenítéséhez. A maximális fényerő rendben van, bár napfény alatt nem tökéletes a helyzet. A kalibráció elég jó lett, a színek élénkségét természetesnek tartjuk, a betekintési szögek pedig szuperek, akárcsak az érintőpanel érzékenysége és pontossága. Sötét szobában, a kijelző jobb alsó sarkában kiszúrtunk némi fényszivárgást. Az előlapon viszonylag kevés elem akad kijelzőn kívül: felülre került egy 5 megapixeles kamera, és ennyi.
A Nokia N1 unibody házat kapott, ami azt jelenti, hogy az oldalakat és a hátlapot egyetlen alumínium elem borítja. Ez nemcsak kényelmesebb fogást eredményez, hiszen sehol egy éles rész vagy dudor, a táblagép mutatós lett hamuszürke festésével, az összeszerelés pedig hibátlan. Legalábbis majdnem, észrevettük ugyanis, hogy a jobb alsó saroknál fél millimétert kiemelkedik a Gorilla Glass 3-as üveglap az alumínium kerethez képest, amit kézzel lejjebb lehet nyomni. Azt is észrevettük, hogy ha nagyobb nyomást helyezünk a kijelzőre, az egy pillanatra elszíneződik.
Mivel az N1 wifis készülék, a microSD foglalat meg kimaradt, apró fiókok nincsenek, így a bal oldal például teljesen üres, a jobb oldalon pedig csak a két hangerőszabályzót lehet megpillantani; a bekapcsoló a jobb fölső sarokba került. Ezek a gombok sajnos nem esnek a készüléket álló helyzetben tartó kézre. Felül a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, alul pedig az USB 2.0-s Type-C port pillantható meg, két oldalán egy-egy hangszóróval. A Nokia sztereó megoldást választott, csak kérdem én: mi értelme, ha az ember videolejátszáskor vagy jobbról, vagy balról hallja a hangokat. No és mire jó a Type-C-s port? A csatlakozófej egyfelől már nem aszimmetrikus, ráadásul sokkal kerekdedebb, így könnyebb bedugni. Már kérdés, hogy a mellékelt port továbbra is csak USB 2.0-s sebességekre képes, és ugyebár lőttek a birtokunkban lévő összes microUSB kábel és OTG eszköz használatának, hacsak nincs átalakítónk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!